Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-14 / 2. szám
Hétről-hétre. A válságos helyzet. A béke általános óhajának dacára szomorú jelek mutatják, hogy — béke nincs és egyhamar nem is leszen. Az elkeseredett harc és bizony többször sajnálatos események különösen a vármegyékben folynak. Attól félnek és azért aggódnak az újságok az országban, hogy ezek a harcok tönkretesznek minden békekilátást. Kossuth Ferenc azért igy ir egyik fővárosi újságban, kifejezést is adváe annak, »hogy ha legfelsőbb helyen — úgymond — van hajlandóság a békére, kívánatos lenne, ha őfelsége a király eltiltaná azon erőszakokat, amik a békés kilátást napról-napra csökkentik.«: A debreceni eset. Sajnálatos eset történt Debrecenben. A kormánytól kinevezett uj főispán Kovács Gusztáv leendő székhelyére, már mint Debrecenbe utazott. Alig érkezett meg azonban vonata az állomáshoz, óriási tömeg várta és támadta meg. És következett oly jelenet, mely alig irható le. A főispánt a felizgatott tömeg bántalmazta és súlyos sebeket ejtve rajta, majdnem holtra verte. Erre persze nagy vizsgálat és letartóztatások következtek és folynak most is. Beszámoló — Programmbeszéd. Szatmáron Kelemen Samu képviselő tartott beszámoló beszédet. Nagybányán pedig, hol uj választás lesz, Földes Béla, a hires gazdasági iró és képviselőjelölt tartotta meg programmbeszédét. Ez alkalmat az tette jelentőssé, hogy Apponyi Albert is Nagybányára utazott, gr. Károlyi Istvánnal egyetemben. Apponyi nyilatkozott a helyzetről. Szomorú farsang... Megkezdődött a farsang. Hosszú — széles farsangunk leszen az idén. Március 1-ig fog tartani. ügy látszik azonban nem valami vig farsangja leszen a magyar nemzetnek. Tetőtől talpig benne vagyunk a bonyodalomban. Megdöbbentő eseményeket vet felszínre úgyszólván minden nap. A sulyos politikai fellegek igy borongván a nemzet felett, bizony azt gondoljuk, hogy a magyar társadalom, úgy legfentebb, mint alól népünk rétegéin, nem vala^ nagy kedvet fog érezni a mulatozásra. ' ügy is legyen! Nem farsangi vigalmakra, nem csapongó kedvre van most szüksége nemzetünknek. Komoly gondolkodás, méltósággal teljes nyugalom és ami legfőbb, szétdönthetlen összetartás. Ez jellemezze a nemzetet. Hogy együtt lévén és érezvén megtarthassuk a higgadtság, a nyugalom és nagy komolyság utján azokat a honfitársakat is, kiket a szenvedelem túl lobogó csapongása szélsőségekbe csalogat. Hogy tudjunk áldozni. Hogy tudjuk megtartani azt, amit felépítettünk vagy építésébe belekezdtünk. Mindezek mellett —- legyen a nemzeti küzdelem még oly nehéz, még oly heves is — nem szabad elfeledkezni a társadalomnak a jótékony társulatokról, egyletekről. Ezeknek a harc hevében is nagy és szép kötelességük marad. Ápolni, gyógyítani, segíteni a szegényeket, öregeket, tehetetleneket. Azokat, kik a nehéz időben talán bizony sok máskor való segedelemtől elestek. A jótékony célra való tekintettel e szomorú farsang alatt is bizonyára valamenyi segítő, jótékony egyesület megtartja szokásos mulatságait. E mulatságok alaphangjába is bele vegyül azonban a nemzet sorsának, jövőjének bus gondolata.
