Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-11 / 6. szám

6. szám. IX. évfolyam. Szatmár, 1906. február 11. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztésig és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 • Ne gyed évre......................1 » Hé tről-hétre. Nincs béke! Szomorú hirt kell leírnunk a mi olvasóinknak. Azt hittük, hogy örvendezve ad­hatjuk e helyen tudtára népünknek, hogy végre megérkezett a béke, megnyugvás galambja a bé­kesség olajágával. Nem úgy történt. Nincs béke! És ki tudja mikor leszen. Mi történt tehát? Tudjuk, hogy ő felsége Andrássy gróf közvetítésével üzenetet küldött a szö­vetkezett ellenzéknek. A vezérlő bizottság királya iránt tartozó tisztelettel és hódolattal tárgyalta is ennek az üzenetnek sommáját, mibenlétét. És úgy találta, hogy igenis keresve-kell keresni a módot, hogy a megszakadt lánc király és nemzet közt is­mét összekapcsolódjék. Napokig tárgyalt tehát a ve­zérlő bizottság és végre megszerkesztette király őfelségének szóló választ. A válasszal Andrássy gróf aztán Bécsbe ment. Itt is hosszas tárgyalások foly­tak, tábornokok, miniszterek jártak-keltek a király őfelsége lakosztályába. Az első hírek. Egész Magyarország aggódó reménységgel várta az első híreket. De csak alg­áiig szállongott ki valami. Mig aztán felébredünk a szomorú valóra. Őfelsége még most sem lehetett ab­ban a helyzetben, hogy a vezérlő bizottság válaszos írását alapul vehesse a béke, illetőleg egy uj kor­mányzat alakítására. Az ország népe szomorú le- hangolással vette a lesújtó hirt, de azon remény­séggel, hogy ez még nem befejezett dolog. A szervezett ellenzék vezérlő bizottsága közzé tette az újságokban a király üzenetét és az erre szóló választ. Úgy vagyon, amint fentebb :'rtuk. Nincs béke. Hogy mi leszen most? Bizony a következ­ményekkel alig lehet e percben tisztába jönni, \nnyi bizonyosnak látszik, hogy gr. Andrássy működéé be­fejezettnek tekintetik. A minisztertanácsból kifolyólag Fehérváry újra Bécsbe menne a király elé. Persze most százával repül újra a kombináció, találgatás. Az újságok hirelik, hogy a miniszterelnök, br. Fe­hérváry és Krisfóffy belügyminiszter beadja lemon­dását. Mások meg azt is Írják, hogy most már ál­landó kormányzásra akar előkészületeket tenni a Fehérváry-kormány. Végre, hogy az országgyűlést feloszlatják és csak jövőre nyitják meg. Es igy to­vább. Ki tud ebből az útvesztőből kigázolni? Egy bizonyos, hogy az ország helyzete súlyos. De bíz­zunk az Istenben, aki annyiszor megsegítette ezt a nemzetet. Akik a. zavarosban halásznak ... Olyan időket élünk, mikor az emberek közt sokan akadnak, kik felhasználják a kí­nálkozó alkalmat a zavarosban való halá­szatra. Ezek megjelennek a nép közt, nem vá­logatják az eszközöket, nem idegenkednek a legszemen szedett füllentésektől, csak hogy gonosz céljaikat elérhessék. Gonosz tréfának sem lehet tekinteni, ha­nem egyenesen rossz szándéknak azt a nem­telen taktikát például, amit egyes vidékeken a szövetkezetek ellen felhasználni igyekszenek. Mint hiteles forrásból halljuk, egyes új­ságokban ijjesztgetik a hitelszövetkezet bete­vőit. Igen, megengedik maguknak azt a go­nosz tréfát, hogy elhitetni szándékoznak a néppel, melyszerint ebben a nehéz, válságos időben háború, belforradalom lesz. Tehát a hitelszövetkezetben elhelyezett betétek nem biztosak, nem nyújtanak garanciát, bizto­sítékot. Ami jó népünk anélkül is hiszékeny. Mert már igazán azt se! tudja kinek sza­vában, ígéretében bízzék. Így történt, hogy már most is egyes hi­telszövetkezetből betéteket vettek ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom