Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-20 / 3. szám
X. évfolyam. Szatmár, 1907 január 20. 3. szám. Hétről-hétre. Országgyűlés. Hosszú szünet után e hó lü-én ült össze újra a képviselőház. A szünet tudvalevőleg a delegátusok ülései miatt volt. És meg kell adni, hogy elég számmal jöttek ősze a honatyák. Az ülésnek két kiemelkedő tárgya volt. Egyik Plósz Sándor volt igazságügyi miniszter és társainak vád alá helyezésének indítványa. A vád alá helyezés ügyét azonban — hosszabb vita után — óriási többséggel újra visszaküldötték a mentelmi bizottsághoz. Most aztán áttértek a vallás és közoktatásügyi miniszter költségvetésének tárgyalására. Az ülés végén Szatmári Mór "honatya interpellációt (kérdést) intézett a belügyminiszterhez a bihari átlapolok ügyében. Bihar vármegyében ugyanis fura állapotok vannak. A politikai játszmákról mi nem írunk, de felháborodással kell megemlékeznünk arról, hogy Biharvármegye közigazgatási bizottsága kimondotta, hogy a közigazgatási tisztviselőknek (szolgabirák stb.) szabad az ügyes-bajos magán felektől ajándékot elfogadni. A belügyminiszter nyomban válaszolt is erre az interpellációra. És pedig csattanósan, nyíltan, mely választ az ország, de különösen népünknek teljes megnyugtatására ime leközöljük: Andrássy Gyula belügyminiszter: T. képviselőház! Miután teljesen osztozom Szatmári Mór képviselő ur azon felfogásában, hogy kívánatos hogy minél hamarábban, gyorsabban nyilatkozzék a kormány a ma felvetett kérdésben, sietek az idő előrehaladott volta dacára a választ azonnal megadni. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő ur két pontot említ fel, egyik inkább elvi természetű. Felveti a t. képviselő ur azt a kérdést, hogy hogyan gondolkozom a biharmegyei közigazgatási bizottság elvi álláspontjáról. Talán felesleges is mondanom, hogy teljesen elítélem. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps.) A köz- igazgatási bizottságnak az az álláapontja, hogy a tisztviselőnek szabad ajándékot elfogadnia, teljesen ellenkezik a közigazgatás kötelezettségeivel. (Igaz! Úgy van!) A közigazgatás tisztviselője bírói szerepet visz (Úgy van!) ennélfogva nemcsak teljesen részrehajlatlannak, pártatlannak kell lennie (Igaz! Úgy van!) de elkerülhetetlenül szükséges az is, hogy az egész közönség tudja, hogy reá senkinek, semmi egyénnek legyen az bárki, bárminő állású is, semmi befolyást gyakorolni módjában nincs. (Élénk helyeslés és taps.) Nemcsak függetlennek kell lennie, de a függetlenség látszatát is legszigorúbban meg kell óvnia. (Igaz! Úgy van!) Hiszen sajnos, a köz- igazgatási tisztviselő napról-napra abban a helyzetben van, hogy büntetéseket mér ki egyesekre súlyos, káros következményekkel járó határozatokat hoz. Ha az egyesben az a hit támad, hogy nem az objektiv igazság alapján hozták az Ítéletet, hanem azért, mert a tisztviselő függésben van egyesektől, akkor anarchistákat nevelünk. (Igaz! Úgy van! Taps!) Hogyha az, aki úgysem tud megnyugodni az ítéletben, — hisz a legtöbb ember úgy van, hogy nem nyugszik meg az Ítéletben, mely neki igazságot nem ad, — még azt is látja, hogy esetleg ellenfelétől oly ajándékot kap a tisztviselő, amelyet ő adni nem is akar, nem is tud. akkor megszűnik bízni az állam rendjében (Igaz! Úgy van!) és a közigazgatás jóságában és akkor közveszélyes egyénné válik és mondhatjuk, joggal. (Igaz! Úgy van! Taps!) Ennélfogva nem tekintve azt, hogy vájjon tényleg minden ily esetben a függés előáll-e, már a lehetőség, hogy előáll a lehetőség, hogy azt hiszi az illető, hogy a tisztviselő befolyásolható, elég arra, hogy ezt a szokást a legszigorúbban elitéljem. (Általános élénk éljenzés és taps.) Ennek megfelelően természetesen fogom a határozatot is megsemmisíteni, (Élénk helyeslés) és meg fogom hagyni, hogy a fegyelmi vizsgálatot erre a kérdésre kiter- jeszszék. (Élénk helyeslés és taps.) * A következő üléseken folytatták a vallás és közoktatási miniszter költségvetését. Megjavítják a büntetőtörvényeket is. Régen érzik és tudják már azt hazánkban, hogy bűn