Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-01-06 / 1. szám
% f&k s' Im X. évfolyam. Szatmár, 1907 január 6. 1. szám. Hétről-hétre. Meglesz! Sokan aggódva és türelmetlen- kedve kérdezgetik országszerte, hogy hát mi van a választó joggal ? Hát egyszerű és rövid a felelet. Meglesz! Nem mi mondjuk, de Wekerle miniszterelnök mondotta a minap, hogy — Becsületbeli kötelesség azt megcsinálni. Nem is csudálkozunk, hogy a miniszterelnök ily határozottan és szigorúan nyilatkozik e kérdésről. Hiszen e kormány programmjának voliaképen a választási reform újítás a magva. De éppen azért, mert magva, mert a nemzet életének úgyszólván lüktető ere lesz ez az uj törvény : nem szabad azt elhamarkodni, ötletszerűen összetákolni. Meg kell azt jól fontolni, emészteni, nehogy azután az újítással a nemzet önmaga, saját léte és alkotmánya ellen adjon készítsen fegyvert. Tehát türelem és bizalom abban a kormányban, melyet a nemzet bizalma kisér nagy eszméiben és munkásságában. A föld. El kell tehát érnie ennek az áldott termő földnek azt, amire szomorúság nélkül gondolni sem lehet. Mi újság? cimü rovatunkban olvashatjuk, hogy a gazdákat a sok túlzás, a sok gyülése- zések, az ellenségeskedésekre való hajszolás mire fogja vinni. Arra hogy közösen kezdik elhatározni, melyszerint a munkások tulköveteléseivel szemben földjeiket parlagon heverietik és csak annyit munkálnak meg, amennyit önmaguk elvégezhetnek és saját fentartásukra elégséges lesz. Lám lám mi előre megmondottuk, hogy a túlzás, a szélsőségek mindig méhükben rejtik — a bünhődést, a büntetést. Kinek lesz tehát haszna a tulságba vitt munkabér harcokkal? És kinek leszen kára? Tessék erre felelni. És ki issza meg legjobban a levét ennek? A gazdák? Nem. Lám a gazdák segítenek magukon úgy, amint tudnak. És ha szegényebbek lesznek is, de marad mindennapi kenyerük, ha mindjárt saját kezükkel fogják is learatni a kevés termést. És ők haladnak tovább. De mi lesz a munkás nép mindennapi kenyerével? Mi lesz e mindig hálás földdel, mely végeredményében mindenkor legjobb barátja volt az embernek. Mi lesz a hazai társadalommal. Vagy talán nincs más célja ennek a viszálynak, mint izzóvá tenni a nép szivét? Akkor nem szóltunk semmit. Ám történjék, aminek történni kell. Ha népünk még most sem látja be, hogy igenis található egy talpalatnyi föld legalább, ahol közmegegyezésre juthatnak munkások és gazdák: akkor majd annak idejében senkit se’ okoljanak szomorú sorsukért. Különben nagyon ajánljuk megszivlelésre •' melyet a i óleik ii. népét szerető perbenyiki gróf Mailáth József intézett a mezei munkásokhoz. Ezt a szózatot, ma lapunkban egész terjedelmében közöljük. A politikusok ujesztendeje. Politikusaink, képviselők, miniszterek az uj esztendőt használják fel arra, hogy a jó kívánat közben politikai nyilatkozatokat tegyenek. A vezérek a katonáknak szólnak ugyan, de azokat a nyilatkozatokat mohó kíváncsisággal lesi, olvassa — az egész ország. Az idén különös súllyal hat a közvéleményre az a két beszéd, melyet a képviselők újévi tisztelgése alkalmából Kossuth és Wekerle miniszter illetőleg miniszterelnök mondott. Kossuth ugyanis a többi közt hivatkozott arra, hogy ma van egy kormány, mely az ország által elfogadott programra megvalósítására vállalkozott és van egy óriási többség, mely e kormányt támogatja. Kossuth azt is tudja, még pedig jól, hogy e kormánynak ellenségei is vannak. Ezek azért ellenségei a mai többségnek, mert irigyked- nak. Az egyesült ellenzék szétbontására törekszenek. De hiába akarnak — úgymond Kossuth — ellenfeleink beugratni bennünket, hogy fejjel menjünk a falnak, mi ezt nem fogjuk megtenni. Wekerle a kormány elnöke is halalmas beszédet tartott a nála tisztelgő honatyáknak. Elsorolta a tenni valók egész láncolatát. Általában az újévi beszédekben nagyon kiemelkedik az egyesült ellenzék (koalíció) szükséges volta és határozott fentartása. Ez talán felelet volt Bánffy szegedi beszédére, melyben a volt miniszterelnök arról tett bizonyságot, hogy szívesen látná, ha a koalíció — szétugrana.
