Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
234 MAGYAR FÖLDMIVELŐ VASÁRNAP DÉLUTÁN. Azokról a régi, jó szokásokról. írja: Egy öreg huszár. Hát hiszen, tudom én azt, hogy öreg ember vagyok. Akarva se tagadhatom, nyelvem szavát meg- hazutolná őszbeborult fejem, gondoktól, időtől megráncosodott homlokom, bizony már-már a sir párnáját kereső hajlott termetem. Azt is jól tudom, hogy az öreg embernek egyetlen birtoka marad élete végére: a befutott pálya emléke, vagy a mint most szokták nevezni: a múlt. A jelen, meg a jövő nem övé s különösen az utóbbihoz nincs joga. A jelen és jövő nemzedéke be sokszor szemire veti az öregnek : hej régen volt az bátyó, nem úgy van ma már, mint a régi világban volt. No jól van. Haladjatok előre fiaim, de öreg bátyátok mégis egyre kér. El ne higyjétek, hogy a mi régi, mert régi hát nem jó, ne bizakodjatok abban, hogy a mi uj, mert uj: jó. Ugy-e régi az öreg fa és az ifjabb gazdasszo- nyok is elismerik, hogy jobb, mint az uj ? Régi a tüzes hegyleve, azért attól pezseg fel az ifjúság vére, azt keresik hires ebédekre. Vannak szokások is, melyek nagyon régiek! Századok szentelték meg, milliók és milliók gyakorolták ; a mi ősapáink, kiknek csontjai hazánk földjében porladoznak — szerették, becsülték. Mit gondoltok ifjabb barátaim, roszak voltak ezek? Egyet mondhatok. Azt t. i., hogy a fiatalabb nemzedék tettével akarja rásütni ezekre a régi szokásokra, hogy nem jók. Legalább úgy látom, sokan lerázták magukról, mint az ócska ruhát, mikor foszlánynyá szakad. De nem úgy ám. Nincs igazság, én legalább a mondó vagyok, hogy nem jól van ez igy. A mit a hosszú századok megszenteltek, a mit apáink becsültek, a mi láthatólag minden népnek, minden családnak, minden embernek javára szolgált, azt nem okosság elvetni. Sőt inkább meg kell tartani, ápol- gatni, féltékenyen őrizni, mint azt a szent emléket szoktuk, mely előttünk drága és igen becses. Egy pár ilyen szép szokást akarok én a jó magyar népnek figyelmébe ajánlani és arra kérni, ne hagyják el, ne rázák le, de tartsák meg, vagy ha kiköltöztették házaikból, fogadják vissza, készítsenek számukra érdemes helyet. * Az én apám házában első volt az Isten. Alig tudtunk még beszélni, már atyánk imádkozni tanított. Reggel ha felébredtünk, délben ha asztalhoz ültünk, este ha nyugvóra tértünk — mindig imádkoztunk. Emlékszem nagyon jól, hogy egyszer nagy vendégség volt nálunk. Kisebbik testvérem hamar elszendergett. Hagytuk mert jóízűen aludt, mi is lenyugodtunk. Egyszer csak az éj csöndjében felébred elmegy fáradt anyánk ágyához és felkölti őt. Mi bajod édesem, kérdi anyánk ijedten. Semmi mamám — feleié — csak még nem imádkoztam. Anyánk elmondotta vele az esti imát. így volt ez nálunk. De csűreink tele is voltak, az Isten kézzel foghatólag segített. Mi pedig tudtuk, ;ha nem is mondottuk egymásnak, hogy miért van ez. Mikor apánk megszelte a kenyeret, késsel keresztet csinál reá, beszédünk elnémult e jelenet látásán — mert éreztük, mily sokat mond ez a jelenet. Mondja ugyanis, hogy a kenyeret az adja, kinek fia bennünket a keresztfán megváltott. E szép szokást vittem én ki magammal az életbe. És mikor huszár voltam, tele lelkesedéssel, ott a harcok zajában is volt idő reá, hogy imádkozzam. Most hogy öreggé lettem, egyet érzek, egyet tudok: sohasem bánom meg, hogy életemben imádkoztam. Most lássuk az újabb divatot, azaz mikor a családban csak akkor kell az Isten, ha baj, szerencsétlenség van. Bizony nem valami jó divat ez. Ma legtöbb helyen elfeledkeznek imádkozni, elhagyják különösen a szép asztali áldást. Első az anyag. Úgy élnek mint észnélküli teremtmények. Azért élnek, hogy egyenek. A pogány bölcs — ha jól tudom Szenekának hívták — megszégyeníti a mai keresztényeket, mondván, hogy ő különösen lefekvés előtt mindig rendre szedte, minő hibákat követett el s ha az önvizsgálat rosszul ütött ki, érezte, hogy neki valakit megkellene kérlelni. No hát én kimondom kereken, hogy azt a családot, hol imádkozni szoktak, hol az asztali áldást még el nem hagyták, többre becsülöm, mint azt, melyben nem imádkoznak. Mondják reá megint, hogy hát öreg vagyok, nem értem a mai világ forgását, nem bánom. De ezt kimondtam és meg van. Régen volt ez is, a mit most akarok mondani. A mi időnkben nem igen ismerték az olyan féle köszöntést »alászolgája«, »van szerencsém«. Mi úgy mondtuk azt »Adjon az Isten jó napot«. »Minden jót kívánok.« Hát én megvallom, nekem ez jobban tetszett. Valahogy jobban illett a magyar ember lel- kületéhez, egyenes nyílt szivéhez. De hát hiába, nagyot fordult a világ kereke. Mikor mi iskolába jártunk és találkoztunk olyan úri egyéniséggel vagy perszonával, kinek tudtuk, hogy köszönni kell, hát azt mondottuk: »Dicsértessék az Ur Jézus Krisztus.« Olyan szívesen kaptuk reá a választ: »Mindörökké.« Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete^ üzletraüködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizár minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos munuadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
