Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-05-12 / 19. szám

148

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

és a kis tollasokat innen is kiriasztottuk. Ezért sem nehezteltek meg, sőt sajátságos kitartással maradtak hívek hozzánk s a legelső alkalomkor ismét berepültek az ebédlőbe, de a fészküknek most már szerényebb helyet, a függönyrud alját választották. Mi sem háborgattuk többé őket, hanem nagy gyönyörűséggel figyeltük családi életüket: a költés nagy munkáját, a tojásból való kibújást, az apróság felcseperedését s végül a megtollasodott ifjúság szárnyrakelését. Azután a fecskepár ismét egyedül maradt s egymás társaságára volt utalva. A férjfecske eleinte szinte élvezni látszott a jól kiérdemelt nyugodalmat a fáradságos gyermeknevelés után; de később unatkozni kezdett. Az unalom pedig tudvalevőleg minden rossz gondolatnak a szülője és igy történt, hogy egy szép alkonyaikor a fecske-menyecske egyedül tért nyugalomra a közös fészekbe. A madár-asszonyka nyugtalanul pislogó szemmel gubbasztott a fészek szélén, néha néha kirepült a verandára szolgáló ablakon s a sötétségbe kémlelt. Mi nyitva hagytuk az ablakot és az elhagyott fecske-menyecskével együtt vártunk a hű- telenre. Hosszú várakozás után végre megjött; de nem egyedül, egy takaros kis fecske hölgyike volt a társaságában, a kivel se szó, se beszéd, egyszerűen a másik ablak függöny-rudjára helyezkedett. A mi fecskénk felborzolt tolazattal, mozdulatlanul; de felbőszítve ült a helyén és tekintetét le nem vette a csapodár férjéről. A férjet ez az állhatatos haragos tekintet roppantul zavarta. Rosszat sejtve nyugtalanul kezdett ide-oda fészkelődni a függöny- rudián, mig egyszerre gondolt egyet s ott hagyva társát, visszarepült a feleségéhez. Érdeklődéssel néztünk a kitörőfélben levő családi perpatvar elibe. Az asszony valósággal tombolt dühében s a fészket hevesen védte férje ellen, emez pedig alázatosan, összekuporodva, de bizonyos távolságban a felbőszült asszonytól, tűrte a szidalmakat, a melyek lármás csicsergéssel peregtek a jobbik fél csőröcské- jéből feléje. Nagysokára, mikor már az asszonyka belefáradt a veszekedésbe s a párjának megvetően hátat fordítva pihenni kezdett, a fecske-férj csöndesen, csak úgy suttyomban visszasompolygott a kis dámájához, a kinek halkan, hogy a feleség meg ne hallja, jellel és szóval magyarázni kezdte, hogy neki immár itten a történtek után semmi helye. A fiatal hölgyike nem akarta megérteni a szép szót, sőt hevesen tiltakozni kezdett a kitessékelés ellen. A fecske-férj a férfi vele született, ösztönszerü udvariasságával a gyöngébb nem iránt tartózkodott a durva erőszaktól s tanácstalanul röpködte körül a kis tolakodót. Ekkor hirtelen megjelent a feleség, a ki asszony adta jogával bőségesen élve, kikergette a békerontó jövevényt. Diadalmasan tért ezután vissza az erélyes menyecske a fészekbe s most már megelégedetten borzolta föl a tollát és a heves családi jelenet fáradalmai után kényelmesen nyugalomba helyezkedett, de a mikor a férj is, bűnbá- nólag és megtörtén melléje kéredzkedett, felujult a haragja s heves csőrvágásokkal kergette el a hitvesi hűség ellen vétkező párját. Ott gubbasztott szomorú magányosságban a fecske-férj a másik függöny rudján egész éjjel. Csak másnap reggel békült ki vele nagy kegyesen a fecske-menyecske.

Azután együtt szelték boldog egyetértésben a verőfényes levegőt, este pedig szorosan egymáshoz bújva osztoztak meg a közös fészken.

Néhány kis történet — Ferencz József királyról. 1886 augusztus 30-án tette le a király a budapesti Ferencz József lovassági laktanya zárókövét nagy ünnepségek keretében. A király már aláírta a zárókőbe falazandó okiratot s utána következtek még József főherceg, a miniszterek, polgári és katonai méltóságok. A mikor Pejacsevich gróf akkori hadtestparancsnokra került a sor, a gróf idegesen tapogatta zsebeit s látszott rajta, hogy keres valamit. A király azonnal tisztában volt a dologgal, hogy a hadtestparancsnok otthon hagyta a cvikkerét és előzékenyen átadta neki a magáét, mire a gróf minden baj nélkül aláírta az okiratot, a cvikkert azonban véletlenül vagy csupa megszokásból zsebre tette. A király erre nevetve igy szólt hozzá:

— Kedves gróf, én szívesen adtam önnek a

cvikkeremet, de csak — kölcsön.

*

A király rendkívül szereti a gyermekeket. Egy alkalommal kiment a bécsújhelyi akadémiába és sorba látogatta az osztályokat. Egyik előadó századoshoz igy szólt:

— Sohase zavartassa magát, csak magyarázzon úgy, mintha itt sem lennék s azzal beült egy padba s maga elé tette a csákóját. Az egyik növendék, a ki előtt a király csákója volt, nem törődött azután már semmivel, egyedüli vágya az volt, hogy a csákón levő zöld tollbokrétából legalább egyet kihúzhasson. Egy őrizetlen pillanatban sikerült is neki a dolog, de a társai, kik észrevették, jelekkel igyekeztek vele megértetni, hogy tépjen nekik is egy tollat a király csákójáról. A fiú vérszemet kapva, alaposan megkopasztotta a tolldiszt és tépte szorgalommal egyiket a másik után, egyszer azonban akkorát talált rántani a csákón, hogy meglökte a királyt, a ki azonnal észrevette a dolgot s igy szólt a növendékhez :

— Mondjad fiam, mi célod volt azzal, hogy kitépted csákómból a tollakat?

A fiú elhalványodott, de látva a király jóságos arcát és barátságos szavainak hallatára, bátran felelt:

— Emléket akartam, felség !

— Nos és egy toll erre nem elég?

— Nem felség, mert a többiek is kértek.

— ügy hát nem marad egyéb hátra — szólt a király — minthogy itt kell hagynom az egész tollbokrétát — szólt a király és mosolyogva nyújtotta azt át a boldog növendéknek. Azután a tanár felé fordult:

— Kapitány ur, ön pedig most lesz szives a sapkáját kölcsönözni, mert hajadonfővel nem mehetek haza.

És ezzel egetverő éljenzés közben, derűs arccal hagyta el az intézetet.

A MAGYAR NÉP KÖNYVTÁRA.

Földvásárlás és szövetkezeti bérletek. Bernát István dr. országos képviselő, a Magyar Gazdaszövetség igazgatója a hitelszövetkezetek idei kongresszusán ezzel a cim-