Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-30 / 52. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 421 Előfizetési felhivás a Magyar Földmivelő X. évfolyamára. Tizedik esztendeje, hogy a mi újságunk hekopogtat hetem kint a magyar nép tűz­helyére. Miként minden év elején, úgy most különö­sebben kérjük olvasóinkat, barátainkat, hogy rendel­jék meg e lapot, mely immár tizedik éve, hogy a tüzpróbát állja. Semmit sem Ígérünk, csak azt, hogy a régiek maradunk. Elevenebben, megfris- sehbiilten és nagyobb munkakedvvel. Az élet drágább lett. Nekünk is sokkal drágábban nyomtatják új­ságunkat. Be mi egy krajcárral sem emeljük a lap árát. Célunk lehető olcsó és jó újságot juttatni a nép kezébe. A lap előfizetési ára egész évre 4 korona (két forint). Szeretettel kérjük olvasóinkat, barátainkat, hogy az előfizetési ügyet mielőbb rendezni szíveskedjenek. Szatmár, 1906. december utója. A szerkesztő-kiadó. A vasárnapi munkaszünet. Nagy és szép eszme, művelt néphez illő gon­dolat volt: a vasárnapi munkaszünet megtestesítése. A férfiú, ki — fájdalom — csak rövid ideig ragyogott közéletünk egén, s ki törvényjavaslatát keresztülvivé. bizonyára igy látta ezt a legművel­tebb népeknél. Ő maga is úgy volt meggyőződve, hogy emberhez illő dolog az, hogy a föld göröngyé­hez tapadó ember, a munka áldozatát meghozó pol­gár egy napot szellemének szenteljen és teste pihe­nésére használja. Minden müveit polgára e hazának szívesen üdvözölte tehát e törvényjavaslatot s midőn törvény- nyé lett — emlékszünk jól e napra — bizonyos emelkedett érzés fogta el lelkünket, a mi mutatta, hogy efne munkaszüneti csend nagyon is megfelel a bennünk élő idealizmusnak. A nagy férfiú azóta meteorként hullott le. Esz­méje, mely immár testet öltött, nem szállt vele sírba. Ámde szomorúan tapasztaljuk, hogy ha nem is szállt sírba, kezd oda szállni. A vasárnapi munka­szünetről szóló törvény igenis kezd azon törvények sorába tartozni, melyek csak arra valók, hogy ott legyenek a — papiroson. Konstatáljuk, hogy a vasárnapi munkaszünet­ről szóló törvényjavaslatot kijátszók vagy éppenség­gel nem veszik komolyan. Nem abban áll e munkaszünet, hogy a boltok zárva legyenek. A törvény szelleme behatol ám oda a kereskedésekbe is, behatol a műhelyekbe. A kereskedés be van zárva, de a kereskedő inasaival bent emberfeletti munkát végeztet. A mű­helyek nagy részében az iparossegédek dolgoznak, dolgoznak sokszor külön bérért. A szivar árulás sok helyen meghozza azt a hasznot, hogy mellette más is elárusítható. A bor-üzlet hasonlóan igen jó me­dium. Sőt nyilvános épületeken is dolgoztak, mikor vasárnap a hívek éppen a templomból jöttek ki. Az a legszebb dolog, ha a haza polgárai a tör­vényeket, főleg e törvényt meggyőződésből teljesitik. De ha nem teljesitik, ha nem teszik? Ott kell lenni nyomban a sújtó megtorlásnak, különben a törvénynyel ellenkező tények amolyan jogszokássá válnak. Nem szeretnők, ha vasárnapi munkaszünet meg­szegése is olyan szokássá válnék, melyre mosolyogva mondják: »Hiszen az csak papiroson van!« Ugyanazért nyíltan emeljük fel szavunkat e szép, e nemes és művelt társadalomhoz illő törvény érdekében s ez alkalommal kérjük a törvény őreit, hogy annak érvényt szerezni ne terheltessenek. Jól esik lelkűnknek, hogy újabban a törvény- hozás termeiben is szó esett erről. A miniszterelnök ur Ígéretet is tett ez irányban. Meglássuk. Kusztoz. Jó mondások. Legtöbb újévi üdvözlet — fizetett hazugság. * Némely embernek bundája melegebb, mint — a szive. * Hej be‘ sok férfi van, aki azzal tehetne boldoggá egy leányt, ha — nem házasodnék meg. * Az asszonyok nem kopaszodnak, de legtöbb kopasz fejet ők okozzák. Sok ember káromkodik, hogy az Istennek sem hisz. És nem sejti, hogy bizony az Isten sem hisz ám neki. * Az igazság olyan, mint a sas. A napba tekint és nem veszti el szemefényét. Mester. AMERIKA. Hazajáró lelkek... Hogy kivándorlóit honfitársaink lelke onnan a tengeren túlról vagy mint ők mondják a más vi­lágból is haza haza-haza járnak... azt e helyen, e rovatban nem egyszer megható képekben mutattuk be olvasóinknak. Most ismét kezeink közt van egy megható kép... egy levél, melyből szintén kitetszik, a mit fentebb mondottuk. E levelet szóról szóra közöljük, íme itt következik Gróf Majláth József Conneaul Harbari Első Magyar Betegsegélyző és Halotteltakariló Egylet. Jester, 0., 1906. 10—7-én. Gróf Majláth József méltóságának Perbenyik. Van szerencsém tudatni Méltóságoddal misze­rint Egyletünk folyó év október 27-én nagy ünne­pélyt tart. E napon avatjuk fel úgy drága szülő hazánk, valamint fogadott hazánk drága szent jel­vényeit a magyar és az amerikai nemzeti lobogót. Ez az ünnep nemcsak nekünk ünnep, de ünnep Méltóságodnak is. Ennek folytán elhatároz­tuk, hogy bár ha rövid is az idő, de Méltóságodnak mégis tudtára adjuk ezt a jeles ünnepélyt, mivel egyletünknek több ilyen ünnepe nem lesz. Azért,

Next

/
Oldalképek
Tartalom