Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 389 magának és örökös kincse lesz a méhészeknek. Rendszerem kifejtésére megirt kalauzomat kinyomtatom, azért kérem annak előfizetési árát, ötkoronát, úgy egy háromfiókos mintakaptár árát. húsz koronát, hozzám Szekszárdra mielőbb beküldeni. Dömötör László, méhész. Emlékeztető. Vásárok: 3-án : Baja, Baán (Baranya), Bethlen, Csákvár, Dunapentele, Felsőmecenzéf. Fülöpszállás, Galántha, Jászapáti, Mándok, Mezőkászony, Monor. Nagykanizsa, Nagykosztolány, Nagyszombat, Ólubló, Sajószentpéter, Szepesváralja, Turkeve, Várpalota, Zirc. (á). 4-én: Csákvár, Galántha, Héjjasfalva, Jabolnic, Kékkő, Nagyszombat, Ólubló, Poprád. Zirc, 5-én : Csap, Igló (á), Kápolnokmonostor (á.) Kisszeben, Mezőtelegd, Nagyszombat, Nyirbogdány, Poprád, Sárospatak, Zilah. 6-án: Abaujszántó, Balázsfalva, Fogaras, Hajdúnánás, Igló, Kápolnokmonostor, Kisszeben, Kraszna- horkaváralja, Lenti, Liptószentmiklós, Magasfalu, Muraszombat. Nagyszombat, Miklós, Szepesváralja, Tapolca, Tiszafüred (á,) Torda, Zilah. 7-én : Fogaras, Kőrösbánya. 8-án: Csongrád (á.) Dobsina, Fogaras (k). Illává, Jászó (s). Micske. Rimaszombat. EOYRŐL-nÁSBÓL. Szives felelet eltéríti a haragot. Egy becsületes ember szomszédjában lakott egy rossz ember, a ki nem mulasztott el egy alkalmat sem, hogy amazt meg ne rövidítse. Egyszer amint meglátta, hogy szomszédjának lova az ó földjére jött át, megfogta és bevitte a városházához. Visz- szajövet találta szomszédját, s mondta neki, hogy be vitte lovát oda s »máskor is igy fogok tenni« tette hozzá kárörvendve. »Oh szomszéd, — mondá a másik — én a múlt éjjel is láttam teheneit az én földemen, felkelvén bekötöttem istállójukba. Ha máskor is átjönnek, szintén ezt fogom tenni.« A kapott feletetre elszégyelte magát a rossz szomszéd, visszament a lóért, s maga flzettte ki a váltságdíjat, s azután igyekezett mindig a szomszédja kedvében járni. Visszanyerte a szemevilágát. Leeds angol városban — mint onnan jelentik — csodálatos eset fordult elő : Egy húsz év óta vak leány visszanyerte látóképességét. Az eset, melyet egy angol folyóirat hoz nyilvánosságra a következő : A kérdéses hölgy fiatal korában egy hartsnyakö- tőgyárban dolgozott. Egy alkalommal egyik társnője, mikor le akart ülni, tréfából kivette alóla a széket s a leány oly szerencsétlenül esett neki egy vaskeréknek, hogy fején súlyosan megsérült. A sérülés következtében egy évig nem tudta a napfényt elviselni, majd podig egy napon teljesen megvakult. Tizenkét évvel később, mikor egyszer a lépcsőn felfele haladt, elesett s a fejét éppen azon a helyen ütötte meg. ahol egykor a kötógyárban. A leány fölkelt s örömmel kiáltotta: «Mama mama újra látok!» Az odahívott orvos konstatálta, hogy a látóidegek rázkódása okozta a Hirtelen látást s kijelentette, hogy látóképességét csakhamar el fogja veszíteni. Ez néhány nap múlva csakugyan be is következett. Tiz év múlva, miután időközben más házba költözött, ismét beütötte fejét. Egy órával később egy teás tálcát vitt át egy szomszédos szobába. »— Hirtelen mesélte a leány — amint a szobaajtót felnyitottam, fény hatolt eze- membe s látóképességemet oly gyorsan visszanyertem, hogy meglepetésemben a tálcát leejtettem. Anyám, aki éppen beteg volt, nemsokára meghalt, de hála Istennek még élve láthattam.« azóta a lány egészen jól' lát s látását az orvosok véleménye szerint meg is tartja, ha csak valamivel túl nem erőlteti. MT Szeretettel kérjük olvasóinkat és lapunk barátait, hogy az előfizetéseket, megrendeléseket már december hóban kegyeskedjenek eszközölni a jövő 1907. évre. Nekünk igen megkönnyebbitik olvasóink a berendezést és a lap pontos megküldését nagyban elősegítik. Néhány hátralékos olvasóinkat arra kérjük, hogy tartozásaikat küldjék be. mi ujsAö? Ne vitatkozzunk már... de tegyünk! A középkorban a tudósok nagyon szerettek vitatkozni. Aprólékos, szóharcokat folytattak, még akkora kis dolgokban is. így például egyszer arról folyt a szóháboru — Van-e szakálla a császárnak? A vitatkozók már-már teljesen belefáradtak a vitába, mikor egy öreg, nem épen tudós ember azt mondja: — Ne disputáljatok már annyit, ne szórjátok oly sokáig a szót, mint a záporesőt a fellegek. Hanem menjen el az egyik Worsba és nézze meg, van-e szakálla csakugyan a császárnak. Ez az adoma jut eszünkbe, mikor napról-napra írnak, vitatkoznak a gazdasági, meg más újságok is arról, hogy hát van-e a bulgár kertészeknek nem szakálluk, de magukhoz való eszük, hogy a mi nyomorúságos gazdasági viszonyaink közt boldogulnak, sikert aratnak, dacolnak idővel, rossz terméssel, hallatlan buza-árakkal. Az az van-e nekik valami titkuk erre? Wekerle miniszterelnök is azt mondotta a minap, hogy a nyugodt megélhetési módnak egyik titka, kulcsa elsőben is, hogy — Gondoskodni kell az élelmicikkek termelésének fokozásáról. A gazdakörök és általán a községek összejövetelekor is mind arról vitatkoznak, olvasnak, hogy hát — Gazdálkodásunk nagyon is egyoldalú. — Mindig csak gabona és gabona... — Hát vájjon lehetne-e paszulyt, borsót, lencsét, hüvelves veteményt termelni szántóföldeinken? És igy tovább évről-évre... a gazdák is csak vitatkoznak, csak szórják a szót, mint az özönvizet a szakadó fellegek. Hát ne vitatkozzunk már annyit... Hanem mi is... egy-egy község, egy-egy gazda menjen a bul- gárokhoz és nézze meg, vájjon ezeknek a bulgárok- nak van-e csakugyan magukhoz való eszük. Vájjon ők mit termelnek szántó-földeinken... És sikerül-e nekik? Még akkor is, mikor nekünk nincs gabonánk. Vagy ha szöszért-boron kérik. És küldjünk valakit a külföldre. Tengeren túlra is, ha kell! És nézzük meg, igaz-e csakugyan, hogy Amerikában például egy sajátságos babzsizsik miatt babot-paszulyt nem tudnak termelni? Kérdezzük meg a németet, vájjon igaz-e. hogy ők a borsót annyira szeretik, hogy még a hurkát is borsóval töltik. Aztán nézzünk körül, vájjon mi tőlünk nem vennének ? De itthon is nézzünk körül. Vájjon úgy van-e, hogy idehaza a lencséből ötször annyit is el tudnánk adni, mint amennyit most termelünk. És ha ezt megcselekedtük — a jó Isten szerelméért — ne vitatkozzunk már annyit, hanem tegyünk, cselekedjünk! M—r. — A király egy gazdasági munkásnak. Bléza Pétert, aki a Bethlen Kamilló-féle uradalomban már 48 éve szolgál, a király ezüst érdemkereszttel tüntette ki. — A tisztességtelen verseny ellen. Rég óhajtott hatósági intézkedést tett a kereskedelmi miniszter az egyes kereskedelmi árukkal való szédelgés meggátlására. Kossuth Kerenc kereskedelmi miniszter ugyanis rendeletet intézett valamennyi másodfokú iparhatósághoz annak a visszaélésnek megakadályozására, hogy külföldi árut a közönség félrevezetésére gyakran magyar származásúnak tüntetnek föl. A miniszter hivatkozik az ipartörvény 58. szakaszára, amely szerint egy iparos vagy kereskedő nem használhat cégén, nyomtatványain vagy hirdetéseiben oly jelzőket, jelvényeket vagy adatokat, melyek a tényleges üzleti viszonynak, vagy a valóságnak meg nem felelnek. Ez kiterjed az esetekre is, melyekben külföldi származású árukat
