Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

356 xMAGYAR FÖLDMIVELŐ Odalép a sirhoz labancverő Bottyán. Megcsillan a holdfény hadvezéri botján, A címeres márványt megzörgeti véle : »Ébredj fel, hazámnak legnagyobb vezére ! Melyet úgy szerettél, szegény magyar néped Visszahív, visszasír, fejedelem téged. Jere haza velünk, imm eljöttünk érted!« Százados álmából nagy Rákóczi ébred. Márvány sírboltjából, im kilép a földre, Sok száz magyar zászló meghajlik előtte. Belefuj a kürtös a tárogatóba: Felcsendül Rákóczi régi indulója. Azután előre, rajta kuruc, rajta! Messzi marad el a Márvár^-tenger partja. Bontakozik már az édes haza képe, Örömkönyü csillog Rákóczi szemébe. Bongva kondul meg a Rákóczi harangja, Hangját erdő, mező, hegy-völgy visszaadja, Riadó danája felpezsdíti a vért: Rákóczi visszatért, Rákáczi visszatért! Nem úgy hozták haza koporsóba téve, Nem, nem ezt, — énnékem senki ne beszélje ! Nem temetni hozták, ne higyje el senki, Rákóczit nem lehet soha eltemetni. Addig nem nyugodhat sírja mély ölébe, Amig boldog nem lesz hőn szeretett népe, Amig keseregve sir e szegény nemzet, Lángoló nagy lelke addig nem pihenhet. Majd ha fejünk felett borús leend az ég, Meglátjátok akkor, hogy Rákóczi él még, S ha ismét ellen tőr honra, szabadságra, Ő fog vezetni a harcok viharába. Hamis mérlegek. Nagy a drágaság, A közönségnek ugyancsak meg kell ám néznie, mit vészén és mennyire telik. Mert bizony például az élelmi szereknek úgyszól­ván minden kis részecskéjét amúgy paprikásán meg kell fizetni kétszeresen, nagy jelentőségű ügy tehát ma a mérlegek ügye. Hamis mértékkel minden időben dolgoztak. De talán, mert ennek a már már elviselhetlen drága­ságnak nyomasztó voltát nem érezte úgy a vevő közönség, nagy, figyelmes gondot nem is fordított reá sem a közönség, sem a hatóság. Egyszeregy­szer tartottak a törvény emberei talán egy kis szemlét a mérlegek fölött: aztán bosszú időre napi­rendre tértek. Most azonban sas szemmel kell figyelnünk a mértékekre. Mert ha ekkora drágaság mellett még a mérlegek is rendszeresen kopasztják az embereket, akkor bizony a feneketlen tárcák sem fogják kibírni a nehéz idők súlyát. Olvassuk, hogy például Nagyváradon csak nem rég — 120 helyen talált a hatóság hamis mérlege­ket. Súly, ür és hosszmérlegeket egyformán. Hát aunyi bizonyos, hogy e tekintetben nem csak Nagyváradon van szükség a szigorú vizsgálatra. De minden városban, sőt még legkülönösebben a kis községekben is. Nagyváradon nem egyedüli hely, ahol a hamis mérlegek kopasztják, rövidítik a közönséget. Általá­nos tünet ez úgyszólván az egész országban. E tekintetben is áldásos hatása van a szövet­kezeteknek, ahol igaz mérlegekkel dolgoznak, ahol vezető elv a szükségletnek tisztességgel és becsü­letes vflló kielégítése. A fogyasztó szövetkezeteknek szaporodásával ritkulnak, pusztulnak a hamis mér­legek ii>. Városoknak, községeknek tehát rajta kell lenni, hogy ít hamis mérlegek kinyomozására, ellenőrzé­sére tliinden lehetőt elkövessenek. Meg kell gyakran hivatalból és lelkiismeretesen vizsgálni a kereskedők, mészárosok mérlegét. A legszigorúbban szerezen minden hatóság érvényt azon törvényeknek és szabályrendeleteknek, melyek a közönség védelmére vannak hivatva. Nem kis dolog ám a mérlegek kérdése. Ha Nagyváradon 120 hamis mérlegre akadtak, mennyire fognak akadni az egész országban? Mily hatalmas összegre rúghat az, mivel a közönség károsodhatik a hamis mérlegek működésével. Tessék csak el­gondolni — és számítani. AMERIKA. Akik a népet Amerikába csábítják. Ismét kupecek járnak szanaszét a vidékeken, hogy a népet Délamerikába csábítsák. Mint értesültünk, sok sze­gény ember felült a nagyhangú Ígéreteknek és mi­kor nagy lelkiküzdelmek és nélkülözések közt part- raértek, akkor vették észre, hogy ujjonnan rászedték. Vigyázzon tehát a nép, és ne higyjen ezeknek a lelketlen csábítóknak. Amerikában elpusztult magyarok. .Az amerikai pocetontasi bányában bányarobbanás tör­tént, mely honfitársaink közül is többet megölt. A »Szabadság« közli az elpusztult magyarok névsorát, amely a következő: Dolcska Pál 35 éves, Nagysza- lánc, Abaujmegye; Bodányi Zsigmond 31 éves, nőt­len, Kocs, Komárommegye; Illés József 17 éves, K.-Helmec, Zemplénymegye; Borsos Sándor 25 éves, 'Kő-Tapolca, Veszprémmegye; Bajza György, Gödöllő Pestmegye; Tömöri János 37 éves, Gáva, Szabolcs- megye, felesége és két gyermeke maradt árván; Fejér Miklós 21 éves, Gáva, szabolcsmegye: Horváth János 37 éves, nős, egy gyermek atyja, Hernád- Petri, Abaujmegye, Noszvodi István 40 éves, nős 3 gyermek atyja, Némedi, Tolnamegye; Istoni Berta­lan 33 éves, nős 3 gyermek atyja, Torice, Sáros­megye; Kozák Pál és Kiss Ferenc. A GAZDA TANÁCSADÓJA. A mezei pockok egerek okozta károk. Az egész országból igen sűrűn érkeznek a panaszok, hogy sok a mezei pocok (mezei egér) és méltóan félni lehet, hogy az mind az őszi vetésekben, mind a lucernásokban a tél folyamán nagy károkat fog tenni. E károkat ez idő szerint nem annyira a poc­kok rágása, mint inkább tartása fogja okozni. A fel­túrt vetés és lucernás télen a legtöbbször kifagy s a növényzet vagy igen megritkul, vagy ki is pusz­tul egészen. Kárt tesz a pocok azzal is, hogy az öregebb lucernásnak legerőssebb lucernatöveit egé­szen tönkre rágja. Tekintettel a bekövetkezhető ká­rok meggátlására és a magyar gazdaközönség tájé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom