Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 393 Isten áldásának a leszedése, a gabonanemüek aratása. remélhetik-e, hogy a közvagyonból munkásságuk nagyobb bérét kapják, mint a mennyit jelenleg kiérdemelnek, tudniillik a learatott, behordott és elcsépelt termés egytized részét, mely ma is elegendő arra, hogy hat-nyolc heti munkával biztosítsa a maguk és családjuknak föntartására egy évre elegendő élelmét. És ha ennek a szakszervezetnek százezrei fognak sztrájkolni, mert a nagy emberi egyenlőség hirdetése mellett senki sem akarja vállalni a nehéz arató munkát, a vezérek pedig bizonyára nem fognak elmenni aratni, akkor Bokányi és Grossmann uraknak, a kik majd a szociális állam élén állanak nem az lesz-e az első és fő gondjuk, hogy szaporítsák annak a szakszervezetnek a létszámát, a mely a fegyveres erő tagjaiból áll és nem már az első gazdasági évben a szuronyok hatalmával kell majd rászorítani a szociális népét az aratásra, nehogy éhínség üssön ki és az »állami műhely« összes szakszervezetei kenyér hiányában éhen pusztuljanak. Az igazi szociális munka és társadalom... A főispán ezután rámutat a társadalom és a nép igaz bajaira, melyet kormányzatnak, társadalomnak, magának a népnek orvosolnia, gyógyítania kell és lehet. Igazságosabb adórendszert a népnek, téli foglalkozás, okos parcellázást. Igaz demokrácia csak az lehet és ott lehet, hol megbecsülik az emberek egymást. A hol kötelességérzet és munkakedv van. Az igazi sociális élet megteremtésére törekszik ma már a társadalom és kormányzat. Egész sor intézmény vár a megteremtésre. Minek akkor harc, melynek áldásos gyümölcse sohasem lehet. Asszonyaink és a társadalmi munka. Azokon kívül, amiket itt, e helyen múltkor elmondottunk, sok mindenről kell még megemlékeznünk. így például arról, hogy az asszonynépnek is törekedni kell, melyszerint felismerjék a közös egyetértés nagy értékét és hatalmát. Lesznek községek, hol az asszonyok úgy össze vannak habarodva, akár á forgó széltől felkavart természet. Mi ennek a szomorú következménye ? Hogy nem tudnak egymáson segíteni. Segíteni ? Inkább egymás romlására törekszenek. Pedig hányszor és hányszor lehetne közös egyetértéssel, megértéssel szép és hasznos dolgokat mivelni egyes tűzhelyek és az egész falu, község jólétére. Nem úgy volt az régen. Ami jó anyáink a múltban lélekemelő módra mutatták, mily szép az összetartás, egymásnak megbecsülése és szeretete. összehozta őket a közös öröm, de még jobban a közös csapás és szerencsétlenség. Ma ridegen nézik az asszonyok még a legközelebbi szomszédok szerencsétlenségét is. Ridegen mennek el egymás mellett. Legfeljebb nyelvük nyúlt meg és lett mérgesebb fulánkká. Még a férfiakat is összeveszitik. A fiatalok közzé meg olyan ékeket ütnek, hogy abban a községben ugyan uj és ottmaradó tűzhelyekről éveken keresztül szó sem lehet. Lám itt is társadalmi munkát végezhetnek az asszonyok. Közösen kellene megbeszélni a téli munkálatokat, a házi ipar fejlesztését, a baromfi tenyésztést, a konyhakertészetet. Közös erővel, közös munkával mire lehetne menni? Az asszonyok egyetértése rendkívül sokat tehet. Olyikkor mindent. Példák, hatalmas példák mutatják. Ismerünk községet, ahol a szegények ügye lélekemelő módon van felkarolva. Az asszonyok egyetértésének gyümölcse ez. Más községben egyetlen férfi sem mozdulhatott Amerikába. Mert úgy akarta az asszonyok szívós és legyőzhetlen egyetértése. Ismét tudunk olyan esetről, mikor a falu gazdáinak eszét nem csavarhatták félre, holmi bóditó maszlagokkal, mert az asszonyok résen voltak. Ezek mind . . . mind igen értékes társadalmi munkák. De az asszonyok sokat tehetnek a szövetkezetekért is. A maguk családjuk és a közjó érdekében. A fogyasztási szövetkezetek pártolásával aratórészt vesznek a társadalmi munkában. A gazdakörökért is sokat tehetnek. Ne engedjék az embereket nyilvános, veszélyt hozó kocsmákba. Ha a gazdakörökben rendeznek felolvasásokat, ünnepélyeket: álljanak össze az asszonyok és gondoskodjanak róla, hogy a férjuraméknak ne legyen kedve másfelé menni és mulatozni. Vegyenek ők is részt és okos, szelíd befolyással csudákat művelhetnek. Gondjuk legyen rá, hogy a tűzhelyre rossz, mételyes könyvek, írások ne kerüljenek. Hiszen ha óvják a családot a rossz barátoktól, mennyivel inkább kell védelmezni a rossz, veszedelmes könyvektől és újságoktól. Egyszóval az asszony népségtől sokat vár az a társadalom és annak munkásai. Azok, kik egy meg- elégedettebb és boldogabb lét megteremtésén fáradoznak. SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNKI Baromfivásár a Bodrogközben. A Perbe- nyikvidéki Baromfitenyésztő Társulat november hó 12 én tartotta második baromfivásárját a bodrogközi nép nagy érdeklődése mellett. A társulat elnöknőjén Mailúth József grófnőn kívül megjelent Sennyei Pálné bárónő. Sennyei Béláné bárónő, Széchenyi Ernő gróf, Mailáth József gróf, továbbá a vidék uradalmainak gazdatisztjei s a vidéki értelmiség nagy számmal. A társulat összesen 324 drb faj- baromfit szerzett be mintegy 1578 K. értékben. Ezeket a következő községekben osztották ki: Perbe- nyik, Láca, Leányvár, Cséke, Dámóc, K.-Dobra, K.-Helmec, Szentes, Lelesz és Bodrogmezőn. Uj^ hitelszövetkezet. A múlt hónapban az Országos Központi Hitelszövetkezet kebelében a következő szövetkezetek alakultak: 1. a budapesti asztalos-ipartestület védnöksége alatt álló anyagraktár-szövetkezet; 2, a büssüi (Somogymegye): 3. a tarkaharkányi (Zemplénmegye); 4. újvidéki (Bács- Bodrogmegye) hitelszövetkezet. Megszűnt a váchar- tyáni hitelszövetkezet. Jelenleg a Központ kötelékében 1939 szövetkezet tartozik 6113 községgel.
