Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-21 / 16. szám
I Megjelenik mindéi) vasárnap Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FK1.ELÖS SZERkKSZTÓ ÉS KIADÓTDLAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre .......................4 korona. Fél é vre............................2 » Neg yed évre...................t » Hétröl-hétre. Akik a bőrükben nem férnek. Akik a bőrükben nem férnek iü e bazai földön, azok mostanában — a nemzetiségi képviselők. Minduntalan kimutatják, hogy nem mint a magyar nemzetiségi képviselők foglalják el a honatyai tisztes méltóságot, hanem mint valóságos izgatok. Olyanok, kik legnagyobb kerékkötői annak, hogy a mi idegenajku honpolgáraink oly nehezen érthetik meg: mi a haza, mivel tartoznak annak a földnek, melynek kenyerét eszik, minden jogait élvezik és oly biztonságban, szabadságban vannak, mint sehol e világon. Okai akarnak lenni annak is, hogy az idegen ajkú polgárok — saját jól felfogott érdekükben el ne sajátíthassák a hazai, a magyar nyelvet. Azt a nyelvet, melyre életük minden lépésénél szükség van és főleg lesz, mellyel igazán tagjaivá lesznek a nemzet testének és ezzel együtt részesei a haladásnak és boldogulásnak. Különösen egy Vajda Sándor nevű nemzetiségi képviselő mutatta ki fogafehérét a képviselőház egyik ülésén. Ez az ur beszédének egy részét oly halkan mondta el, hogy ahból senki egy árva szót nem értett. Csak utóbb sült aztán ki, hogy gyáva módon egy, a magyarokat gyalázó komisz verset olvasott fel. De Vajda ur még ezzel sem elégedett meg, hanem becsempészte ezt a komisz verset a képviselőház naplójába is. Nem csuda, ha a képviselők, de az egész ország közvéleménye fel- zugott az ilyen honatyához éppen nem illő viselkedésen. A képviselőház követelte, hogy ezért a tettéért Vajda ur vezekeljen. Kövesse meg a házat. Ezt a megszeppent nagy férfiú (?) immel-ámmal meg is tette. A képviselőház aztán nem csak jegyzőkönyvben rovta meg a merész urat, de kívánja, hogy ebből a botrányból kifolyólag vonja le ő maga is bünhődését és... pusztuljon a magyar képviselőházból. Hir szerint erről Vajda ur tudni se’ akar. Nagyon lehet tartani, hogy szomorú következmények lesznek abból, ha Vajda ur újra beteszi lábát a képviselőházba. Apponyi Albert vallás- és közokt. miniszter nagy beszédet mondott a tanítók fizetés rendezését célzó törvényjavaslat tárgyalása alkalmából. Szónoki erővel és bizonyságokkal cáfolta a nemzetiségi képviselők kifogásait és hamis okoskodásait. A képviselőház mély figyelemmel hallgatta a miniszter beszédét, aki különös sikerrel domborította ki azt az állapotot, hogy ma minden társadalmi osztály gz uj kormányzattól és egyszerre kívánja igényeinek kielégítését. Minden társadalmi osztály — úgymond — előbb kérve nyújtja a kormány felé kezét s ha nem kap, akkor ökölbe szorítja. Pedig ez a kormány a múltból csak üres állampénztárt és elszegényedett országot örökölt. Amiből világos, hogy pénzügyi tekintetben csak dicséretet érdemel az uj kormány, hogy egy év alatt ennyit is ki birt szorítani. Apponyi beszédének nagy hatását mindenki elismerte és remélleni is lehet, hogy most már rövidesen letárgyalják a javaslatot. Hát a kiegyezés? A mindentudóságban hi- valgó újságok világgá kürtölik ugyan, hogy a kiegyezés meg van ! Még pedig,.. kudarccal van meg. Pedig még most sem lehet tudni semmit. Annyit elárult Kossuth is Wekerle is, hogy a kiegyezést 1917-ig vámszerződés formában kötik meg. Annyit mondhatok — nyilatkozott a miniszterelnök, — hogy a végleges megegyezés reménye meg van. De nagy munkába fog kerülni még a végleges döntés. Egy esztendő munkássága. A minap múlt egy esztendeje, hogy országunk, nemzetünk megszabadult a kétségbeejtő állapotból. Hogy az alkotmánya védelmében még mindig hatalmasnak bizonyult magyar nép úgy üdvözölte az uj, nemzeti kormányt, mint Magyarország megmenlőjét. Mert megmentésre volt szükség. Nem politikáról, nem pártokról volt szó, hanem arról, vájjon nemzetünk a végtelen nyomor