Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 3 Az anyát pedig még bűnében sem szabad megbántani, eltaszitani! De a haza, a föld nem oka a ti sorsotoknak. Miért bántjátok tehát ? Bolond ember az, ki azt az anyát tépi, melyből táplálkozni akar. Mert akkor önmagát bántalmazza, saját táplálékát pusztítja. De hát ki az oka ? A föld birtokosai? Jól van! Hát ha oka — tegyük föl — akkor segítsünk rajta. De hogyan? Akkép, hogy tegyük először őket tönkre ? Kiket? Akiktől azt várjuk, hogy jobb sorsunk lesz. Ám atyámfiai, itt ujfent görbe útra tévedtünk. Mi leszen velünk, ha ők tönkremennek ? Lám-lám, hova vezetne... ez a görbe köz. Mi, — mondjátok, — csak azt kívánjuk, adassák meg nekünk, a mit mi határoztunk. Hát én mondom nektek véreim, hogy aki igen fent kezdi, annak rendesen hamar elszédül — a feje. Ti pedig — Isten látja a lelkemet... nagy iulságba mentetek! Azt mondja a példaszó, hogy a tulság már méhében rejti — a baklövéseit. Ti is úgy vagytok, igy jártatok... A ti ámitóitok elhatározták és kiadták a jelszót, hogy: ... Hazudjatok nekik, valami csak mindig ragad, Ti pedig szörnyűségesen hamar hittetek. A ki hamar hiszen, hamar megcsalatik. Fáj a lelkem kimondanom, de úgy látom, ti is csalódni fogtok. Szó a mi szó, de igaz, kinek hol fáj ott tapogatja, a hol viszket, ott vakarja... Lássátok a gazdáknak, a munkaadóknak is sok fáj van ám, sok vakarni valója van. A rossz, nehéz idők őket is tépik, szakgatják, sőt pusztítják... Hagyogatják az ősi kúriák birtokosai a földeket és inkább kevés bérösszeggel biztosítják magukat, mintsem a gazdálkodás biztos bukásának tegyék ki magukat. Jobb lesz reátok nézve a csere? Csitt... Látjátok, hova jutottunk. Idegen munkásokra, kulikra gondolnak... a mit én soha helyeselni nem fogok. De bekövetkezhetik! Látjátok, sokan ott akarják hagyni rothadásban a termést, mások ... de elég ... Kinek lesz ebből biztos kára ? Nektek. Családotoknak és gyermekeiteknek ... És ha igy lesz.. ? Mindenkitől számíthattok segélyre, csak azokat nem fogjátok látni sehol, a kik titeket beugrattak a a rettenetes kavarodásba. A beszédnek egyenességével szólottám hozzátok, véreim és testvéreim a hazaszeretet szent kapcsolatában. Könnyebb a lelkem, hogy ezt elmondhattam. Lehet, hogy pusztában kiáltottam. Nem bánom ! Csakhogy elmondtam! De még csak egyet kérdezek: Most tennétek ezt a nemzet, a haza, a föld ellen, mikor a nemzet, a haza, a kormányzat értetek mindent megtesz ? Tenni akar! Tennie kell! Nem lehet! Ne tegyétek! Szent Karácsony ünnepén a magyarok Istene, az ősi haza, a ti szegény családotok, gyermekeitek nevében, — kik most is — e szegény ártatlan családok remegve várják, mi leszen, kérlek, keressetek, találjatok talpalatnyi tért, a hol kéz-kézben leszen, mint azt a magyar tudja és akarja. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! A lábodiak erős, de eredményei küzdelme.*) Tisztelt Közgyűlés! A kormány által jóváhagyott alapszabályaink értelmében gazdakörünknek évente kell egy közgyűlést tartania, Fönállásunk óta ez a második közgyűlésünk; engedjék meg hogy mielőtt azt megnyitnám egyet-mást elmondhassak. Mindenek előtt constatálnom kell, hogy gazdakörünk nem tartozik azok közé, melyek csak a papiroson léteznek; nagy figyelemmel kisértem a gazdakör működését és mondhatom, hogy e nagy munkaidőt kivéve, alig mullott el olyan vasárnap, melynek délutánján a tagck szép számban meg ne jelentek volna ezen, igaz, hogy még mindig [csak ideiglenes jelleggel biró helyiségünkben. Itt a tagok rendelkezésére állottak a lapok, melyeket járatunk, és igen sokszor tartottunk fölolvasásokat, melyekből úgy hiszem mindenki csak tanulhatott. Köszönetét is mondok mindenkinek, ki ezen a téren közreműködött, első sorban Nemes János tanító urnák, kit sikerült a socialis téren való működésnek megnyerni. Különben ha gazdakörünknek semmi más érdeme nem lenne mint az, hogy tagjainkat visszatartotta az erkölcsöt és egészséget egyaránt pusztító korcsmái mulatságoktól, akkor is betöltötte hivatását. Ezen a téren azonban még sok a tenni való, különösen Kis-Lábodon még nagyon sok a korcsmatöltelék. *) Közöltük gr. Széchenyi Aladárnak e tanulságos elnöki megnyitóját szószerint. Ebből az előadásból láthatjuk, mily küzdelmet kell felvennie annak és azoknak, kik a szövetkezeti élettel a magyar nép javán, úgyszólván megmentésén munkálkodnak. Ez csak egy eset a száz és száz közzül, de olyan eset, mely nagy tanulságul szolgál országszerte, hol azt a nagyon hánytorgatott békés egyetértést voltaképpen bűnös közönyt, háboritbatlan tunya, pusztuló életet kissé megmozgatják. A közlött jelentésben foglalt küzdelem még nincs is teljesen leirva. Mindéhez hozzájárul az a gondolkodásra méltó eset, mely a lábodiakat úgyszólván megdöbbenti, s melyről mi értesítést vettünk. Hogy t. i. évek hosszú során át nem voll a faluban tűz s most egy év alatt hétszer világította meg a vörös kakas a vidéket. És rendszerint ott ütött ki a lüz, ahol a szövetkezeti vezér emberek laknak vagy érdekeik vannak. Az is hozzájárult, hogy a tüzesetek mindig oly időben támadtak, mikor a gazdakör vagy szövetkezeteknek valami összejövetele volt. E megfoghatlan szeszélye a vöröskakasnak, bizony a szövetkezeti embereket esüggeszteni és félemliteni kezdette, de hála Istennek ... a kitartás, a jövő reménye most már uj erőt kölcsönzött a küzdőknek. Szerk.
