Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 305 kult meg az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékében. Ezekkel együtt most már 1929 ilyen hitelszövetkezet van, amelyek összesen 6085 községben működnek. Adósságcsinálás. Okos ember tudvalevőleg csakis addig nyújtózkodik, a meddig a takaró ér. Ez a példaszó azt tanítja, hogy senki se költsön többet, mint a menynyi a jövedelme. Számot kell tehát vetni mindenkinek azzal, hogy mennyi jövedelmet hoz gazdasága, munkája. S ha okszerűen számot vetett magával, tudnia kell, hogy abból mennyit lehet elkölteni, esetleg valamely földbirtok, vagy más egyéb hasznot hozó ingó vagy ingatlan tárgyban tőkésíteni. Igaz ugyan, hogy mai napság nagyon sok kisgazda, iparos vagy munkás embernek alig telik ki szűkén a mindennapira való. Tehát nem igen vásárolhat földeket, — a melyeknek az utóbbi időben úgyis rémitő magasra szökött fel az ára — és nincs pénze, hogy azt gyümölcsöztethesse, ingó vagy ingatlan tárgyban tőkésíthesse. Ezt nem is követeli tőlük senki sem. Tudja azt mindenki jól, hogy a hol egyszer nincs pénz, onnan ugyan nem vehetünk, nem költhetünk el semmit sem. Azonban ezen is segitnek ma már sokan úgy a gazdák, iparosok, mint a munkások közt. Hogyan? Hát olyan formán, hogy csak aláírnak valami hosz- szukás papírnak s rögtön egy pár tizes, vagy ropogós százas nyomja a markukat. Csinálnak adósságot. Pénzt vesznek fel törlesztésre, ha valami szerszám, jószág, vagy más valami szükséges, hiányzik a kezük alól. Sőt legújabban akad olyan munkás is,, a ki azért vesz fel a bankból pénzt, hogy a házbérét kifizethesse. Szomorú jele az időknek. Nem a meggazdagodás vágya unszolja a kisembert a kölcsönvételre, hanem a bajból, a szükségből való kilábolni akarás. Mikor látják, hogy tervük nem egészen sikerül, a felvett pénzt nem képes kielégiteni, fedezni éhes szükségleteiket; újabb adósságot csinálnak. De minthogy előbbeni adósságuk még fenn áll, most már nehezebben, nagyobb kamatra adják a kölcsönt. Egyszer csak rémülten veszik észre, hogy inog lábuk alatt a talaj, fejük felett a ház teteje. És egy szomorú napon perdül a dob — elúszik az egész kisgazdaság az adósság elviszi. Sok ember kölcsön pénzt vesz fel nem azért, mintha égető szükségét érezné, hanem azért, mert úgy látja szomszédjától. Mert úgy a divat. Nála a természetes mesterségessé válik. Nem elégszik meg ha a napi munkája utáni jövedelemből tisztességesen megélhet, hanem divatozni, vagy a mint ő mondja: élni s mulatni akar ebben a kódus világban. Persze a kölcsönvett pénzen, mely oly hirtelen elúszik, hogy észre sem veszi. Szomorú aztán a kiábrándulás, a valóra ébredés. De minek említsek fel több példát? Hisz’ száz és száz élő példa bizonyít állításom mellett. Szomorú tanulság, hogy a könnyelmű adósságcsinálás a biztos bukásba kergeti az embert. Van azonban okos adósságcsinálás is. Amikor valaki nem puszta divatból, szokásból, könnyelműen, gondatlanul, hanem okszerűen, anyagi tehetségéhez képest veszi fel a kölcsön pénzt. Vannak Magyar- országon bankok, melyek alkalmas, olcsó hitellel segítik a gazdákat. Ezek a bankok valósággal áldásosán segítik a megszorult gazdákat kölcsön pénzzel, olcsó hitellel. Okos ember mindenkor óvakodik a nagy mérvű adósságcsinálástól és megfogadja a példaszó tanácsát : addig nyújtózkodik, a meddig a takaró ér. A GAZDA TANÁCSADÓJA. Tanfolyam a hibásbeszédüek számára. A beszédhibában szenvedők állami tanfolyamának vezetősége gyógyító tanfolyamot rendez. Felvétel: folyó évi szeptember hóban 12 órától 1 óráig VIII., Mosonyi-utca 8. szám alatt. Ezenkívül tudatja még a vezetőség, hogy egész éven keresztül rendel minden szombaton 12 órától 1 óráig. Mikor kell igazolvány a kenyérsütéshez ? A kereskedelmi miniszter a sütőiparosok kérelmére kimondta, hogy az év nagy részén át naponkint kétszer és 12—14 darab kenyér sütése és üzleti elá- rusitása házi iparnak nem tekinthető hanem rendes iparűzésnek, amelyhez igazolvány szükséges. Azonban háziipar és igazolványra nem szorul a kenyérsütés : ha a családtagok, vagy a háztartásban kisegítők által bár nem csupán házi fogyasztásra, továbbá ha a családtagokkal műhely és segédszemélyzet nélkül mellékkeresetként történik közfogyasztásra nem állandóan, hanem időszakonkint. A házinyultenyésztés elterjesztése. A budapesti hushiány szempontjából érdekes mozgalmat indított a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete, amelynek az a célja, hogy a fővárosi piacra naponkint legalább száz házinyulat juttasson. A főváros környékén már 10 — 15 tenyésztő-telep létesült is; igy terjed a mozgalom az ország többi részében is; igy Pozsonyban már a piacra is visznek nyulhust s kilóját egy koronáért árulják. A mezőgazdák szövetkezete tervbe vett egy nyulprémfeldolgozó telep felállítását. A vajaskenyér regénye. Néhány héttel ezelőtt egy Cardiffban megjelenő újság égy érzelgősen regényes históriát tálalt fel olvasóinak. Megírta ugyanis, hogy sok esztendővel ezelőtt Cardiff egyik külvárosában egy csomó gyermek játszadozott a templom előtt. Egyszerre aztán valahonnan, mintha csak a föld alól bujt volna elő, egy kiéhezett külsejű, rongyokban burkolt ember jelent meg a gyermekek között, akik éppen uzsonnájukat fogyasztották el. A rongyos ember sóvár szemekkel tapadt az evő gyermekekre s végre félénken meg is szólalt. Azt mondta, hogy éhes három nap óta nem evett és könyörgött, hegy adjanak neki egy falatot. A gyermekek félénken húzódtak el a rongyos idegen elől és egyik sem adott neki semmit. Végre egy leányka megszánta és neki adta vajaskenyere felét. Ettől fogva ez a jelenet vagy három hétig minden nap megismétlődik, amig egy nap végleg elmarad az ismeretlen, de az utolsó előtti napon megáldotta a jószivü kis leányt, hogy nagyon-nagyon boldog legyen egész életében. A mesét azzal fejezte be az újság tudósítója, hogy a rongyos idegen áldása megfogant, mert a vajaskenyeres kis leányból nagyon boldog asszonyka lett. Ez az érzelmes történet azonban most egyszerre valóságos világhírűvé nőtte ki magát,
