Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-23 / 51. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1906 december 23. 51. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ............................4 korona. Fé l évre..................................2 Negyed évre..........................1 » Megj elenik minden Tasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. Hétről-hétre. A képviselöház karácsonyi szünete. A honatyák csütörtökön egyelőre befejezték munkálkodásukat és karácsonyi szünetre mentek. Sokan haza, családi körükbe és hisszük, hogy a nép körébe, a nép tűzhelyére is. Mert vége annak az időnek, mikor a nagyságos képviselő urak csak akkor látták a népet és parolázták meg, mikor a választás fogós idei következtek. Most — ha csakugyan a népé akar maradni a honatya, J— legyen igazán a népé. Nézzen jól körül köztük, mintha csak saját családtagjai közt lenne? Mi baj? Mi fáj? Mi a jogos és méltányos kívánság? Hol ennek határa. És hol kezdődik a határsértés ? Aztán ne csak beszéljünk, de gondoskodjunk ám gyógyító eszközökről is. Azon honatyák pedig, a kik a fővárosban maradnak, majd elmennek a miniszterekhez és pártelnökökhöz, hogy magyar emberekként szerencse- kivánatukat kifejezzék — az uj év alkalmával. Ilyenkor az ország aztán kíváncsian várja — az úgynevezett politikai nyilatkozatokat. Darányi — a munka embere. A földmive- lési tárca költségvetésének csak úgyszólván kezdetéről adhattunk hirt a múlt alkalommal. Most jelezhetjük, hogy e tárgyalás alkalmával Darányinak, a földmivelésügy miniszterének beszéde, mily rendkívüli hatást tett az egész ország közvéleményére. Ebből a beszédből minden igazságos és józanér- telmü ember láthatta, hogy Darányi igazán a munka embere. Hogy ő mig sokan csak lármáznak, csendes, tevékeny munkássággal dolgozza a magyar nép és az ősi föld érdekét. És első gondjának tekinti a földmivelő népet a magyar nemzet állam épületében. Mert a fánál, meg a háznál is — a gyökér, az alap a fő. Azért is oda nyúl, és ott akar áldozni, a hol a magyar gazdálkodó, földmivelő, mezőgazdasági cselédek sebei, bajai leginkább kiélesedtek. Nem a népet, nem a munkásnépet kell rendszabályozni, bántani, ezeket igazságszeretettel magunkhoz kell fűzni. Az emberszeretet a leghatalmasabb fegyver. De a lelkiismeretlen izgatókat — úgymond el kell választani tudni a mi derék magyar munkás népünktől. Apponyi beszéde. A földmivelésügyi költségvetési vita bezárásával a képviselőház megkezdette — vallás- és közoktatásügyi tárcának tárgyalását. Elülj áróul mindjárt maga a miniszter szólalt fel és előadta, mi a célja, mit tett és mit akar. Az ő működésének vezércsillaga: a nemzet. Hogy ez a nemzet legyen egységes, haladjon erkölcsben, igaz műveltségben. Hogy legyen vallási béke. Segítse a nemzet a vallásos törekvéseket, de ezek a törekvések is oda irányuljanak, hogy a nemzeti állam erős és boldog legyen. Hogy ezt elérhessük nagy áldozatokra, nagy és serény munkára van szükségünk. Kevés az iskola, kevés az anyagi tehetségünk, hogy a nemzet napszámosait, a tanítókat méltányosan kiemeljük a kenyérharc és napi gondok köréből. De megteszünk mindent, a mit csak tehetünk. A felekezetiek fizetését is javítani fogjuk.de csak úgy, ha azok a nemzet igaz fiai lesznek. Saját pénzünkön nem nevelhetünk és tarthatunk olyan iskolákat, melyek a megyar nemzet egysége ellen dolgoznak. Hát mégis csak jönne a kulik ? Kulik, kulik. ? A magyar ember eddig csak küvikot ismert. Most már, mint azt ami újságunkban is irtuk — jönne a kulik. Kik ők ? Kínai munkások, kiket a békésmegyei nagybirtokosok hozatnának az aratási munkák végzésére. Ha ugyanis a magyar munkásnak nem tetszik dolgozni: üljön a sutra. Majd jön a kulik. Sok levelet kaptunk, melyben kérdezik, mit szólunk a kulikhoz. ? Hát mi őszintén, kendőzetlenül beszélünk. Mi a kulik behozatalát elitéljük, nem helyeseljük, sőt nemzeti szempontból veszedelmesnek tartjuk. De nem helyeseljük a munkások magatartását sem, hogy a dolog enyire fejlődhetett. Lehetetlenség az, hogy ne találnának birtokosok és munkások egy talpalatnyi pontot, ahol megegyezésre juthatnának. Ami véleményünk, meggyőződésünk az, hogy sose lesz itt béke, ha nem közeledik a gazdaosztály és a munkás nép — a szeretetben, a méltányosságban, az igazságban, a belátásban. Hiszen magyarok volnánk vagy — mi. Ha ez a közeledés
