Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
28. szám. IX. évfolyam. Szatmár, 1906. julius 15. Kötbér volt osztrák miniszterelnök megállapodtak kölcsönösen egy kiegyezési javaslatban. Igaz, hogy ez törvényerőre nem emelkedett, de ez képezte az alapot a kölcsönös kiegyezésben magyar és osztrákok közt. Most az osztrák miniszter Beck báró az osztrák parlament tapsai közt — holmi ürügyek alatt — hirtelen visszavonta. Persze azt hiszik az osztrák sógorok — mint az újságok Írják, — hogy mi magyarok erre nyomban hasra vágjuk magunkat és szörnyű jajveszékelésekben törünk ki. A ma- yar kormányt ez a dolog nem lepte meg, el volt készülve reá. Hogy mikép fogja a kérdést megoldani, azt majd megmondják és mutatják a politikusok. Nekünk ugyanis a politika nem lévén kenyerünk, csak egyszerűen hirt adunk az ügyek állásáról. A kath. autonómia. A kath. autonómia vagyis önkormányzási ügyét is előbbre akarja vinni a kormány. Apponyi Albert gróf vallás- és közokt. ügyi miniszter azon van, hogy a tárgyalások újra megkezdődjenek és ezt a régen vajúdó ügyet, igazságos módon már egyszer dűlőre vigyék. Gyermek menedék-helyek. Vannak kérdések, miket nem lehet elégszer megbeszélni, részletezni, egyszóval folytonosan felszínen tartani. Ilyen égető kérdés nálunk a gyermek menedék-helyek felállításának kérdése is. Lapunk egy évtizedes fennállása óta folyton folyvást hirdetjük, hogy nálunk ami gyermekeink védelmének ügye mindaddig nagyon szomorú lesz, mig az ország minden községében — ott, hol kisdedóvó nincs — nem állítanak gyermek menedékhelyeket. A nagy mezei munka idején újra és újra eszünkbe és szivünkbe szánt ez a kérdés. Mert lelki szemeink előtt megjelennek azon községek, melyek a nagy munka ideHétről-hétre. A képviselöházban mikor e sorokat Írjuk, még mindig a felirati vita folyik. A nemzetiségi képviselők valósággal agyonbeszélik a házat, úgy, hogy már-már azt kell hinni, hogy ezek a honatyák olyan próbagyakorlatokat tartanak, vájjon tudnának e egy kis »obslrukciót« rendezni. — No de szó sincs róla. Egy figyelemreméltó beszéd. Lapunk zártakor már nem emlékezhettünk meg azon figyelemre méltó beszédről, melyet ugyancsak a felirati vita folyamán Gieswein Sándor honatya tartott. Kijelentette ugyanis, hogy mikor jogos a sztrájk, a bérharc. Nagy erő lehet az — mondotta — a munkásokra nézve. És jogos is. De vigyázzanak a munkások, mert ha puszta izgatásokra és jogtalanul, igazságtalanul használják fel, maguk, gyermekeik és családjuk ellen emelik a legveszedelmesebb kést. Ami újságunk is ez elvet vallotta mindenha. Vámháboru Szerbiával. A múlt hét végén egyszerre csak nagy, szenzációs — mint mondani szokás — esemény hire futott végig a magyar gazdavilágban. Egyszerre csak kitört Szerbiával a vámháboru. A magyar földmivelésügyi miniszter elrendelte a határzárt. Ami annyit jelent, hogy szerződés nélküli, az az vámháboruban leszünk Szerbiával. már tudniillik addig, mig Szerbia — nem adja be a derekát. Hát mi is lenne oka ennek a vám- háborunak? Oka, mert Szerbia paklizott, huzavoná- zott és csürte-huzta azokat a feleleteket, melyeket a közszállitások, kereskedelem, ipar és a többire a külügyminiszter adott. Végre is meggyülemlett a kelevény és a sorompót lehúztuk. Kívánatos azonban, hogy ez a szerződésnélküli állapot ne tartson sokáig. Szerbiának most is ott röfög vagy 20 ezer sertése a határán, mi tagadás benne, nekünk se sokat használ, ha az a sorompó sokáig lenne lezárva. Mi azt hisszük, a kiegyezkedés napok, vagy hét kérdése. A kiegyezési javaslatok visszavonása. Annak idejében Széli Kálmán volt miniszterelnök és