Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
MAGYAK FÖLDMIVELŐ 372 sankint tünedezni. Sürü, komor fcllegek úsznak az égbolton, heves szelek és havas esők, hóförgetegek és jégcsapok jönnek a hosszú sötét éjjeleken, a fe- hérszakállu télapó nyomában. A vándor, aki a téli tájon, a puszta mezőkön és a komoran hallgató erdőkön keresztül halad, gyakran órák hosszat a nélkül, hogy élő lénynyel találkoznék és ha messzi távolból jövő hang üti meg a füle dobját, az annál jobban emlékezteti arra, mily téliesen csendes minden körülötte. E komolyság és az ünnepi hangulat, mely a természeten uralg télen, az emberi kedélyre is hat. Az ó-német naptár szent Kelemen pápa (nov. 26.) ünnepével kezdi a telet és e napot horgonynyal jelöli, mert e napon a hajósoknak már a kikötőben kell lenniök. Ismét a négy évszakot meghatározó közmondás: Szent Kelemen hozza meg a telet. Szent Péter széke tavaszt jelent (febr. 22.) A nyarat hozza sz. Orbán (máj. 25.) Az őszt kezdi sz. Bertalan (aug. 24,) Szent Luca (déc. 13.) napját említik leggyakrabban a téli mondásokban. Az angolok azt mondják : Luca nap a legrövidebb nap és a leghosszabb éjjel. E szentnek ünnepe ugyanis a régi kalendárium szerint december 25-ére esett, azért halljuk a következő mondásokat, is: »Szent Luca nagy tél, csibelépéssel növekszik a nap,« Szent Luca megkur- titja a napot. Az olaszok is mondják: »Szent Luca a leghosszabb éjjel, a mi van.« J Ó KÖ r^Y V EK. Népszerű egészségtan. Egészségügyi irodalmunk szegénysége közepett — alig van néhány száraz tankönyvön kiviil egyebünk: szinte hézagpótlónak tekinthető dr. Barabás József középiskolai egészségtanár és iskolai orvos most megjelent »Népszerű egészségtana«. Ez a kis munka valóban az, amiben a címében vallja magát; az egészségtannak népszerű, világos, áttekinthető feldolgozása. Nem száraz rendszerbe foglalva tanítja meg az olvasót, legtöbbször érthetetlen orvosi fogalmakra, hanem teljesen gyakorlati szempontokat tartva szem előtt, röviden, szabatosan és érthetően felvilágosítást nyújt arról, hogyan kell élnünk, laknunk, ruházkodnunk és dolgoznunk, továbbá mi a teendőnk orvos hiányában, ha fertőző bajokkal vagy balesetekkel kerülünk szembe. A hasznos kis könyv a Stampfl-féle Tudományos Zsebkönyvtárban jelent meg. A gyűjtemény 182—183 száma. Ára egy korona 20 fillér. Megszerezhető minden hazai könyvárus utján. Kik írják a tengeren túlról — a leveleket? Hát itthon azt gondoljuk, hogy azok írják, kik az óhazából egy jobbnak vélt hazába — a tengeren túlra mentek. írják szeretettel, igazsággal, úgy amint család tag irhát családjának vagy jó barát barátjának. így persze, azt hiszszük itthon, hogy mindaz, ami Amerikából hozzánk került (vagy idegenből egyáltalán. Szerk.) levelekben meg vagyon irva, az szent és való. Pedig napról-napra kitudódik, hogy a levélírás is sok esetben valóságos mesterfogás, üzlet, melyei lépre akarják vinni az itthon maradottakat, írják bizony onnan a leveleket olyan ismerősök is, akik azt akarják, hogy hát ott Amerikában többen legyenek magyarok. írnak sok szépet, lódítanak nagyokat, amiket aztán korona számítás szerint sem lehet feltalálni. írják kocsmárosok, üzletemberek. kereskedők, hogy a vendégek, vásárlók száma nagyobb legyen. írják olyanok is, akik helykereséssel foglalkoznak, hogy így egy kis friss hazai pénzmagra tegyenek szert. És hány ember megy ki az ilyen levelekre. Akkor veszi észre aztán magát, mikor már késő. Mikor lát és tud mindent, de eső után — köpenyeg. Meg más is történik. A levélben talán jóaka- ratulag van leírva, hogy ebben vagy abban a gyárban, bányában, telepen munka van. Mig a levél megérkezik, mig itthon összeszedik magukat azok, kik e levél csalogató szavára indulnak: a gyár megbukik, a viszonyok nagyot változnak. Kész a csalódás. No hát vigyázni kell ám az idegenből érkezett levelek hihetőségére is. Hiszen az emberek — kivált ha bajuk van — nagyon könnyen hisznek. Legtöbben megadják az árát. De még hogy. Azért a kéz-kezen járó levelek tartalmát okos ember jól megmérlegeli, jól át gondolja és nem ül tengerre mindjárt amint az első fütyszót hallja, —>KIS GAZDA. Érdeklődnek falvainkban a házi nyultenyész- tés iránt! Csak egy néhány ismertetést adtunk lapunkban a házinyultenyésztés érdekében... és ime az érdeklődés oly általános és igy örvendetes, hogy a hozzánk intézett kérdésekre egyetemlegesen és egyelőre itt válaszolunk. Kérdések és feleletek: Hogyan kezdjük meg? Hát első sorban is jól tisztába kell jönni a dologgal. És pedig tanácsoljuk, hogy álljanak össze az értelmesebb, tanultabbak egyelőre. Olyan kis házinyultenyésző szövetkezet lenne ez — egyelőre minden alapszabály nélkül. Csak azon célból szövetkeznek, hogy tanulmányozzák ezt a tenyésztést és kísérleteket tesznek, hogy igy aztán példaadói, útmutatói és tanítói lehessenek az egész falunak. De honnan és hogyan tanuljanak? Gondoskodunk mi is, hogy folytassuk eddigi cikkeinket a tenyésztés módjáról. Ám még jobb, ha az erről szóló kis könyvecskét is meghozatják. Ilyen füzeteket írtak : dr. Kovács Gusztáv és Andrássovich Géza. Ezeket a füzeteket bármely könyvkereskedésben meg lehet rendelni. Teljesen el lehet tanulni e füzetekből a dolgot, főleg az utóbbiból, képekkel és gyakorlati útmutatásokkal is szolgál az iró. Milyen fajtájú házingulat szerezzünk be, ha tenyésztésre vállalkozunk ? Sok fajta van. De a tapasztalatok, a kísérletek azt javalják, hogy a következők megszerzése a legpraktikusabb : A nomandiai, flandviai, hollandi, bécsi kék, belga, alaszkai, orosz hermelin, albino és ezüst nyulak. Ezek úgy a húst, mint a »szőrmé«-1 illetőleg legértékesebbek. Természetes nem kell egyszerre minden fajból hozatni. Legfeljebb két-három fajtát egy-egy községben. Ezeket aztán egész teleppé lehet fejleszteni. De hát mégis, melyik legyen az? Nagyon komendálják az orosz albino, meg kivált az ezüstnyulat. Igaz, hogy ezek csak 3 kiló súlyt
