Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-21 / 16. szám

I Megjelenik mindéi) vasárnap Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FK1.ELÖS SZERkKSZTÓ ÉS KIADÓTDLAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .......................4 korona. Fél é vre............................2 » Neg yed évre...................t » Hétröl-hétre. Akik a bőrükben nem férnek. Akik a bő­rükben nem férnek iü e bazai földön, azok mos­tanában — a nemzetiségi képviselők. Minduntalan kimutatják, hogy nem mint a magyar nemzetiségi képviselők foglalják el a honatyai tisztes méltóságot, hanem mint valóságos izgatok. Olyanok, kik leg­nagyobb kerékkötői annak, hogy a mi idegenajku honpolgáraink oly nehezen érthetik meg: mi a haza, mivel tartoznak annak a földnek, melynek kenyerét eszik, minden jogait élvezik és oly bizton­ságban, szabadságban vannak, mint sehol e világon. Okai akarnak lenni annak is, hogy az idegen ajkú polgárok — saját jól felfogott érdekükben el ne sajá­títhassák a hazai, a magyar nyelvet. Azt a nyelvet, melyre életük minden lépésénél szükség van és fő­leg lesz, mellyel igazán tagjaivá lesznek a nemzet testének és ezzel együtt részesei a haladásnak és boldogulásnak. Különösen egy Vajda Sándor nevű nemzetiségi képviselő mutatta ki fogafehérét a kép­viselőház egyik ülésén. Ez az ur beszédének egy részét oly halkan mondta el, hogy ahból senki egy árva szót nem értett. Csak utóbb sült aztán ki, hogy gyáva módon egy, a magyarokat gyalázó komisz verset olvasott fel. De Vajda ur még ezzel sem elé­gedett meg, hanem becsempészte ezt a komisz ver­set a képviselőház naplójába is. Nem csuda, ha a képviselők, de az egész ország közvéleménye fel- zugott az ilyen honatyához éppen nem illő viselke­désen. A képviselőház követelte, hogy ezért a tetté­ért Vajda ur vezekeljen. Kövesse meg a házat. Ezt a megszeppent nagy férfiú (?) immel-ámmal meg is tette. A képviselőház aztán nem csak jegyzőkönyv­ben rovta meg a merész urat, de kívánja, hogy eb­ből a botrányból kifolyólag vonja le ő maga is bünhődését és... pusztuljon a magyar képviselőház­ból. Hir szerint erről Vajda ur tudni se’ akar. Na­gyon lehet tartani, hogy szomorú következmények lesznek abból, ha Vajda ur újra beteszi lábát a képviselőházba. Apponyi Albert vallás- és közokt. miniszter nagy beszédet mondott a tanítók fizetés rendezését célzó törvényjavaslat tárgyalása alkalmából. Szónoki erővel és bizonyságokkal cáfolta a nemzetiségi kép­viselők kifogásait és hamis okoskodásait. A képvi­selőház mély figyelemmel hallgatta a miniszter be­szédét, aki különös sikerrel domborította ki azt az állapotot, hogy ma minden társadalmi osztály gz uj kormányzattól és egyszerre kívánja igényeinek ki­elégítését. Minden társadalmi osztály — úgymond — előbb kérve nyújtja a kormány felé kezét s ha nem kap, akkor ökölbe szorítja. Pedig ez a kormány a múltból csak üres állampénztárt és elszegényedett országot örökölt. Amiből világos, hogy pénzügyi te­kintetben csak dicséretet érdemel az uj kormány, hogy egy év alatt ennyit is ki birt szorítani. Apponyi beszédének nagy hatását mindenki elismerte és remélleni is lehet, hogy most már rövidesen letár­gyalják a javaslatot. Hát a kiegyezés? A mindentudóságban hi- valgó újságok világgá kürtölik ugyan, hogy a ki­egyezés meg van ! Még pedig,.. kudarccal van meg. Pedig még most sem lehet tudni semmit. Annyit elárult Kossuth is Wekerle is, hogy a kiegyezést 1917-ig vámszerződés formában kötik meg. Annyit mondhatok — nyilatkozott a miniszterelnök, — hogy a végleges megegyezés reménye meg van. De nagy munkába fog kerülni még a végleges döntés. Egy esztendő munkássága. A minap múlt egy esztendeje, hogy or­szágunk, nemzetünk megszabadult a kétségbe­ejtő állapotból. Hogy az alkotmánya védel­mében még mindig hatalmasnak bizonyult magyar nép úgy üdvözölte az uj, nemzeti kormányt, mint Magyarország megmenlőjét. Mert megmentésre volt szükség. Nem politikáról, nem pártokról volt szó, hanem arról, vájjon nemzetünk a végtelen nyomor

Next

/
Oldalképek
Tartalom