Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-06-23 / 25. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 195 Oh, ma már nagyon könnyen megadják a titulust, hogy — Becsületes, jó ember. Csakhogy ott a bökkenő, hogy ma sokan összekeverik a becsületes, jó ember fogalmat. Azért nagyon is szükséges, hogy tisztába legyünk a becsületes, jó ember felfogásának mértékével. Sokan vannak, akik jó, becsületes embernek tartják azt, aki például sohase voll becsukva. Vagy akinek a törvénnyel sohase' volt összeütközése. De nem oda ám! Vannak íurfangos, kemény, sőt gonosz, álnok szivü, zuzáju emberek, akiknek sikerül úgy haladni életük nagyon is tekervé- nves utjain, hogy látszólag soha nincs bajuk se törvénnyel, se bírósággal, se más ilyenfajta dolgokkal. Ezek verik is mellüket, hogy ők becsületes, tiszta lelkű emberek, kik még a törvényház tájékát se látták. Pedig hej, hány embernek facsartak könyet szeméből? Hány családot tehettek tönkre? Hányszor csalják meg, zsarolják ki a szegény, tehetetlen népet, embereket. Hányszor adnak rossz, kétszínű tanácsokat az ilyen becsületes színben bujkáló kígyók, hogy félrevezessék felebarátjukat. Sokat tudnánk erről Írni. Akár kötet számra menő könyveket. Hát mégis ki a jó ember? Az igazi jó keresztény, igazi jó ember. Az igazi keresztény ember pedig az, aki nem csak mondja, hiszi amit Krisztus tanított, de cselekszi is. Szeresdd felebarátodat, mint tenmaga- dat. Amit nem akarsz magadnak, ne kívánd és ne tedd másnak. Ezek örök igazságok, melyek mindig megjelölik, hogy ki hát a jó ember. Ki az igazán becsületes ember Jó ember az, akinek egyenes, igazságos értelme, gondolkodása és tiszta érzésű szive van. Jó ember, aki nemcsak magáért, de embertársáért, hazájáért, a közért is mindig jócselekedetre törekszik. Jó ember, aki egy tört üveget eltávolít az útról, vagy egy eldobott égő szivart elolt, mert jó dolgot művelt. Nem is tudja, hogy kinek válik hasznára, kit óv meg esetleg a szerencsétlenségtől. De jót akar tenni. Tisztán, önzetlenül. Jó ember tehát, aki szeret. Erre a szeretetre van nagy szükségünk ebben a rideg világban. És meglássuk, akkor az elhagyatott, elkeseredett emberek is hirdetni, bizonyitani fogják, hogy bizony még vannak jó emberek. Időjelzés. Ami apáink, anyáink még most is szorgalmasan böngészik a kalendáriumnak százéves időjóslásait. Mert hisznek az öreg tapasztalatokban és mintegy ösztönszerüTfeg tudják, látják, hogy a természetnek általában rendes törvényei vannak. Hogy hasonló, egyező okok rendszerint hasonló, egyező okozatokat hoznak létre. ki tagadja, hogy az egyszerű földmives, pásztor ember sokszor csudálatos pontossággal megjelöli a bekövetkezendő időjárást. Mit szóljunk a hajósokról, a halászokról, a révészekről. Hiszen a népszerű időjelzések gyűjteménye köteteket tehetnének ki. Hogy ezek legtöbbje- tapasztalatokon, egybevetéseken alapulnak, kétségtelen. Apáról fiúra, fiúról apára szóllottak. Századról, századra, nemzedékről nemzedékre. A tudomány alapja nem-e szintén a tapasztalat? Tapasztalat a forrása és mindig a tapasztalattal szegődve — összekapcsolást keres az elmélet és élet, gyakorlat közt. Nem csuda, ha a tudomány megállapított bizonyos időjelzési rendszert is. Lett légyen bár mily vélekedéssel maga a tudomány is, illetőleg a tudós | urak e rendszerekkel szemben: annyi bizonyos, hogy ha az egyszerű, földmives emberek, tehát csak józan, természetes eszükkel gondolkodó nép el tudott jutni bizonyos következtetésekre, megállapodásokra : miért ne cselekedhetnék ezt meg még jobban, még nagyobb pontossággal a táltos, tudós urak. Meg is cselekszik! Ma már a meteorologiai (időjelzési) intézmény nem kis szolgálatot tesz az emberiségnek. Hogy ezek az időjelzések nem csalatkozhatla- nok, az is csak annak bizonyítéka, hogy az emberi ész véges, hogy Isten mindentudásához, elhatározásához képest semmi. Annyi bizonyos, hogy a tudományos alapon álló időjelzések igen tekintély %'ról beszélhetnek, mikor következtetésük, jelzésük bevállt. Hogy sokszor csalódnak, hogy sokszor becsapják a gazdaközönséget, minden jóakarat és tudományuk mellett is — az még nem dönti le az időjelzés jogosultságát. Az időjelzésnek kétségtelenül nagy szerepe volna. Mert hej, ha az időjárást előre tudnók! Bezzeg! Ha a gazdák és pl. a gabona kereskedelem előre tudta volna az idei tél rendkivüliségét, a bolond tavaszi időjárást . . . csak éppen egy pár he- tecskével . . . bizony, bizony! Mindezeket pedig elmondjuk azon alkalommal, hogy Vozáry Pál — az ismert Meteor főmérnök, szakember a Magyar Gazdasági Egyesületben nagy- érdekű felolvasást tartott Budapesten. Kimutatta időjelzési rendszerét, mely igen sok számítással jár, melyet egy maga nem bir végezni. Azt állítja Meteor
