Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-05 / 18. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 143 A tavasz késik. Talán el is akar tőlünk örökre búcsúzni. Vájjon nem azért-e, mert nem tudjuk megbecsülni se’ a fiatal csemete fákat, se’ különösen a madarakat. Azért a madarak, a kedves éneklők dala most azt zengi felétek öregek és apróknak egyaránt. Arra kérnek minket: — Ne bántsatok! — Ne pusztítsátok el keservesen rakott fészkeinket. — Ne raboljátok el az öregeket! — Ne szedjétek ki a fiatalokat! Milyen is az emberi szív ! Milyen is a gyermeki gondatlanság. Hát nem figyelitek meg, mint fárad napról-napra az a szegény anyamadár, mig fészkét megrakja. Mint szeli ezerszer és ezerszer a levegőt napról-napra, hogy fiait, csicsergő magzatait táplálja. Nem láttátok fájdalmában sirralmában, mint röpkedi körül az üres fészket. Aztán mint búvik el az erdő sűrűjébe, hogy ott — talán sztye repedjen meg. Az éneklő madarak pedig nem vétenek semmit az embereknek. Nem csak dalolnak, énekelnek nekünk, és pedig ingyen, önzetlenül (— ki teszi ezt a mai világban —) hanem a gazdákat segítik is. A gazdaságnak valódi, igaz munkásai, munkatársai. Amint gyarapszik az éneklő madarak serege... oly arányban fogynak a kártékony férgek. Pedig ezekben a pusztító férgekben bőség vagyon. Azért van ez igy, mert érzéketlen szívvel pusztítják a madarakat . . . Annyira ment már ez a pusztítás, hogy a törvénynek kell közbe lépni. A törvény szigorúan bünteti azokat, kik bántják, irtják az éneklő madarakat. Mit ér azonban, ha a törvény rendelkezése papiroson van. Azért legyen rajta minden felnőtt ember és különösen azok, kik a törvény őrei, hogy alkalmazhassák a törvény egész szigorát. Egy két példás megbüntetés mindjárt megteszi hatását. De nem is a törvényért védjük a madarakat. Emberbaráti érzésünk, szivünk vezessen minket erre. Hiszen azok az ártatlan és áldásos jószágok énekeikkel, kérő dalaikkal esedeznek felénk: — Ne bántsatok minket! — Ne pusztítsátok el keservesen rakott fészkünket ! — Ne szedjétek ki fiainkat. — Ne raboljatok el minket, öregeket. Dikszi. — Királyi kegyelem. Ismeretes dolog, hogy júniusban lesz a király megkoronáztatásának negyvenedik évfordulója. A király ebből az alkalomból különféle kitüntetésben részesíti a politikai és társadalmi élet jeleseit. A kitüntetéseken kívül igen sok államfogoly kap amnesztiát s kegyelmet kapnak az Amerikába és általában az idegen államokba elszármazott hadkötelesek is, akik jórészt hadkötelezettségük miatt nem mertek visszajönni Magyar- országba. — Egy község jubileuma. Szelepka községnek, melyet tiz évvel ezelőtt az árvíz teljesen tönkretett, gróf Andrássy Dénes akkor 120 hold elsőrendű, emelkedett helyen fekvő területet adott uj település céljaira. Azóta Szelepka község Dénesfalura változtatta meg a nevét. A szép virágzó község lakossága a tizedik évforduló alkalmából fényes ünnepélyt rendez, melyre az adományozó föurat és Zemplénmegye közönségét is meghívja. — Prohászka püspök a rabok között. Székesfejérvárról Írják : Prohászka Ottokár dr. megyés püspök a minap kora reggel látogatást tett az ügyészség fogházában. Az ottani kápolnában misét és szentbeszédet mondott. A püspök egyik udvari papjával Viszota Alajos dr.-ral jelent meg a fogházban. Az emeleti folyosón a rabok sorba állva vártak a főpásztorra, a kit Lengyel Dávid fogházfelügyelő szép beszéddel üdvözölt. Örvendetes esemény, úgymond, hogy az egyházfejedelem a kora reggeli órákban elhagyva rezidenciáját, apostol módjára fölkeresi ezt a rideg helyet, az erkölcsi halottak birodalmát, hogy áldást osszon, békességet hirdessen a társadalom megtévedt tagjainak otthonában. A püspök válaszában jó útra való térésre buzdította a rabokat. Kedves fiaim! mondta a többi közt, — fiaimnak szólitlak benneteket, mert tudom, hogy e helyen nem igen szoktátok hallani e megszólítást. Azután a kápolnába ment s misét mondott, majd utána szent beszédet, mely könyekig meghatotta a bűnös embereket. Mielőtt Prohászka püspök távozott volna a fogházból, több rabot fölkeresett cellájában s elbeszélgetett velük. — Csak tovább! A földmivelésügvi miniszter legutóbb a nyárádszentsimonyi gazdák szövetségének, a nyárádgálfalvai gazdák szövetségének, a sepsikőröspataki gazdakör, a felsőcsernátoni Bod-Péteri gazdakör, a backa- madarasi gazdakör, a nagyfödémesi kath. gazdakör, a ger- gelyi-i gazdakör, a visontai gazdakör, a pákéi gazdakör, az ebergőci csapodi és hegykői gazdakörök, a badalói, bulcsui, halábori és vári-i gazdakörök, továbbá a Búcsú és Vidéke gazdakör alapszabályait hagyta jóvá. — Hü cseléd kitüntetése. A földmivelésügvi miniszter Horváth István iváni gazdasági cselédnek negyvenévi hűséges szolgálatáért a szokásos diszérmet és elismerő oklevelet adományozta és megbízta Sopron vármegye főispánját, hogy a kitüntetés ünnepélyes átadása iránt intézkedjék. — Egy község birtokvásárlása. Csorvás község megvásárolta gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter négyezer holdas gerendási birtokát, melyet 300 parcellában adnak el szegényebb földmivesek- nek holdanként átlag 700 koronáért. — Tüzek. Borzán a községháza kigyuladt és leégett. Számos közokirat és adókönyv elhamvadt. Csak nagyon kevés iratot lehetett megmenteni. A községnek nincs tüzoltófölszerelése. — Tokajról Írják, hogy ott tűz ütött ki, mely három házat s néhány melléképületet elpusztított. A tűzoltóság hamarosan lokalizálta a tüzet. A Tokaj szomszédságában lévő Rakamaz községben már nagyobb tűz pusztított, melynek tizenkét lakóház, nyolc csűr és néhány kisebb melléképület lett az áldozata. A kár meghaladja a harmincezer koronát, amely azonban biztosítás révén nagyrészben megtérül. Korán kezdi a vereskakas. — Természeti tünemény. Ritka természeti tüneményt figyeltek meg április 23-án Felső-Gömörben. Délután 3 óra 40 perckor tiszta, derült időben az ég zenitjén háromnegyed kör alakú szivárvány jelent meg, mely a nap nyugta irányában azzal együtt haladt nyugat felé. E tüneményt, a mely körölbelül három óra hosszat tartott, még érdekesebbé tette az, hogy egyszerre három nap jeleni meg az égen, A lenyugvó naptól délre egy ugyanolyan nagyságú vörös korong s észak felé egy halvány rózsaszínű korong mutatkozott. E látványnak a gyönyörű tavaszi időben rengeteg nézője volt. — Egy község veszedelme. A borsodmegyei Sajó-Petri községben játszó gyermekek tüzet raktak, a mitől a nagy szélben egy csűr meggyuladt. A tűz átterjedt a szomszédos házakra és csakhamar egy egész utcasor borult lángba. Harminckét lakóház és sok melléképület leégett, Emberéletben kár nem esett. A tűz lokalizálására a miskolci önkéntes tűzoltóság is kivonult. A kár igen nagy. — Az első fecskék. Ritkán történik, hogy az első házifecskék Szent-György napja — április 24-ike — előtt ne térjenek vissza fészkükbe, ott ismét családot alapítani. Az idei, nagyon hűvös áprilisi időjárás miatt ez most megtörtént. A legelső fecskéket csak ezen a napon, szerdán láttuk. Csakhogy egyelőre nagyon kis számban érkeztek és bizonnyal éhezni fognak, ha csak melegebb idő nem jön, amely meghozzza tápláló eleségüket, az apró bogarak milliárdjait. — Patakba fűlt házaspár. Fitzek Gáspár és neje radvosztkai lakosok a csacai hetivásárról hazafelé igyekezvén, az 6-besztercei patakon át akartak menni, de