Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-07-07 / 27. szám
210 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Jöjjenek vissza mindnyájan, kik révedezve és tehetetlenül várják a szabadulás pillanatát. Jöjjenek, akik szörnyen csalódtak, megbünhődtek. Azok is, kik kenyeret, munkát, életet találtak ugyan ott a tengeren túl. De akik nem tudják feledni a magyar rónát, a magyar hegyet, folyót, vizet. A sirt, hol övéik porladoznak és talán itthon hagyott családjukat. A feldúlt és újra való építésre várakozó fészkeket. Vissza — a hazába! Hej, mert sokan vannak, akik csalódtak. Sokan vannak, kiknek jajjai, sírásai a haza felé szállanak! Régen halljuk e panaszos, e megható hangokat. Régen tudjuk, hogy honfitársaink ezrei és ezrei kétségbeesve bolyonganak ott az idegen emberhullámzatban. Reménytelenül, iszonyúan csalódva néznek a nagy, végtelen távolba. Mikor jő a segítő kéz, mely őket még egyszer — Vissza hozza — a hazába. Ezren és ezren vannak, akik ma, ebben a szent órában visszajönnének Repülnének. De nincs módjuk benne. Hiszen a mindennapi kenyeret is alig tudják megkeresni. Hát hogy teremtsék elő azt a summát, mely- lyel ismét az innenső partra szállhatnának. Vagy ha meg is keresik, össze is rakosgatják: egészségükbe fog kerülni. Mikorára hozzánk érnek, úgy hullanak a hazai föld karjaiba, mint a térítőre érett haldokló. Vagy ha kezükben is az utravaló, a bizonytalanság, a reménytelenség tartja őket ott. Mit fognak itt cselekedni? Mibe fognak? Ki biztosítja munkáról, tűzhelyről. Vájjon nem lesznek-e hazátlanok e honhazában ? A magyar nemzetnek nem szabad tovább hallgatni az epedő sóhajtásokat, a siró hangokat. Talpra kell állania, miként egy embernek. Vissza kell őket hozni! Módot kell nyújtanunk arra, hogy újra ölelhessék a hazai földet, szívhassák a honi levegőt, részt vegyenek a nemzet küzdelmében, munkájában, örömében és bánatában egyaránt. A mozgalom megindult ez irányban. A kormányzat is kijelentette, hogy legfőbb törekvése: Vissza hozni őket a hazába! A Magyar Gazdaszövetség is megindította a lelkes tevékenységet. Lelkes kezdeményezés indult meg a minap a felsőtiszai vármegyék szövetkezeti gyűlésén is. A becsületes, nemzeti sajtó is kezébe vette az ügyet. Nincs tehát semmi akadály, hogy a nagy nemzeti missió megkezdődjék, a nemzet elgyengülését okozó vérvesztést visszapótolhassuk. Magyarország népessége évenkint mintegy 130—150 ezer emberrel fogy. Rettenetes szám ! Hát maradhat-e tovább a nemzet tétlenül e lesújtó jelenséggel szemben! Bűnös önvád nélkül, ölbe rakott kezekkel nézheti e tovább ezt a nagy, végzetes vérvesztést. Volt idő, mikor idegeneket telepítettünk ide, a hazai földre. Áldozatokat hoztunk értük. Mozgalom mozgalom után indult. És most, mikor saját véreink visszatelepítéséről van szó: a magyar nemzet közönyös maradna ? Ebben a közönyben saját pusztulását, halálát hirdetné. Vissza... visszahozzuk őket... a hazába! SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNKI Hitelszövetkezeti szövetség közgyűlése. Régi igazság, hogy nem az a legnagyobb nehézség, titok: vagyont szerezni, hanem sokkal nagyobb okosság, érdem azt megtartani és növelni. Igazságként lehet a mai socialis társadalomban kimondani, hogy nem az a legnagyobb nehézség, érdem, titok : erkölcsi és anyagi erőket összehozni, szövetségbe gyűjteni ... de sokkal nagyobb kincs, titok és érdem ezt az erkölcsi és anyagi erőt összetartani, erősbiteni és időről időre termőképessé tenni. Ez örvendetes jelenséget mutatja fel évről- évre a felső-tiszai vármegyék hitelszövetkezeti szövetsége. Nevezett szövetség ugyanis Mailáth József gróf tevékeny és megállapodást nem ismerő elnökségével két vármegye hetvenhat hitelszövetkezetét foglalja össze. És hogy mily eredménnyel, azt mutatja a minap — Nyíregyháza szomszédságában levő Sóstó fürdőn — megtartott népes és tartalmas közgyűlés is. A közgyűlés képe már külsőkép is örvendetes volt. Csaknem teljes számmal jelentek meg Zemplén és Szabolcsvármegyéből a falusi nép vezetői és pedig vallás különbség nélkül: lelkészek, tanítók, föld- birtokosok, ügyvédek. Ezek a megjelent szövetkezeti emberek valóban igazi vezérei, sőt apostolai népünknek. Ott voltak: Vay Gábor gróf főispán, Miketz D. alispán; a hegyvidéki kirendelttség képviselője, a Magyar Gazdaszövetkezet küldöttje. A magyar birtokosok, tanügy emberei sem hiányoztak. A közgyűlést Mailáth József elnök nyitotta meg. Röviden, velősen beszélt a perbenyiki gróf, de lelkének gazdag tartalmával és energiájával. Majd Blasek Jenő a szövetség titkára terjesztette elő jelentését. . E jelentésből megtudjuk:
