Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-05-19 / 20. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 159 MI ÚJSÁG? Árpád vezér. Árpádnak, a honfoglaló vezérnek halálát a névtelen jegyző 907. esztendőre teszi. Ez esztendőben tehát ezer éves kegyelet ün­nepét ünnepel a magyar nép. Édes jó Istenem! Ezer esztendő a világ te­remtésében! Talán csak egy darab idő. Egy nemzet életében nagy múlt. Kevés nép dicsekszik vele, ke­vés nemzetnek adatott. Ezer éves sir! Hol, merre vagy a Kárpátok, a négy folyó és tengerpart között ? Hol halt meg, hol temették el? Ki tudja azt megmondani ? »Halála után 300 év múlva jegyezte fel valaki, hogy volt valamikor sirdombja.« Bizony késő feljegyzés. De a hagyomány azért a feljegyzés hűségével is megőrizhet egyes tényeket. Keresték is kegyeletes, buzgó emberek, kutat­ják még ma is reményekkel Árpád honalapitóvezé- rünk sírjának nyomát . . . Hej, de nem találják ! Talán nem is fogják soha megtalálni! Nem csak azért, mert ezer esztendő hegyeket völgyekké tehet és a völgyekbe egekig érő hegye­ket vihet! De talán Árpádot is ugv temették el őseink, mint Etelét, Attilát a hunok világverő vezérét. Úgy temették őt is el, hogy élő ember soha se találhas­son se sírjára, se porladó hamvaira. Talán szétszóródott, belevegyült e vérrel ázta­tott föld porába, hogy vegyes legyen az ő hamvai­val minden darab föíd, melyet ez a magyar égbolt eltakar. Most, ezer év után, mi késő és gyarló utódok felvetjük emlékezetünkben az ő nagy, hős alakját, amint lován száguldott vihar módjára itt, napkelet­ről napnyugatig. Milyen is volt ami Árpád honalapító vezérünk ? Leo császár fia: Konstantin, aki a legjobban ismeri és bővebben beszéli el Árpád és a magyarok dolgait azt írja róla: — Bölcs tanácsú és gondolkozásu, kiválóan vitéz és uralkodásra termett férfi volt. Mikor őseink első fejedelmüket választották igv szólották: — A vajdák közt Lebéd is nemes, vitéz és bölcs férfiú, de ő maga mondja, hogy nem való ve- zérségre. Az utána való vajdát: Álmost vagy ennek fiát: Árpádot ajánlá tehát vezérül. És úgy ítéltek, hogy jobb lesz Árpádot tenni meg fejedelmüknek, mint atyját. Mert Álmos öreg. Árpád erőben való, bölcs tanácsú, uralkodásra al­kalmas, vitéz ember. Meg is tették fejedelemnek, ősi szokás szerint pajzsukra emelvén őt. És megkezdődik a honfoglalás, honalapitás. Mert pillanatnyi harc eredménye a honfoglalás. Nem is akarnak megállapodni a Tisza mentén és Erdélyben. Hatalmukba keriték a Dunamenti és Dunántúli vidékeket is. Erről a területről, mint-királyi sas száll Árpád hóditó útjára melynek erednfénye: Magyarország. Az ezerévet jó és balsorsban átélt édes hazánk. Árpád honalapítónk sirját nem leljük. De nem kell keresnünk szellemét. Itt él e földön, itt van közöttünk. Legyen itt főleg most, mikor . . . ünnepre készülünk. " Dikszi. — T. Olvasóinknak boldog pünkösdi ünnepet kívánunk! —- Egy hős tábori pap emléke. A branyisz- kói diadalmas csatában a 33-ik zászlóaljat, kezében kereszt­tel, vezette rohamra Erdősi Poleszni Imre piarista tanár és tábori pap. Fényes győzelem volt ez, melyben gróf Guyon ezredesen kívül nagy érdeme volt a hós tábori papnak is. Erdősi a szabadságharc kitörésekor Selmecbányán volt ta­nár, ahol most emléktáblával készülnek megjelölni azt a házat, ahol tanított. Az ottani 48-as pártkőr elhatározta, hogy az emléktáblát pünkösd hétfőjén leplezik le és eb­ből az alkalomból országos ünnepet rendeznek. Szepesmegye szintén képviselteti magát az ünnepségen. — Munka a kivándorlás ellen. Az Angol bank Szolyván gyárat kezd építeni a perecsenyi, gyár for­májára és azonkívül egy nagy fűrész-telepet, ahol legalább I 1000 személy kap foglalkozást. Ezzel a kivándorlás nagyban meg lesz akadályozva. Az ungi Verchovina oly helyzetben van, hogy semminemű sem kisebb, sem nagyobb gyár nincs ott s azért kívánkozik a nép Amerikába, ahol egy kis pénzt szerez — s biztosan hazajön, hogy itten azután gondtalanabbal éljen pénzével. Még leányok is mennek kifelé, mert sem a szövészet, de semmi a világon nem olyan kutforrás, melyből egy pár garast keresnének. — A solymári rózs&leány-ünnep. Gyönyörű, verófényes időben, a szokottnál nagyobb ünnepséggel folyt le vasárnap Solymáron a rózsaleány lakodalma. Az idén volt ugyanis huszonöt esztendeje annak, hogy'Rudolf trón­örökös esküvője alkalmával Karátsonyi Guidó gróf az erény­dijat megalapította és Haynald akkori kalocsai érsek az első rózsaleány frigyét megáldotta. A minapi ünnep egybeesett az első rózsaleány ezüstlakodalmával, aki férjével, Milbich Mihálylyal együtt szintén ott volt a templomban, araikor a huszonötödik rózsaleány, Enczmann Franciska fejére rátet­ték a rózsakoronát. — Az árviz. übesztercéről Írják, hogy az ottani patakba két ember belefult. Fiszek Gáspár nádasdi gazda és a felesége szekérrel át akart menni az erősen megáradt patakon. Amikor a közepére értek, az ár elra­gadta a kocsit s lovastól, emberestől a hullámokba merült, A házaspár holttestét a tutajosok fogták ki másnap. — Szerencsétlenül járt munkás. Körmöc­bányáról Írják, hogy a turcseki csermalomban Pittner Pál munkás, amikor csert vitt, a tölcsérnél megcsúszott s beleesett. A szerencsétlen embernek a mellkasa összezuzó- dott, alig maradt ép bordája. A körmöcbányai kórházba szállították, hol belső sebeiben elvérzett. — A komp áldozatai. A But lka mellett fekvő Klicsin községben lakodalom volt. Esküvő után a násznép a Vág folyón kompon akart átmenni, de a kom- pos figyelmeztetése dacára, hogy harmickét személy egy­szerre át nem mehet, mégis valamennyien felszálltak a kompra. A Vág közepén a komp leszakadt és mindnyájan a vízbe estek. Fischer Gyula mozdonyvezető-tanonc tizen­egy személyt mentett ki. Két ember a vizbefult. A vizsgá­latot megindították. — Bátor diák. Az Erzsébetváros mellett el­terülő Szász-Szent-Lászlón nagy tűzvész dühöngött, mely a községnek majdnem valamennyi házát elhamvasztotta. Nagy izgalmat keltett, hogy egy lángban álló házból gyer- meksirás hallatszott. Sulleri Oszkár segesvári gimnáziumi tanuló saját életének kockáztatásával behatolt az égő házba és a gyermeket kimentette. A tűz körül álló közönség lel­kesen megéljenezte a bátor diákot. Alig pár perc múlva a ház teteje beszakadt. — A fürdés első áldozatai. Makóról jelen­tik : A hirtelen beállott hőség elől a Szárazér hullámaiba ment fürdeni Adok István tizenkét éves gimnázista és még két társa A tavaszi áradás következtében a Szárazér na­gyon megtelt, a kis fiuk elvesztették lábuk alól a talajt és segítségért kiáltottak. Mire a segítség megérkezett, Adok István belefuladt a vízbe. Két társát sikerült kimenteni. — Elfüstölt milliók. A magyar királyi dohány­jövedéki igazgatóság most állította össze a magyar korona országaiban az 1907. év január 1-től február végéig eladott dohánygyártmányok számadatait. Eszerint az általános forgalomban levő gyártmányok közül a burnótokből 21,435"54 korona, pipadohányokból 5,687.834-81 korona, szi­varokból 5,431.109-88 korona, havanna szivarokból 3370-50 korona értékű fogyott el, azaz összesen 15,538.702-22 ko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom