Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
292 MAGYAR FÖLDMIVELŐ azt bizonyítja, hogy olyan állatok, amelyeket a tuberkulózis bacillusaival beoltottak, jóval hamarább múltak ki, ha füstös helyiségbe zárták őket, mint amikor szabad levegőn élhettek. Varga, ne tovább — a kaptánál. Ez a közmondás annyit jelent ugyanis, hogy a mihez nem értesz, ahhoz ne szólj. Érdekes lesz tudni, (aki még nem tudja), honnan eredt ez a közmondás. Egy Apellesz nevű hires görög festész egy igen szép képét a piacra — közszemlére -• telte ki. Sokan bámulták e képet, a többi közt egy varga is, aki bizony hibát lelt a képen. T. i. a kép egy katonát ábrázolt, kinek bakkancsa volt, de az egyik bakkancson egy fűzőlyukkal kevesebb volt, mint a másikon. Hallván a varga kifogását a hires festő, hazavitte a képet és aztán igy kiigazítva ismét közszemlére tette ki. A varga észrevévén a kiigazítást, elbizakodott és a festmény többi részeit is kritizálni kezdette. Ekkor a hires festő a haszontalan gáncsoskodást megunván, igy szólott a vargának: »Varga, ne tovább a kaptafánál.« KIS 0A Síi A. A jó vetőmag és őszi szántásról. Elközelgett immáron a gazdai munkák egyik legfontosabbjának, az őszivetésnek ideje. Időszerű lesz tehát beszélgetni arról, hogy mit tegyen a föld- mivelő jövő évi termésének biztosítása tárgyában, — mért tehát tagadhatatlan szent igaz ezen közmondás: »ki mint vet, úgy arat.« A régieknek az volt egyik közmondásuk, hogy »ki szelet vet, vihart arat,« — ma ezt szorosabb gazdai értelemben igy mondjuk: ki ocsut vet, gazt arat. — Úgy bizony, mert a jó vetőmag egyik legerősebb alapja a jó termésnek! — Szóljunk tehát legelőször is erről. A jó vetőmagtól a következőket kell megkívánnunk: legyen az nem elfajzott, hanem fajtiszta; legyen jól megérett; legyen tiszta minden idegen vagy gyommagvaktól; és végül legyen egészséges, ép, és egyenlő telt szemű. — Nagy dolog ám a jó vetőmag, azért legyen arra halaszthatatlan gondunk, és pedig: Először is, ha elegyes fajta vagy elfajzott már vetőmagunk, ne sajnáljuk a költséget és változtassuk meg azt, mert csak fajtiszta vetőmag után érik be egyenlően gabonánk*) és ilyen után nyerhetünk több mennyiséget, s egyenlő nagyságú és szinü értékes magot. Ha pedig vetőmagot változtatunk, szerezzük be azt inkább zordabb időjárású vidékről, soványabb és kötöttebb természetű talajról, mert akkor még nemesitjük, holott megfordítva cselekedve inkább satnyábbá tesszük gabonánkat. Másodszor gondunk legyen arra, hogy vetőmagul mindig a legjobban megérett gabonát használjuk, mert az ilyen magból erőteljesebb s üszög, rozsda vagy bármi más ellenségnek jobban ellent álló palántát nyerünk. Harmadszor legyen tiszta a vetőmag mindenféle gyommagvaktól és bárminemű idegen magvaktól is, mert a mint mindnyájan jól tudjuk, ha tiszta magot vetünk, akkor is kerül termésünkbe konkoly, borsó, vadóc vagy más ilyen rossz féle gaz; de *) Gabona alatt nemcsak a rozsot, hanem az összes kalászos veteményeket (búzát, rozsot, árpát stb.) értjük. meg baj az is, ha például búzánkba rozs akad, mert ha nem nagy költséggel, de annál nagyobb gázolással jár ennek kigyomlálása, — vagy ha ezt nem tesszük, eladáskor bánjuk meg, mivel jóval kevesebbet fizet a vevő az elegyes gabonáért. Negyedszer óvakodjunk egészségtelen magot elvetni, mert a penészes, dohos és csirás vetőmag egyrésze nem kél ki, s más része is betegségekre hajlandó satnyán fejlődő csirát hajt csak; továbbá a cséplésnél töredezetté vagy hasadt héjúvá vált magvakat őrizkedjünk elvetni, mert az ilyet minden haszon nélkül szórjuk a földbe; végül igyekezzünk mentői egyenlőbb és teltebb szerű vetőmagot használni, mert az ilyenből fejlődő erőteljes növényzet nemcsak jól képes megbokrosodni, de ellent is tud állani az időjárás mostohasága, s növényi és állati ellenségeknek egyaránt. Ha minden elmondott kelléket betartottunk a jó vetőmag nyerést illetőleg, akkor is marad fenn még egy dolog és pedig óvakodni az üszög ellen! Kiszámíthatatlan azon kár, melyet az üszög szokott okozni, különösen búzánkba, már pedig ezt elkerülni nem egy, de több okszerű eljárással is módunkban van. Nevezetesen soha se vessünk üszögös gabonát, vagy ha erre viszonyaink kényszerítenek, a leggondosabban pácoljuk azt vetés előtt; csak jól beérett és tökéletesen kiszárított magot vessünk; ha lehet két éves magot vessünk; és végül kellő módon pácoljuk az elvetést megelőzőleg vetőmagunkat. — Ezen utóbb említett két mód követésének bármelyike megvédi a földművelőt az üszögtől, de mivel ó (öreg) búzát vetni vajmi kevés gazdának áll módjában, legfontosabb védekezési eljárásunk a helyes pácolás. A pácolás vagy mint néhol nevezik mérgezés célja az, hogy a buzaszemre tapadt üszögpor sze- mecskéket megsemmisítjük a nélkül, hogy a búza szemnek ártanánk. Ezen célból sokféle eljárás, többféle szerekkel van szokásban, de ezek között legbiztosabbnak tartom a 2 percentes rézgálic oldatban való megfürösztését a vetőmagnak, s azért ezt ajánlhatom több mint két évtized óta kipróbált feltétlen biztos védekezési mód gyanánt. A pácolást úgy végezzük, hogy előveszünk egy szapuló vagy más e célra használható kádat és abba a pácolandó búza mennyiségéhez mérten bele öntünk 50, 100 vagy több liter tiszta vizet és ebbe felolvasztunk 50 literre 1 kg. 100 literre 2 kg. kékgálicot, s azután beleöntünk a pácolandó gabonából annyit a kádba, hogy a kékgálicos viz ezt jól belepje, sőt pár ujnyival felül is érjen, minekutánna aztán többszöri jól felkavarás után a viz tetejére feluszott liha magvakat és üszögöt külön lemerjük (s mint hasznavehetetlent megsemmisítjük) és nem sok idő elteltével, a párolási eljárás befejezéséül, kimerjük gabonánkat, legcélszerűbben vesszőkosárban, s a pácviz lecsorgatása után kiöntjük és ponyván vagy padláson szétteregetve szárítjuk és nehány órai szik- kadás után elvetjük, — de ha a vetéssel késnünk kell, szükséges jól kiszárítanunk pácolt gabonánkat, nehogy hosszasan nedvesen állva, meggombásodjon és csirképességében szenvedjen vetőmagunk A kádba visszamaradt kékgálicos vizet, megújítva 2 percentes friss oldattal, tovább és többször is — hátrány
