Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 225 gyón nemes és nagyon hazafias feladatát kell, hogy képezze. A felolvasásokat igazán megérdemelt nagy tetszéssel fogadta a közgyűlés s azok hatása alatt elhatározta, hogy az országos központnál kezdeményező lépéseket indít meg az irányban, hogy a lelkészek a szövetkezeti működéstől el ne vonassanak s másrészt a jövőben, úgy a lelkész- és tanitóképez- dék, mint a jegyzői tanfolyamokon, szövetkezeti előkészítő tanfolyamok rendeztessenek. Nagyon jó hatást keltettek a Mikecz Dezső alispán s dr. Wildt tanfelügyelő felszóllalásai. Az alispán a szövetséget a megye területén szívesen üdvözölte s megígérte a maga pártfogását a szövetkezeti törekvésekkel szemben. A tanfelügyelő pedig a megyei tanítók hatékony közreműködését helyezte kilátásba a szövetségi közgyűlés előtt. A lelkes hangulatban lezajlott közgyűlés után a gyűlés összes résztvevőit gr. Mailáth József látta ebédre vendégül ugyancsak a Sóstó-fürdőben. A házigazda magyaros vendégszeretete, lekötelező modora s az igazán kitűnő ebéd a legjobb hangulatban tartották össze a késő délutáni órákig a jelenvoltakat. Természetesen szép felköszöntőkben sem volt hiány. Általános lelkesedést keltett, mikor gr. Mailáth — ki a fogadtatással s a gyűlés lefolyásával láthatólag meg volt elégedve — kilátásba helyezte, hogy ezentúl a szövetség közgyűlései évenként felváltva Szabolcs- és Zemplénben fognak megtartatni. A gazdasági munkás pénztár. A gazdasági munkásoknak kiváló okuk van arra, hogy a gazdasági pénztár működését, beszámolóját mindenkor legnagyobb figyelmükre méltassák __ És p edig nem csak azoknak, akik tagjai a pénztárnak, hanem azoknak is, akik fájdalom még ma is, be nem látva saját érdeküket, távol maradnak ez igazán nagyjelentőségű jótékony intézménytől. Akik tagjai, azok láthatják, hogy az intéző körök a leglelkiismeretesebben, odaadással vezetik azt az intézményt, hova verejtékes filléreiket hordják. Láthatják, hogy mily nagy és szép eredményeket érnek el. Akik pedig nem tagjai, olvassák a beszámolást és döbbenjenek meg végre valahára azon számokon, melyek azt mutatják, mily összegekkel segíti ez a pénztár a szerencsétlenül járt munkásokat, hátrahagyott özvegyeiket, árváikat. Hány szegény munkaképtelen, elhagyott munkás részesült boldogító nyugdíjban, segélyben. Hála Istennek ez az intézmény a múlt esztendőben is fejlődött. De kívánatos ám, hogy ez intézmény áldásaiban sokkal többen, talán hatszor—hétszer ennyiben részesülhetnének. Lássuk csak röviden a múlt esztendő erdmé- nveit világos, megdönthetien számokban. Hány család biztosított magának ngngdijat. Felelet: 30 ezer, mondok harmincezer. 30 ezernél többen vannak a pénztárnál munkaképtelenség esetére biztosítva. Baleset ellen való biztosításra is 29T83-an jelentkeztek. Összes tagjainak száma pedig a félmilliót meghaladja. És te, aki ezt a sorokat olvasod atyámfia nem szégyenkezel, hogy hiányzasz e milliókból ? (Szerk.) A pénztár a falusi embernek özvegyi, rokkantsági segélyben, orvosszerekre, gyógyításra 306.000 koronát fizetett ki. A pénztár vagyona a múlt év vagyonmérlege szerint 3,467.000 korona. A pénztár a rendes tagok dijtartalékába hárommillió ötvennyolcezer koronát, a rokkantak évről-évre való segítésére 250.000 koronát helyezett tartalékba. A föld- mivelésügyi kormány az intézetet 200.000 koronával segíti. A munkás pénztár fejlődésében a legmegnyugtatóbb az, hogy minden évben szaporodik a földmives családok száma, kik az öregség esetén beálló munkaképtelenség esetére egy-két könyvvel maguknak havi nyugdijat biztosítanak. Figyelmet érdemel az is, bogy igen sok falusi kisgazda öt-tiz könyvvel biztosit magának öregségére tekintélyes nyudijat. íme tehát elmondhatjuk, hogy itt la a számok kiabálnak! Akik nem sztrájkolnak. A munkásvezér: Mi újság elvtárs? A munkás: Baj van, tekintetes ur. Mi magunk csak megszüntetnénk a munkát, de a gyerekek nem csatlakoznak. A munkásvezér: Miért ? A munkás: Nem akarják abban hagyni az evést. A Kakas Márton Sipulus lapjából. GSALÁ d. Az asszony legyen egészen a — családé! ügy van! Az asszony a család szive. A szívnek pedig ott van helye az emberi szervezet központjában. Ha e központ lüktetésével elhagyja a maga helyét: az egész életben, szervezetben zavar, sőt vérbomlás áll be. így van ez a családban is. Ha az asszony elhagyja tűzhelyét, elhagyogatja kis, de édes körét, magára hagyja gyermekeit: abban a házban nincs egész szív, ott baj van, ott felfordulás áll be. A férfi a ház esze, a nő a szive. A férfi a kereső, a nőnek kell azt megtakarítani, feldolgozni és áldásként egész családjának átadni. Azért nagyon helyes a mondás, sőt helyes a törvény is, hogy: Az asszony legyen egészen a családé. No majd azt hiszi az olvasó, hogy ezt az elvet, ezt a törvényt nálunk mondották ki. Oh nem! Nálunk is el kelne bizony, dehát hiába ezt a kérlelhetetlen elvet most Amerikában kezdik érvényesíteni. A napokban ugyanis a következőket olvastuk : Az Unió postaigazgatója kemény rendeletet intézett az összes postaigazgatóságokhoz, hogy férjes asszonyokat postai vizsgálatokra ne bocsássanak. A táviratból véletlenül kimaradt e szó: »férjes«. Persze rettenetes kavarodás támadt. A nők nemük mellőzése miatt már-már zajos háborút ütöttek, mikor ki
