Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-15 / 28. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 227 messze, láthatatlan vidékre. Anya és gyermek még mindig sírtak. Barna Péter nem nézhette tovább őket. Elég nehéznek találta a megérdemelt leckét, felkelt ülő­helyéről s odaszólt hites-társához: — Ne sírjatok. Elmegyek, hozok én nektek kenyeret. És eltávozott. * * * A falu végén csépelnek. Barna Péter beállt cséplő-munkásnak. Szorgalommal, megkétszerezett kedvvel dolgozott családjáért. Ezután nem sirt már sem a felesége, sem a kis Peti, mert van a háznál kenyér elegendő. Azóta estenden, mikor úgy vacsora után kiül a kis család a kapuba pihenni, Barna Péter elége­detten számitgatja napi munkájának eredményét. Mindenkinek elbeszéli tavalyi esetét, mint hű élet­képet; s tanulságképpen ezen szavakkal fejezi be mondókáját: — Isten őrizzen mindenkit attól, hogy a háza kenyér nélkül legyen. Akkor van nagy baj, akkor köszönt be igazán az »ínség és nyomor,« mikor az egészséges ember asztaláról hiányzik a mindennapi kenyér /,.. Szász Ferencz. Az emberbőr. Azt tartják, hogy mindenkinek drága a maga bőre, Úgy látszik, hogy ez nem igaz, vagy legalább a dollárok hazájában nem igaz. Ott az emberek a bőrüknél is jobban szeretik a dollárt: ami ott sem terem az utcán. Ennek a kővetkező história a bizonysága: Egy newyorki orvosnak egy műtéthez három hüvelyknyi egészséges, bar­nás női bőrre volt szüksége. Hirdetést tett közzé a lapok­ban a három hüvelyknyi bőrért 12000 koronái kínálva. Másnap valósággal megostromolták az orvos lakását a je­lentkezők. Többen voltak kétszáznál, köztük egész csomó nagyon elegánsan öltözött úri dáma. A jelentkezők egy­másra licitáltak, akadt olyan is, aki már csak háromszáz koronát kéri. A história vége az lett, hogy dulakodás tá­madt és az orvos kénytelen volt rendőrrel eltávolítani a hajbakapott hölgyeket. ISMERETÉRT ARA. Egyről-másról. Érdekes elefántvadászat. Egy vadásztársa­ság, mely a Fehér-Nilus partján régóta űzi az ele­fánt-vadászatot, legutóbbi éleményeit a következők­ben Írja le egy angol természetrajzi folyóiratban: Az elefántokat éppen akkor leptük meg, amikor a folvó-parton voltak és ittak. A veszedelmet azonban észrevették, mire egyenkint kezdtek visszavonulni a partról, s vagy százméternyire haladtak el előttünk. Voltak vagy harmincán. Megvártuk, mig az erdőbe érnek, s akkor elébük kerültünk és egy ritkább tér­ségen megkezdtük a támadást. A vezért az első lö­vésre sikerült leteritenünk, mire a többiek a fegy­verropogásra nagyon megrémültek, orrmányaikkal nyugtalanul csapkodtak a levegőbe. Mi pedig vár­tunk, amig ismét egy állat kerül olyan helyzetbe, hogy rálőhetünk. Egyszerre csak az egyik elefánt irtózatos ordítást hallatott, mire a többiek is hason­lóval feleltek. A benszülöttek, akik kíséretünkben voltak, egyszerre otthagytak bennünket, mert tudták, hogy az elefántok segítségért ordítanak, mely nem­sokára meg is érkezett. Ekkor már nekünk is me­nekülnünk kellett s csak akkor gondoltunk ismét lövésre, amikor láttuk, hogy a veszély nem olyan nagy. Az elefántok egy csoportba bújtak össze, s némelyik egész testében remegett a félelemtől. Most újra lőttünk, mire a csoport szétvált és nehézkes iramodással törtetett tovább az erdőben. Azt hittük már, hogy menekülnek és egészen a sarkukban vol­tunk, mikor egyszerre megfordult az egész csapat és rémséges ordítással egyenesen felénk rontott. Az egyik valahogyan elért hatalmas ormányával, s a de­rekam köré csavarta s magasan felemelt a levegőbe. A halálfélelem fogott el, mert el voltam készülve arra, hogy a következő pillanatban földhöz vág az óriási állat, de erre már nem volt ideje, mert a tár­saim golyójától találva, összerogyott, én pedig meg voltam mentve. A palack-posta. Ha a tengerészek életvesze­delemben forognak és hozzátartozóiknak vagy honfi­társaiknak még egy utolsó üzenetet akarnak küldeni, levelüket rendesen egy palackba helyezik, azt víz­mentesen elzárják és sorsát aztán a habokra bízzák. A hajók, amelyek utjokban ilyen palackokat lelnek, vagy parti lakók, ha szemük elé kerül a vízbe ilyen palack, rendesen kihalászák a vízből s a bennük foglalt közlést rendeltetési helyére juttatják. Ám az utóbbi időkben mindenféle visszaélés történt a pa­lack-postával. Jókedvű tengerészek s még gyakrab­ban utasok azzal űzték el a hosszú utazás unalmát, hogy tréfás és hamis híreket helyeztek el a fiaskók­ban. Hogy ez ártalmára van az ügynek, nyilvánvaló. Aki egyszer talán nagy fáradsággal megkaparitott ilyen palackot s kiderült, hogy a benne foglalt hir nem más, mint koholmány vagy tréfa, bajosan fog vállalkozni még egyszer a palackposta továbbítására. E komoly dolgot most nemzetközileg akarják szabá­lyozni. Azt fogják javaslatba hozni, hogy a jövőben minden hajó bizonyos szinü és alakú vízmentes palackokkal legyen fölszerelve s ezek szolgáljanak majd anyagul a palack-postának. A palackokat a ka­pitány őrzi, úgy hogy nem julhat hozzájuk tetszés- szerint bárki. A világ legnagyobb Alpeshegysége. A vi­lág legnagyobb Alpeshegysége a Középindiai és Tibet határa közt emelkedő Himalaja. A világ egyetlen hegysége sem éri utói csúcsainak magaságát, völ­gyeinek mélységét és vadságát, gletsereinek terjedel­mét. Megragadó fenségü képeket nyújt. A Himalaja középső részén emelkednek a legmagasabb csúcsok. Nepal határán és a nyugati Himaláján Kasmír és Tibet közt. Itt a Daprang a Mustakya láncolatban 8619 méter magasságig nyílik és igy a földön a má­sodik magasságú hegy, mert a Gaurisankar a Közép- Himalájában 8839 méter magas. A Mustakya lánco­latban találjuk a leghosszabb gletsert is : a Baltort. E jégfolyó a Mustakya-láncolatról lefolyik, szélessége 1 és fél, hossza 50 kilométer. A torkolatokból jobbra balra, a szakadékokból számos kis gletser kerül elő, melyek egyesülnek vele, miért is felszínén mindig a különböző törmelékek egész halmaza úszik. A gletser végét a romhalmaz óriási tömege borítja. Ez külön­ben a Himalaja minden gletserénél található, ami által jelentékennyé válnak. Az alpesgletserek hószine,

Next

/
Oldalképek
Tartalom