Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 377 Miután a gazdákkal szóba se állanak, hanem egyszerűen a kongresszussal diktál- latnak, úgyszólván parancsoltainak. Tehát mindenképpen hatalmaskodásra és kényszerre törekszenek, sok gazda és legtöbb gazda már most szövetkezik szintén a legerősebb védelemre. Lesz tehát dac és véd- szövetség... melynek levét — higyjék el jó munkások — ez a szegény magyar gazdaság és ebben különösen a munkások családjai fogják meginni. Mint megitták már annyiszor és annyiszor, valahányszor egyoldalúan és mereven Ítélték meg a helyzetet. És aztán mi következhetik ? Előre tudom, hogy azt felelik: sztrájk. Sztrájk ? Csalódnak azonban, ha azt hiszik, hogy mi a sztrájkot elitéljük és róla hallani sem akarunk. A sztrájk bizonyos esetekben jogos fegyver. De csak addig és akkor, ha nem maga a sztrájk a cél. Itt azonban nagyon is félő, hogy végeredményében mindenképen sztrájkot akarnak. Mert hol keressük az ellenindokokat, mikor a gazdáknak, a munkaadóknak a kölcsönös — és nagyon is kölcsönös érdekű kötésben még szót se juttatnak, Hanem egyszerre és egyenesen nekik szegezik a kényszert és azt mondják: Nézzétek ezt kivánjuk, ezt parancsolta a kongresszus Szövetség. Veszedelmes kísérlet, veszedelmes lejtő, két élű kés, melylyel félő, hogy a munkások önmagukat fogják megsebezni. Kéz, — kezet mos. A milyen egyszerűnek tetszik elolvasva e fölirt cim, éppen olyan gyakori, nagyfontosságu és szinte elmaradhatatlan szép emberi erényt példáz megvalósítva a mindennapi élet zajgó hullámai közepette. Ugyan ki nem tudja, ki nem élvezte, tapasztalta, vagy csak látta ezt? Ugyebár, hogy nincsen olyan ember egy sem?! És az alkalmak is, amikor csak gyakorolják ezt a szép erényt, mindig olyan dúsgazdag példákban bizonyítanak mellette. Mert ugyan mit mondhatunk ezzel: — Kéz, — kezet mos ? Sokat, nagyon sokat. Nagy, életfontosságú kérdések úttörője, szükség esetén segedelem nyújtás, és igy egész sorozata fűződik hozzá a különféle módon való boldogulni akarásnak és tudásnak. A földön élő sok száz millió ember szivének- lelkének egyetlen vágya, forró óhajtása a boldogulni akarás, a jobb sors megteremtése. Amikor elnémul a panasz, s az ajkak csak a jólétről, a boldogságról szólanak. A szem mosolyog s elkövetkezik a boldogság országa. Ezért, csupán csak ezért dolgozik, küzd, fárad az emberiség. Szembe száll vésszel, viharral, örökös harcban áll a sorssal, hajmeresztő dolgok végzésére vállalkozik, dacolni kész magával a halállal is, csakhogy a boldogságot, melyet egész életén át keres, feltalálhassa. De úgy tetszik, mintha a boldogság országa csak merő frázis, hiú ábránd lenne. Úgy is van. Mert ugyan hogy várhatja az ember, a boldog ország elérkezését, az az ember, aki boldogtalan, de nemcsak boldogtalan, hanem gonosz, alattomos is. Mikor lépten-nyomon a méltánytalanság, az irigység, rosszakarat és több különféle romboló szörnyetegnek nevezhető, kielégíthetetlennek látszó éhes ösztön, egyedül önmaguk javát munkáló sötét kezek törik a boldogság országának útjára a köveket, s pokoli szándékkal, sárral akarják betömni az erény s az erkölcsi világ gyöngytiszta italt tartalmazó, üdítő forrásait... Óh, ilyen erények gyakorlása közben bizony elvárhat az ember, mig csak bele nem fárad, egészen a végítélet napjáig is. Egy bizonyos, hogy sorsa nehezen fog megjavulni, sőt önmaga ássa alá boldogulásának alapkövét: a tiszta erkölcsöt és a jó lelkiismereiet. Kétségtelen, hogy minden önzetlen embernek van ellensége. Hiszen apáink mondása tanít rája : »Hogy igazmondó embernek száz az ellensége.« De az már a tapasztalatlanságnak, sötét tudatlanságnak, elhirtelenkedésnek és igy nyilván bűnnek mondható, — a mi pedig mindenkor megbosszulja magát, — mikor az ember önmaga ellen támad, megtagadva emberi voltát, s tudva hitvány rabszolgaságnak, csúszás-mászásnak, talpnyalásnak nevezi a legszebb erények egyikét a szívességet. Ej, mit — mondják sokan. — szívesség ide, szívesség oda. Szívesség a pénz. Ebből élünk, ezért megdolgozunk s punktum. Miért tegyek én más emberrel szívességet, mikor én velem nem teszi ezt senki?!... Balgaság jót tenni mással. Éljen mindenki úgy, ahogy tud. Ne szoruljon másra. Hát tisztelt emberbarát, aki szereted önmagadat, ne felejtsd el, hogy kötelességed másokat is szeretni, tisztelni. Ez erkölcsi törvény, amely mert a legnagyobb, legelső, legfőbb kötelességed is. Ez irthatja ki szivedből-lelkedből az elfásultságot és vezérelhet a boldogság ösvényére. Mert ugyebár, ha jót teszünk valakivel, akkor boldognak érezzük magunkat? !... Úgy bizony !... Most pedig ebből elég. Hagyjuk a prédikálást a hivatottaknak. Csak azt akarom még mondani, hogy a kéz mosssa igazán tovább is a kezet; vagyis gyakoroljuk a szívesség szép erényét, mert csak igy várhatunk mi is viszont szívességet. így bizony !... Igazmondó. JÓ KÖNYVEK. Gazdasági vánaorkönyvtárak. Mint a »Politikai Értesítő jelenti, Darányi Ignác földmivelésiigyi miniszter elhatározta, hogy e tél folyamán gazdasági vándorkönyvtárakat fog a kisgazdák rendelkezésére bocsátani avégből, hogy a gazdasági kérdésekkel alaposan foglalkozó munkák hasznos szórakozást nyújtsanak a kisgazdáknak.
