Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
Hetről-hétre. A képviselőház ülését nem tarthatták meg. Emlékszünk még reá, hogy a február hó 19-én tartolt utolsó képviselőházi ülésen, (mikor az országgyűlést feloszlatták) az elnök a legközelebbi ülést szerdára, febr. 21-ére tűzte ki. Ez ülést természetesen nem tarthatták meg a honatyák, mert az országházát bezárták, lepecsételték és őrizet alá vették. És máshol sem tartottak ülést. — mint hire járt — mert a karhatalommal a honatyák nem óhajtottak szembeszállani. Meddig tartott az elmúlt országgyűlés? Egy évig meg két napig. A képviselőház összesen 42, a főrendiház lü ülést tartott. Az első ülést a ház 1905. febr. 17-én tartotta. A válság megoldása dolgában 1905. február 1-étől a mai napig 101 kihallgatáson 32 politikust fogadott a király Bécsben és Budapesten. Az országháza helyett a templomban. A feloszlott képviselőház túlnyomó része az országház helyett a Isten házába, a fővárosi Szent István dómban, templomban jött össze. A válságos, nehéz időben a Gondviselés közbenjárásának', nagy gondolata vitte a hazafiakat Isten elé. Ott voltak a képviselők százai, öregek, ifjak egyaránt, hogy a nagy megpróbáltatások idején az Egek Urának ótalmába ajánlják a magyar nemzetet. Tizenegy órát ütötte a dóm harangja, mikor a főhajó baloldalán levő szószéken megjelent Molnár János prelátus. A kiváló egyházi szónok hangja betöltötte a hatalmas ivezeteket s az ájtatos, csendben figyelő tömeg felett zúgva szállott remek beszédének minden szava, mélyen bevésődve mindenkinek szivébe. A meghatottság honolt minden arcon s könyek csillogtak a szemekben. A beszéd következőképpen hangzott: Aki nem tud imádkozni, menjen a tengerre! így hangzik egy régi közmondás. És miért oly jó iskolája a tenger az imádságnak? Azért, mert midőn hullám hullámot ér a tengeren, sőt hullám hullámra tornyosul és recsegnek a hajó bordái, pattognak kötelei és szakadoznak vitorlái, akkor, látván a hajósnép, hogy teljesen tehetetlen az elemekkel szemben, önkénytelenül térdre hull s Attól várja egyedül a a menekvést, aki parancsolt a sziklának és a tengernek és csendesség lón, és ki a hullámokon járva, kiemelé azokból a már-már elmerülő Péter apostolt, kit magához parancsolt. Minket is szélvész és vihar sodort ma a szentelt csarnok falai közé; szélvész és vihar, mert hiszen mindnyájan tudjuk és mélyen érezzük, hogy nemzetünk hajóját hullámok csapkodják, hogy a politikai, társadalmi és közgazdasági téren egyaránt kavargó örvények környeznek bennünket, még pedig évek óta. A templom védszentjétől, Szent Istvántól kezdve azt tanultuk nagy és kimagasló őseinktől, hogy a magyar örömében is, boldogságában is. de kivált vész és viharnak idejének, mindenkor a népek és nemzetek mindenható Urához emelte szivét és tekintetét s bizonyára ez az oka annak, hogy annyi vész és balszerencse közt — még ezer év után is — él nemzet e hazán! De ki is eshetnék kétségbe bármily viszály és veszély [közepette, ha arra gondol, hogy egy szende Szűz és szerető Anya virraszt e nemzet sorsa felett, kit a magyar ősidőktől fogva Nagyasszonyának. égi pátrónájának tisztel és nevez. Valahányszor reáborultak e nemzetre az aggálynak és töprengésnek kínzó gyötrelmei, hogy miként fogja lerázhatni vállairól a reá rakott terhek önsúlyát, vagy hogy miként fog kivezető utat találni a bonyodalmakból; mindannyiszor mélabus danája — felhangzott ajkairól; zokogó panasszal a siralmas ének, hogy: »Boldogasszony anyánk, régi nagy Patronánk, Nagy ínségben lévén, igy szólít meg hazánk: Magyarországról, romlott hazánkról, Ne feledkezzzél meg szegény magyarokról!« És ez a szent Szűz ma is az, a ki volt régen, noha mi már nem vagyunk azok, akik voltunk régen. Ha mi elfeledtük is talán Őt szívben és
