Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 313 galmat indított a szövetkezetek érdekében, a nála járt küldöttségnek, melyet Kelskés Elek vezetett, megígérte legmesszebbmenő támogatását. Az üdvös példát remélhetőleg másutt is követni fogják. A szövetkezeti üzletrészek. A kir. Kúria legújabb döntvényében kimondta, hogy ha a szövetkezet az üzletrészek felemelését kimondja, a fölemelt összeget csak azok a tagok kötelesek megfizetni, akik az üzletrészek felemelésére vonatkozó határozat kimondása után léptek be a szövetkezetbe, vagy akik a felemeléskor már tagjai voltak a szövetkezetnek, de ezt a föltételt önként elfogadták. Sok beszéd — szegénység! Utóbbi időben úgy egyes emberek, mint a tömegek között szinte ragadós nyavalyává vált: a sok beszéd. Ha egy, vagy más dolog kerül felszínre, igen helyén való az eszmecsere, a dolog meghányása- vetése. Mert csakis úgy egészséges, helyes valami dolog alapjában és egész lényében megtestesítve, ha a tűzpróbán, az alapos megvizsgáláson szerencsésen átesvén: helybenhagyatik. Igen ám, de sokan a dolgok vizsgálatánál nem veszik figyelembe a mindenkor uralkodó helyzetet. Sokan könnyű vérrel, megfontolás nélkül úgyszólván fütyülnek a helyzetre. Nem akarják, bár az igazságosság és a méltányosság megköveteli, hogy minden cselekedet végrehajtása előtt vizsgálja meg az ember önmaga s ha módjában áll a mások helyzetét is s csak ezután ítéljen és cselekedjék. Pedig régi igazság az, hogy mindenkor a helyzet dirigál; ez szabja meg az utat, ameddig ez engedi, addig húzhatjuk vágyaink fonalát s haladhatunk óhajtásaink teljesülése reményében az élet utain. Szomorú tapasztalat sötét képe bizonyítja, hogy úgy egyesek, mint az általuk vezetett egész tömegek nem veszik kellőképen figyelembe sem a helyzetet, sem pedig az öreg példaszó ezen mondását: — Sok beszéd — szegénység! Számosán vannak olyan emberek, kik a felettük szédítő magasságban járó férfiakra mérges szemmel, sárga irigységgel, elkeseredetten néznek és szenvedélyes kedvük van pillanatnyi gyorsasággal azokat onnan lerántani s helyüket elfoglalni. Ezen határozott, de varázsütésre nem teljesülő kívánságuknak nem átallanak nyilvánosan is kifejezést adni. Persze sok beszéddel s igy haszontalan időtöltéssel jár elégedetlenségük kifejezése. Erre azt mondhatja valaki: »Furcsa, hogy már a szegény embernek beszélni sem lehet a politikáról, meg a sanyarú életéről, mert az már nem tetszik senkinek.« Távol legyen ilyen gondolat mindenkitől. Mert hiszen tagadhatatlan, hogy minden ember a maga javát keresi és módjához képest munkálja, elősegíti. Ez jól felfogott, saját érdeke, tehát kötelessége is. De az már ellenkezik a józan értelemmel, a komoly megfontolni tudással, hogy valaki a porból hihetetlen, szinte csudálatos módon a legelső polcra, vagy csak jó helyzetbe cseppenhessék. Ez páros a sült galamb repülésének meséjével és Eldorádó boldog ország létezésével. Igaz, hogy az embernek szóval, tettel: azaz tehetsége, ügyessége, képzettségéhez mérten kötelessége önmaga és mások javát munkálni, elősegíteni. De az már nem helyes cselekedet, ha a főteendőt, a tellet félretesszük és inkább a sok beszéddel kívánjuk megnyerni úgy a testi, mint a lelki javakat: az igazi boldogságot. Ez egyszerű szegény embernek lehetetlen. Erre születés, kellő képzettség és fiskális mesterség is kell. Egyszerű szegény embernek legcélszerűbb, — nem önzésből, de tapasztalásból s igy érdekből mondom — ha inkább tettel munkálja javát. így előbb viheti tervét a megvalósuláshoz és közelebb jut a boldogulás kulcsához. Mert az is örök igazság marad, amit egy régi bölcs mondott, hogy: — Minden szónál, a legékesebb szónoklata beszédnél is szebben beszél a tett. A korunk nyomorúságát festő sötét kép is számos példákban bizonyít a sok beszédből származható szegénység mellett. Egyes emberek sok beszédje úgy kiábrándította egész tömegeket a rendes folyású, békés munkálkodásból, hogy szinte rabjaivá lettek a sok beszédnek és minden adott alkalommal, csupán izzó szenvedélyből, szívesebben beszélnek — persze a helyzet és a méltányosság teljes mellőzésével — akár egész naphosszat is. Most pedig erről elég. Nem akarok én sokat diskurálni a beszédről. Hiszen végzik azt helyettem rémitő sokan a tett, cselekedet helyett is. Csak azt mondom ami igazság, de követésre méltó azért is, mert régi, hogy a sok beszéd szegény embernek valóban szegénység, mert dologmarasztó és nem ritkán elégedetlenséget szül. Aki pedig elégedetlen, az nagyon szegény, boldogtalan ember. Úgy bizony! Igazmondó. Találós kérdések. Milyen borunk lesz az idén ? ■pií-9061 * Ki fia egy idős az anj’jával? BUBPPI v * Mikor legértékesebb a disznóbőr ? •(aflU UBA Sí BUOJBZS glUSCA pf -I05fTJ\ * Milyen belüket olvasnak az emberek legszívesebben“? •5]BUUBA U9qUBq B >ja^8IU ‘^B^OZy * Melyik vár van a viz alatt“? jBAnq v A gyermekek hóhéra. E titulussal szokják megtisztelni a kegyetlen Heródesl, a ki — mint az Írásból tudjuk — Jézus születése alkalmával az ártatlan gyermekeket mészároltatta le. Ez a Heródes ma is él, de nem ember, hanem a gyilkoló betegségekben, mely ragadós betegségek a mi ártatlan gyermekeinket pusztítják, ragadják ki édes anyjuk remegő karjaiból. Szomorú hírek érkeznek innen is, onnan is. A gyilkoló gyermekbetegségek újra és újra fellépnek. Több községben már az iskolákat is bezárták és a legszigorúbb óvintézkedéseket foganatosítják a közhatóságok. Kérve-kérjük népünket, az ártatlan jószágok érdekében is, hogy ne álljon ellen ezen óvintézkedéseknek. Sőt ő maga legyen rajta, hogy azon rendelkezések szigorúan megtar-
