Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-11 / 45. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 361 Aminek hátulütője is van ... Tudvalevő dolog, hogy az aralósztrájkok igenigen gyakoriak kezdenek lenni. Hát ’iszen megmondottuk mi annak idejében nem egyszer, hogy mi a vélekedésünk a sztrájkról. Fegyver az a munkás kezében, melyhez kétségtelenül nyúlnia kell, ha arra főbenjáró és kézzel fogható oka vagyon. De még akkor is — okos emberek csínján és megfontolva nyúlnak hozzá. Éppeg úgy, mint azok, kik a kezükben levő fegyvert csak a legvégsőbb esetben használják. Jól tudván, hogy a fegyver használata nem kis felelősséggel jár. Nem különben van a sztrájkkal is. A sztrájkba csak úgy ni minden megfontolás nélkül, pillanatnyi felhevülés vagy éppen felingerlés hatása alatt bele- ugrani: bizony nem szerencsés gondolat. Mert könnyen hátulütője támad annak. A többi közt itt van egyik legmérgesebb hátulütője : hogy az arató gépek erősen elterjedtek az országban. És bizonyos, hogy ha a sztrájk kedv nem lohad, még félemletesebben szaporodni fog. Hát erről jó leszen most, mikor még idő van reá egy kicsit komolyabban gondolkodni. A gépek elterjedését általában nem kárhoztathatjuk. Igaz, hogy mindenféle gép bizonyos veszedelmet, hanyatlást okozhat a kereseti ágaknak. De hát, amit veszt a munkásnép a vámon, visszanyerheti talán a révén. Tesszük fel: a vasút fuvarosaink keresetét csökkentette, a gőzcséplőgép a cséplő munkásokat érintette. Azért nem lehet éppen ezeket a gépeket kárhoztatni. Mert ezek a gépek talán még több kenyeret adnak a népnek más irányban. Az ám, de aggódva vetjük fel a kérdést és velünk felvetik ám sokan, hogy mi hatása leszen az aratógépek tnlnantul való elterjedésének ? Az aratógépek ma már olyan tökéletesek, hogy majdnem teljesen pótolják az emberi kéz munkáját. A legújabb arató gép ugyanis nem csak levágja a gabonát, de össze is gyűjti, meg kévékbe is rakja. Itt a bökkenő! Az iparos világban is jajgatnak, hogy lassan ám a gépekkel, mert a kézi munkások, a kisiparosok rendre tönk szélére jutnak. Mi leszen a mi aratóinkkal, gazdasági, kézzel dolgozó munkásainkkal ? Vájjon, ha minden gazdaságban géppel fognak aratni, gyűjteni, kévézni: vájjon — kérdjük — fognak e munkát találni és hol — a mi embereink ? Itt van a dolog igazi hátulütője. Azért bizony nagy csapás volna munkásnépünkre, ha ezek az aratógépek olyan feneketlen mértékben elterjednének. Belátja ezt minden emberfia, akinek szivében emberség él és aki a nép iránt jó indulattal van. A gazdaközönség nagy része meg is döbben erre a gondolatra. Mi leszen, ha a munkás nép ezrei és ezrei a legfontosabb és legkiadóbb keresettől elesik ? Bizony, hogy szomorú állapot. De hát másrészről meg azt is mondják és bizonyítják a gazdák, hogy a munkásokban már már alig lehet bízni. Akár van ok, akár nincs — kötekednek és sztrájkolnak. És különösen sújtják az általános sztrájkokkal azokat a gazdákat is, akik arra rá nem szolgáltak. Akik lélekből és igazságból szerződnek. Ilyen körülmények közt a gazdákat csaknem belekényszeritik abba, hogy aratógépek után nézzenek. Hogy ők is védjék magukat. Azzal ne ámítsuk magunkat, hogy drága az az aratógép. A cséplő gép még drágább. Azért beszerzik, ha máskép nem, társulva. Tíz évvel ennek előtte még alig volt száz arató gép ebben az országban. Az idén már ezer számra ment. Ha igy folytatódik... vége a kézi aratásnak. Csínján tehát azokkal a sztrájkokkal, mert azoknak keserves hátulütőjök volt eddig is, de ezután végzetes lehet. A sztrájkból ritkán van haszon. A békés, méltányos és emberséges megegyezésnek mindig biztosabb — a részaratása. Egy gazda. A házinyul mint étel. Ennek ugyan ó látja legkevesebb hasznát, mert a jámbor kis állatból bizony pecsenye lesz a szegény ember asztalán. A házinyul előmenetelét a husdrágaság okozta. Aminthogy ez okból eszik már a lóhust is Budapesten és egynémely vidéki városban és ez okon lett kitűnő pecsenye Palermóban a szamárhus. A Magyar Mezőgazdák Szövetkezete mozgalmat indított tagjai körében, melynek célja, hogy a budapesti piacra naponként legkevesebb 100 darab nyulat juttasson. A mozgalom oka az a körülmény, hogy nincs állattenyésztési ágazat, amely gyorsabban helyre tudná hozni a mostani drágaságot okozó megzavart egyensúlyt a hústermelés terén, mint a házinyul-tenyésztés. Házinyul-tenyésztéssel minden falusi, sőt külvárosi lakos foglalko/.hatik. A házinyul takarmánya kikerül a konyhahulladékokból: szaporasága igen nagy, húsa igen tápláló, Ízletes, egészséges és könnyen emészthető, azonkívül a gereznáját (bunda) igen jól lehet értékesíteni. A mezőgazdák szövetkezete kezdésének eredménye az, hogy Budapest határában ma már 10—15 nagyobb tenyésztés létezik, a melynek anyaga azonban egyelőre még csak továbbtenyésztésre szolgál. Budapesten kívül az ország többi részeiben is létesültek tenyészetek s Pozsony városában már piacra is kerül a nyulhus, melynek kilója ott egy korona. A mezőgazdák szövetkezete föl fogja karolni a gerezna (szőrme) nyúl tenyésztését és egy prémföldolgozó telep létesítését is tervezi. HÁZI KÖNYVTÁR. Jó könyvek. »A nép barátja« címen jelent meg egy derék kalendárium, az' 1907 esztendőre, Ára 60 fillér (30 kr) kapható minden könyvárusnál. Csak kérni kell és ezt a naptárt kérje a magyar nép. Gazdasági és Szövetkezeti naptár ez, telve szebbnél szebb, de főleg hasznos és praktikus olvasmányokkal. Ez a vaskos, derék naptár valóban barátja lesz a földmivelő és egyáltalán magyar népnek, mert minden ügyes-bajos dolgában igaz, becsületes tanácsot ad. Majd kóstolóba közlünk belőle egy-két dolgot. (Szerk.) A majomszeretet, vagy ne rontsd meg a gyermeket. Két elbeszélés. Irta: Szokoly István. (232. sz.) Hasznosan oktatja az olvasót ez a kis füzet, milyen káros, ha minden csintalanságot megenged, vagy mentegetni igyekszik a rövidlátó szülő. Ára 16 fillér. A kisgazda lova. Irta: Mócsy László. (235* sz.) Ára 24 fillér. Hasznos útmutatást ad a ló helyes nevelésére és a vele való bánásra nézve. Ajánlandó ez a kis Útmutatás a lovattartó földmiveseknek. E könyvek megrendelhetők a Szent-István-Társulat könyvkiadó-hivatalában Budapesten. (VIII., Szentkirályi-utca 28.)
