Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-03-31 / 13. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 103 MI ÚJSÁG? Himes tojások. Minden népnek meg vannak a maga szokásai. Egyes ünnepek, alkalmak különösen gazdagok a népszokásokban. Nálunk, Magyarországon a legtöbb vidéken, de általában az öntözködés és a himes, piros tojások őseredeti szokásaink közé tartozik. Honnan eredtek, mikor kezdődtek, ki tudná azt biztosan megjelölni. Egyik nemzedék adta a másiknak. Apáról-fiura, anyáról leányra . . . aztán a déd és késői unokákra szállottak. Idővel történhettek változások. A kor Ízlésével a külső forma finomulhatott, csiszolódhatott, de a lényeg, a mag az csak megmaradt. Itt van például a húsvéti öntözködés és ezzel kapcsolatban a himes vagy piros tojások. Régebben csak a valódi, igaz tojásokat használták himes tojás számba. És pedig frisset. Mert ha ez irányban vétett valamelyik ház, az nagyon megkeserülhelte. A kapufélfa, de maga a kapu is befestődölt ám a záptojás színével. Az öntözködés is természetes volt. A kút vize adta bőven. De még mennyire, hogy sokszor belebetegedelt a boldog leány, akire a viz özönét zúdították. Később aztán jött a jó illatú viz. A kis fiuk ma sem engedik el a rózsavizet és más ily fajta szagos illó nemül. A tojások kikarcolásában meg éppen a népművészet bámulatos leleményessége nyilatkozott meg. Ma sem ritka az olyan karcolt tojás, mety valóban bámulatunk tárgyát képezheti. A régi népművészetbe és az egyszerű himes tojásba azonban ma már betolakodott a cukrászat, a gyárak, a divat és különösen a kalmár szellem. Ma már valóságos lukszust űznek a húsvéti tojásokkal is. Oly drága, értékes dolgok vannak már e téren is, hogy valóban a himes tojás is elvesztette az ő eredeti himporát. Régen a tiszta, szép költészet fűződött e szokáshoz is. A leányka gondos, megható figyelemmél készitgette a himest. És akinek a legszebbet adta, juttatta . . . annak bizony mélységes jelentősége volt, melynek forrása, szála ott volt már a lélekben. Ma már fehérholló számba megy az ilyen tiszta öröm, tiszta költészet. Különben az is bizonyos, hogy ma már kevesen gondolnak arra, mi jelentősége volt a régieknél a himes tojásnak. Pedig a hajdankor azt a jelentőséget köthette hozzá, hogy valamint a csirke fiók feltöri a tojás héját, hogy börtönkéjéből kijöhessen, úgy törte szét a feltámadott Krisztus sírjának bilincseit, hogy jövendölése, feltámadása megtörténhessék. Legalább régi iratokból ezt olvashatjuk. Az öntözködésnek jelentőségét is sok-sok félekép magyarázzák. Az én szülőföldemen az öregektől ezt hallottam: — Mikor Krisztus Urunk feltámadt az ő tanítványai, hívei az utcákon járva, örömrivalgások közt hirelték, hangoztatták — Feltámadt! — Nincsen itt. — Feltámadt. A zsidó asszonyok roppant bosszankodtak ezért és amit kezükbe kaptak, vizet s talán bizony más válogatás nélkül való folyadékot öntöttek, locsoltak a hirelőkre, hogy elhallgattatsák. Mondom, ezt hallottam, de ki tudja, honnan származik e szokás és mi más jelentőséget tulajdonítottak az öntözködésnek századokról századokra. Az ünnepet szivünk minden találékonyságával igyekszünk kifejezni, érdekessé, jelentőssé tenni. Nem csuda, ha a magasztos Húsvéti ünnepnek is meg van a maga szokása és találékonysága. A szentelt kalácsról, pászkáról, hogy ne is szóljunk. Dikszl. — Lapunk t. olvasóinak boldog húsvéti ünnepet kívánunk! — A közkatonákért. József főhercegünk eddig az 1. honvéd huszárezred parancsnoka volt, de mivel a király most brigadérossá léptette elő, elbúcsúzik ezredétől s egyben szép emléket hagy maga után. A főherceg ugyanis 50-ezer koronás alapítványt tett s ennek a pénznek a kamatjaiból szegény árva közhuszárok, a kik jól viselték magukat, ötven korona segítséget kapnak, a mikor idejük kitelik. Mindenki áldja az ezredben a jószivü főherceget, ki a szegényekre is gondol. — Telepítés. A földmivelésügyi miniszter a napokban, mint a Magyar Tudósító értesül, fölhívást intézett a vármegyékhez, a melyben rámutat az utóbbi három év statisztikai adataiból merített ama tapasztalatára, hogy több községben a népesedés oly rohamosan halad, hogy a művelés alatt álló és életföntartásra szolgáló földlerület már nem áll ezzel arányban. Ilyen községekben kívánatos volna a kirajzás, még pedig olyan vidékekre, a hol a népesség ritkább, a mi által a megélhetés viszonyai is kedvezőbben alakulnának és a munkáshiányra is kedvező befolyás volna gyakorolható. A miniszter a fölhívásban fölkéri az alispánokat, hogy e fontos kérdés megoldás végett ter- jeszszék be hozzája az egyes vármegyék területéről az erre vonatkozó adatokat. Munkásházak építése. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszternek a munkásházak építésére irányuló akciója arra indította Pozsony városát, hogy 400 munkásház építésére határozta el magát. Pozsony kitűnő fekvésénél fogva kiválóan alkalmas ipari telepek létesítésére s a város ezt ki is akarja használni, mindenféle kedvezéseket biztosítva azoknak, akik Pozsonyt szemelik ki valamely ipari alapításra. A munkásházan építésével is ezt a célt akarja szolgálni s a kormánytól 200,000 korona államsegélyt kér az építés céljaira. — Csak tovább! A földmivelésügyi miniszter legutóbb a csopaki gazdakör, a nagysármási gazdaszövetség, a nagyernyei gazdaszövetség, a Pőcsfalva községi gazdák szövetsége, az ujtordai gazdák szövetsége, a Sápszky- iskola körbeli gazdák szövetsége és a máriapócsi gazdák szövetségének az alapszabályait hagyta jóvá. — Mezőgazdasági cselédek kitüntetése. Darányi Ignác földmivelésügyi miniszter Izer Ferenc, Molnár Vendel, Takács István, Kovács János, Gelencsér István, Gondos Márton, Németh József, Lóky István, Nagy Ferenc Takács Ferenc, Molnárovics János, Halász György, Nagy György és Paulin Péter keszthelyi uradalmi cselédeknek, akik hűségesen, becsületesen négy évtizedet egy helyben szolgáltak, megküldötte a földmivelésügyi minisztérium diszérmét, melyet ünnepiesen adnak át a példás életű cselédeknek. — Száznégy éves ember halála. Szegeden, mint levelezőnk Írja, meghalt Hugyi András, a rókusi gaz« daság csősze, aki 1803-ban született. Azzal a kaszával járta be a határt, melylyel negyvennyolcban a szerbiánusok ellen harcolt. A száznégyéves embert Gedófalvy dr. embersze- retetből gyógyította. Dárányi Ignác miniszter egy héttel ezelőtt száz koronát és elismerő oklevelet küldött Hugyinak aki az ország legöregebb gazdasági cseléde volt. Az aggastyán koporsójára zokogva borult a hetedik felesége. A rókusi gazdaságnak ő volt utolsó csősze, mint hogy e helyen Szegednek egy uj városrésze épül. — Emberkereskedés. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter kijelentette néhány héttel ezelőtt a kép- viselóházban, hogy a kivándorlásnak az a kinövése a leg-“ veszedelmesebb, a melyet a zugügynökök galádsága hoz létre. És kijelentette Andrássy Gyula gróf azt is, hogy kérlelhetetlen szigorúsággal fog eljárni a kivándorlásra csábitó bűnösökkel szemben. A legsúlyosabban megfertőzött vidékek egyike a Bodrog köze, a hová különös megbízatással elküldött egy fővárosi rendőrkapitányt és melléje néhány titkos rendőrt. Az alapos kutatásnak jelentékeny eredménye volt s újabban ismét, mint Sátoraljaújhelyről Írják, ártalmatlanná tettek két veszedelmes ügynököt, a ki faluról- falura járva toborozta az elszállításra való emberanyagot.
