Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-04 / 44. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 353 előkelőség. Az istenitisztelet, melyet Samassa bíbo­ros, egri érsek tartott 11 órakor kezdődött. Isteni­tisztelet után megnyíltak a bazilika kapui, bogy a nagy közönség is imádkozhassék a koporsók mel­lett. Ezer és ezer ember hullámozott a templomból ki és be. Délután 4 órakor a bazilikát bezárták. A Deák-iéri evangélikus templomban is volt istenitisztelet. Ide hozták Thököly Imre koporsóját. Rengeteg közönség hullámzott itt is, hol Thököly hamvai felett Scholcz Gusztáv ev. püspök beszélt. A kuruc város — Kassa felé. A koporsók­nak Budapestről — Kassáig való útja is diadalme­net volt. Vasárnap este 7 óra 50 perckor indult a szent hamvakat vivő vonat Kassa felé. Ahol csak keresztül robogott és megállott, fáklyáktól, lobogók­tól körülvett nép várakozott az érkezőkre. Felgyúj­tott örömtüzek lobogtak hegyeken, völgyeken nagy messzeségben. Tara, Hatvan, Vámosgyörk (a gyön­gyösiek is ide siettek), Kápolna, Füzesabony stb. mind-mind diadalörömmel és fénnyel várta a szent hamvakat. Sárospataknál nagyszerű kép volt Rá­kóczi kivilágított vára, mely jelenleg herceg Windis- grätz tulajdona. A Sátorhegy örömtüzekben égett. Legmeghatóbb volt S.-Ujhelyen Borsi község­nek, ahol Rákóczi született, hódolata. A község bí­rája a következő szavakkal tette le a koszorút Rákóczi koporsójára. — A nagy tölgyek lombjaiból, melyek alatt a a nemes asszony (Rákóczi anyja) ringatta egykor nagy fejedelmünket és a borsi erdőkből készült koszorút leteszem Borsi község nevében stb. Nagy-Balánc gyönyörű vára vörös és fehér bengáli tűzben égett, Szaláncon pedig mozsár lö­vések jelezték az érkező vonatot. Itt már óriási közönség volt. Takács Menyhért premontrei prelá- tus mondott hatalmas beszédet. Kassán — kedvelt kuruc városában. Kora reggel 6 órakor ágyudörgések és az összes haran­gok hatalmas zúgása közt érkezett meg a vonat. A hamvakat rejtő koporsókat a Klobusiczky-utcai tor­kolatnál felállított díszsátorban helyezték el. A dísz­őrséget a megyei küldöttségek alkották. — Aztán 8 órakor vette kezdetét a díszsátorban a gyászszer­tartás, melyet a kassai felszentelt püspök végzett. Legjelentősebb volt a szertartás után az ősz Thaly Kálmán beszéde. Mikor e szavakkal: — Itt vagy édes hazád földjén és itt vagy ked­ves Kassa kuruc városodnak területén... Thaly megkezdette beszédét, a közönség sze­meiben köny rezgeti. — Most éppen kétszáz esztendeje október ha­vában, — folytatta a szónok, — bogy a fejedelem a visszavert ellenség után ez összelövöldözött vá­rosba vonult be. Itt nevelte az ifjúságot. A harci zaj közt is talált ő arra időt, mert ő a jövőnek nevelt. Leirhatlan lelkesedés, éljenzés követte a szó­nok szavait. Most a menet megindult. Diadalkapun keresz­tül vitték a megyei küldöttségek, Rákóczi megyéi­nek fényes küldöttsége a hamvakat — a kassai hi­res, páratlan dómba, templomba. Diadalmenet, sze­met kápráztató vonulás volt. A dómban. A templomban Fischer Colbrie püspök mondott gyászmisét. Midőn a miséző főpap az urfelmutatási ceremóniához közeledelt, egy róm. kath. lelkész ment a székesegyház körül kivont karddal álló diszbandérium vezetőjéhez, gróf For- gách Istvánhoz, majd pedig a népes lovasbandérium vezetőjéhez, gróf Zichy Károlvhoz, jelentve, hogy az Urfelmutatás megkezdődik. E pillanatban meg- kondultak a székesegyház harangjai, mire a bandé­riumok összes lobogóit meghajtották. A gyászmise befejezése után következett az abszolució és ezzel a temetési szertartás véget ért. Sok időbe került, mig a székesegyház kiürült és a körülötte levő utakon némiképpen szabaddá lehetett tenni a járást. Ekkor megnyitották a szé­kesegyház déli kapuit a küldöttségek és a nagy- közönség számára. A kassai ünnepélyt végre diszülés fejezte be — a megyeházán. Gazda és gazdasági cseléd. A múlt alkalommal ismertettük a földmivelés- ügyi miniszternek legújabb törvényjavaslatát: a tele­pítésről és birtokfeldarabolásról szólót. Nem kisebb fontosságú és várandó hatásában mélyebb jelentőségű egy másik elkészült javaslata az uj kormányzatnak. Az, mely a gazdasági cselédek jog és kötelesség visszonyait szabályozza. Más szóval, pontosan megjelöli, mi a gazdák és cselédek joga és kötelessége egymással szemben. Cselédtörvényünk eddig is volt. De egyik fő­ben járó nehézkessége, baja abban nyilvánult legelső sorban is, hogy a háztartási belső és gazdasági külső, cselédek viszonyait, úgyszólván egy kalap alá vonta. Pedig egyiknek is, a másiknak is külön és sa­játos természete, helyzete van. Úgy a gazdák, mint maguk a cselédek szempontjából. Azonfelül — és ez ma első rendű dolog — ko­rát, idejét is múlta. Ma már más idők és más viszo­nyok közt élünk. A törvénynek pedig ezeket a vi­szonyokat figyelembe kell venni. Csak akkor lesz ugyanis a törvény praktikus, az életre kiható, tehát eredményes is, ha figyelembe veszi a kort, a gazda­sági üzem kérdését, a közérdeket, az egészségügyet és sok más mindent. A gazdákról és gazdasági cselédekről szóló uj törvényjavaslat mindezen feltételekkel tudatosan szá­mol is. Az életet és nem a papirost, a rideg parag­rafust tartja szem előtt. Nagy tekintettel van például arra, hogy kisko­rúak cselédekül ne legyenek alkalmazhatók. Ember­telenség, ami nálunk e tekintetben történik. Az élet nehézségei, a kenyérszerzés nagy harca sokszor a szülőket is rákényszeríti, hogy fejletlen gyenge szer­vezetű gyermekeket cselédekül küldi. Az a gyermek, az a kiskorú tönkre megy időnek előtte. Korán meg­öregszik, hogy mikor a munkának igazi ideje meg­jön : tehetetlen, munkaképtelenné válik. Teheré lesz önmagának és a társadalomnak és ritkítja sorait az erővelteljes életrevaló uj nemzedéknek. Az uj törvényjavaslat szerint tizennégy éven aluli kiskorú, gazdasági cseléd fel nem fogadható és igy részére szolgálati cselédkönyvet adni nem szabad

Next

/
Oldalképek
Tartalom