Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 385 tási szerződést a munkások csak Péter Pál napján hajlandók kötni. Belicey Géza, az egyesülat elnöke, ismertette a kérdést és azt indítványozta, hogy az arató szerződések megkötésére adjanak a munkásoknak január 31-ig határidőt, ha addig nem akarnának a munkások szerződést kötni, gondoskodjanak idegen bolgár és lengyel munkásokról. Az indítvány felett beható eszmecsere fejlődött ki, amelyben részt vett a többek közt gróf Wenkheim Dénes is. aki rámutatott arra, hogy a munkásmozgalmak leginkább a kis- és középbirtoköst sújtják, a nagybirtokos könnyen elvisel egy aratás nélküli esztendőt. Kijelentette továbbá, hogy az ország nagybirtokosai tájékoztatták magukat hogyan és mennyiért lehetne kínai munkásokat az országba behozni, s el vannsk határozva, hogy ha a munkások nem szerződnek január 31-éig, úgy 15—20.000 kulit hozatnak a mező- gazdasági munkák végzésére. A választmány e felszólalás alapján egyhangúlag elfogadta az elnök indítványát s a munkásszerződés minta megszövegezésére bizottságot küldött ki. A gazdasági egyesület határozatát falragaszokon tudatják a munkásnéppel. Asszonyaink és a társadalmi munka. A jó asszony a család szive. Sőt valósággal legtöbbször lelke is. Hiszen, ha a családból elviszi a kegyetlen halál a jó, gondos, szerető anyát, azt szokták mondani nagy és jogos részvéttel — Elköltözött a ház lelke. ügy is van. Nagyobb csapás nem érheti a családot, mintha a jó nőt, szorgalmas, gondos anyát elveszíti. Sokszor a tűzhelyek züllését okozza az ő eltávozása. Legtöbbször a munkában erős férfiú az apa is megroppan, úgyszólván tehetetleu lesz. Nem ritka eset, hogy az özvegy nő hősies lélekkel felneveli árváit, fenntartja tűzhelyet, de a feleség nél- maradt férfi elzüllik. A ház omlandóban, a tűzhely pusztulóban, a gyermekek szanaszét a nagy világban kóvályognak. Szent és felmagasztosult tehát az anya hivatása a tűzhelyeken. Abban a kis birodalomban, hol a nő magánya, háborithatlan csendessége a legszebb élet, amit csak a bus földön elképzelni lehet. így volt ez régen. Nem is olyan távol időben. A tűzhelyeket nem igen érintették a külső, társadalmi hullámok. Vár volt az, melynek bástyái: a férfi zavartalan munkássága, a nő hűsége, odaadó egész élete megvédték sok-sok vihartól azokat a kis fészkeket. Ma fordult a világ! Más idők. Nem úgy van, mint régen, talán más nap is süt az égen. Azt a kis fészket, melyet családnak, tűzhelynek nevezünk, bizony bizony sokszor, kelletténél többször is felkeresik az élet, a társadalom hullámai. Más a földmives, a munkásnép élete is. A társadalom súlyos helyzete, a munka viszonyok, a mindennapi kenyérharc mind megannyi hullámai a nagyobb világnak. Ezek a hullámok bizony sokszor megmozgatják a békés tűzhelyek csendes életének napjait is. A családapa jobban ki van téve az élet mozgalmainak. Most sztrájkra hívják fel például, máskor más nemű mozgalmak izgatják lelkét. Majd egy gyűlés, majd egy — más ujságlap markol szivébe, mozgatja meg agyát. Sokszor egészen kiemelik a békés családi tűzhelyből, hogy sokszor azt se tudja, hol keresse a megállapodás, a megcsendesülés partjait. ' Nyilvánvaló, hogy ezek a jelenségek nem hagyhatják érintetlenül az asszonyok lelkét, az asz- szonyok gondolkodását sem. Nekik is számolni kell az árral. Neki is tudnia kell, hogy bizony ha mindig az volt, de most százszorosán küzdelmes az élet. Hogy sokszor egyetlen meggondolatlan tettel, ballépéssel olyan helyzetbe juthat az egész család, melyszerint soha többé, egy egész küzdelmes életen keresztül azt a ballépést helyrepólolni nem lehet. Asszonyok, résen legyetek tehát! Nektek ma már nem csak ott a tűzhelyen van ám kötelességtek. Részt kell vennetek az úgynevezett társadalmi munkában is. Mi lenne ez ? Hiszen csak nem azt értjük, hogy a gyűlésekre, meg a jó Isten tudja hova menjetek el. Nem bizony. Társadalmi munkátok abban álljon, hogy résen legyetek. Mellette férjuratoknak segítségére legyetek a megfontolásban. Tartsátok vissza a meggondolatlan lépésektől. Legyetek őrangyalai, hogy lábok ne tévedjenek olyan utakra, hol csak sebet, csalódásokat arathatnak. Aztán gondotok legyen arra, hogy a jó Isten ki ne költözködjék a ti családotok hajlékából. Sok csapás érheti a tűzhelyeket, de ennél nagyobb csapás el sem képzelhető. Amerika .... ez is sok ember, családapa fejében motoszkál. Bizony, hogy ti tehettek itt is sokat, talán mindent. Ne kábuljatok el a sok biztatástól, hogy ilyen vagy amolyan szerencse érheti az embert. Ilyen vagy amolyan összegeket küldhet vagy hozhat haza. Mert a nagy összegek, a summás pénz- helyett haza jöhet az az ember összeroncsolt, beteges testtel és lélekkel, mint már sokan visszahullottak ide az ó hazába. Vagy lesz a családotokból egy tépett fészek, melybe csak ti maradtok sírva — siratva egykori csendes, szegény és mégis boldog napjaitokat. Inkább legyetek rajta, hogy takarékossággal megkevesbbitsétek a férfi, a család gondját. Társadalmi munkát végeztek, ha szorgosan utána jártok, hogy télére munka legyen a tűzhelyen, mivel garast szerezhettek. Tanuljatok ti is valamelyes háziipart, taníttassátok meg gyermekeiteket is. A leányokat, a legényeket egyaránt. Hiszen ma már csak ki kell nyújtani kezeteket utána. A majorságra is nagyobb gondot kell fordítani. Szerezzetek be nemes fajú szárnyasokat, hogy valóban jó üzletet csinálhassatok belőle. Ma már az asszonynak nem csak az a rendeltetése, hogy megtartsa azt, amit a férfi szerez. Hanem öregbítse, gyarapítsa azt. Ezer leleményes gondolata lehet az asszonynak a becsületes útra való munkára, a család kenyérharcának könnyítésére. Aztán gondoskodjatok arról, hogy mentői kevesebbe kerüljön a család ruházkodása. Itt is társadalmi munkát végezhettek. Nem futni az idegen, cifra portékák után, de amit lehet önkezével várjon meg a leány. Az egyszerűség ezerszer szebb, ezerszer bolcjogitóbb és hódítóbb is a legbolondabb divatnál.
