Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-09-01 / 35. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ zép-Japánországban nagy árvíz pusziit. Több falut elöntött a víz s annyira megrongálta a vasúti töltést. hogy a közlekedést meg kellett szüntetni. Már hát év óta nem volt ehhez fogható árvizveszedelem. Hazánk jó hirneve. Minden öntudatos és önérzetes ember féltékenyen őrzi az ő jó hírnevét, hogy úgymondjuk becsületét. A jellemes, tiszta lelkű embereket éppen az emeli ki a tömegből, hogy feláldoznak sokszor mindent, de becsületükért készek meghalni is. Vesszen el minden, csak becsületem maradjon. Ez az ő tiszteletreméltó, nagy elvük. Ha egyes emberek ily féltékenyek jó hírnevükre, mennyivel több oka van a nemzetnek, a hazának arra, hogy a tisztes hírnevét meg ne hurcolja senki emberfia. Be ne sározza, meg ne tépdelje se itthon, se a haza határain túl, a külföldön ... Mert aki ezt teszi, nem méltó arra, hogy a nemzet kebelében éljen. Ne táplálkozzék az a hazai földből. Ne szíjjá a haza levegőjét sem. A hazaáruló nem érdemli meg honját és nemzetének nevét. És mégis ... mégis mit kell szomorúan tapasztalnunk. Hogy mostanában, különösen egy idő óta oly könnyen, oly meggondolatlanul vétenek egyesek... és sokan ... a haza jó hirneve ellen. Először csak lekicsinylik azt ami honi, ami hazai, ami nemzeti. Nem jó jel ez már. Az ilyen magyar útban van a hálátlanság télé. Az ilyen lélek már semmi megdöbbenést, sőt tartózkodást nem fog mutatni abban sem, hogy bele vájja hálátlan fulánkját a nemzet, a haza jó hírnevébe, sőt becsületébe is. Divattá kezd nálunk lenni, mindent lekicsinyelni, amit itthon találunk, látunk és talán még élvezünk is. Ha valaki az orrát beüti a külföld egyik-másik országába vagy ki- kukkan, mint bekukkant egykor Bolond Istók Debrecenbe — már készen van ott az idegenben és itthon is a lebecsmérléssel, az ázsiai állapotok kiszinezésével, sőt nyílt, egyenes hazugságokkal is. Hát hiszen nagy a szegénység, sok a tenni való, van szégyelni való is e hazában, annyi bizonyos. Am de régi közmondás és igaz közmondás, hogy csúnya madár az, amely saját fészkét piszkolja be. Vájjon nincs-e szegénység más országokban, más nemzeteknél is? Vájjon nincs-e mindenütt tenni való, de még szégyelni való is. Ismerjük mi is a külföld világ-városainak állapotát. Tudjuk, hogy mi van a fény, a pompa, a márványfalak közt. A csatornákban, a külvárosokban és ott ahol minden összefolyik és minden rohadásban van. Adataink vannak a legműveltebb városok szegény népeinek sorsáról. Mert szegények — az irás szavai szerint is — mindig lesznek velünk e bús földön. De más népek nem viszik a világ piacára az ő gyengeségüket, nem nagyítják a nyomor tényeit, nem hazudozzák tele a világ újságait, mint teszik a magyar hazáról, a magvar nemzetről egvesek ... ma már sokan... önérzetes nemzeteket nem igy kell gyógyítani, nem ezzel a durva, embertelen eszközökkel kell felébreszteni, talpra állítani és magakörül való utánnézésre bírni. Aki a nemzet, a haza hírnevét a külföld előtt minden kicsinységért piszkolja, becsméreli, az olyan, mint a hálátlan ember, mely anyjának, szülejének folyton csak gyengeségeit, hibáit teritgeti a világ elébe. És megfeledkezik arról, hogy mégis csak édes anyja, aki szülte, tisztálta. Hiszen ne legyünk vakok és elfogultak az iránt, ami nemzeti, magyar ... Ítéljük meg az igazságos, de méltányos embernek leikével, gondolkozásával és becsületességével is, Akinek módjában volt és van külföldön szebbet és jobbat látni... az ne jöjjön haza azért, hogy itt lelketlen kritikájával, lekicsinylésével, sót becsmérléseivel feltűnési viszke- tegségének tápot adhasson. Jöjjön azért, hogy munkálkodjék és javítson, buzdítson, a köz javára legyen. Akik pedig itthon ostorozzák és kíméletlenül csúfjára járnak a nemzetnek ... azok valóban legnagyobb ellenségei a hazának. Mert legtöbbet árt nemzetünknek a meddő, elbizakodott és rendesen rejtett célú kritika. Az a kritika (megbirálás) mely nem mutat se újat, se gyógyulást... Csak az a célja hogy tépdesse, ölje a nemzet lélekjelenlétét e nehéz időkben. Hogy aztán kiirtsa hitét és még el nem vesztett reménységét a jövő iránt is.
