Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-20 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 163 és 29-iki és pedig a 6 és 13-iki esős, a 21. és 29-iki hűvös jelleggel a bolygók állásaiból kifolyólag. A sok csomópont folytán junius is még változatos lesz nagyobbrészt, normális alatti hőmérséklettel, ami csapadékosnak is ígéri e hónapot, zivataros változatokkal. VASÁRNAP DÉLUTÁN. Az ördög szolgája. Élt egyszer egy gazdag ur, kinek sok szolgája volt. Jól bánt velők és a szolgák nem győzték eléggé dicsérni urukat. — Nincs a világon jobb ember — mondogatták gyakran — mint a miénk. Jól tart bennünket, jól ruház, erőnkhöz méri a munkát, nem bánt meg senkit, egyszóval nem úgy, mint a többi urak, kik úgy bánnak a cseléddel, mint az oktalan barmokkal, büntetik ok nélkül s nincs hozzájuk egy szavuk. A mi urunk jót tesz, jól bánik mindig velünk és szépen szól hozzánk. így dicsérték a szolgák az ő urukat. Bosszantotta is ez az ördögöt, törte is magát, hogy legalább egyet hatalmába keríthessen. Végre sikerült. Egyet hatalmába kerített: Aleb-et. Neki kellett a többit is félrevezetni. Mikor a többiek dicsérték urukat. Aleb mindig közbevágott nagy hangon : — No, pajtások, nem tudom, mit dicsértek rajta. Hűségesen szolgáljuk, mindent kedvére csinálunk; amit kíván, rögtön teljesítjük; nem csoda, ha hálás érte. Tartozik evvel a hálával. De tegyen csak valamelyikünk rosszat! Nem olyan rossz lesz-e, mint a többi ur ? Sőt rosszabb a rossznál! A többi szolgák vitatkozni kezdtek Alebbel. Végre fogadtak. Aleb elvállalta, hogy megbosszantja urát. Ünneplő ruháját fogja elveszteni, ha ura nem haragszik meg,'de ha megnyeri a fogadást, akkor a többiek adják neki a magukét. Ezenfelül kikötötte Aleb, hogy azon esetre, ha ura szigorúan akarná megbüntetni, társai védelmezni fogják. Ura megbosszantását már a következő reggelre helyezte kilátásba. Aleb mint birkapásztor szolgálta gazdáját s ő őrizte a drága tenyészkosokat. Egy reggel vendégeivel jött ki az ur a nyájához s megmutogatta kedvenc állatait. Aleb rögtön intett társainak: — Most vigyázzatok, mindjárt kijön a sodrából a mi jó gazdánk. Összegyűltek a szolgák, megálltak az ajtó előtt s onnan néztek be a kamrába. Az ördög egy fára mászott, a fáról figyelte, mit tesz az ő kedves szolgája. Körüljárta a gazda a nyájat, mutogatta a juhokat vendégeinek, de különösen egyet, a legjobb fajtát akarta bemutatni. — A többiek is szépek mind — szólt az ur — de ezt legjobban szeretem. Milyen szép a szarva! Nincs pénz, a miért eladnám, úgy őrzöm, mint a szemem világát. Eközben a nyáj az emberektől való félelmében oldalt húzódott úgy, hogy a ritka szép példány nem látszott jól; a másik pillanatban, mikor már a kos egészen elkülönítve állott, Aleb megriasztotta a a nvájat és a vendégek megint nem láthatták a drága kost. Szól azért a gazda Alebnek: — Aleb, kedves szolgám, fogd meg óvatosan azt a kost és hozd ide. Alig szólt a gazda, Aleb, mint egy oroszlán, a nyáj közzé ugrott, gyapjújánál fogva megragadta a drága kost, aztán hátsó lábát kapta meg s úgy húzta a földön maga után. De ez még nem volt elég. Megcsavarta egy párszor s a kos kitört lábával elterült a földön. A vendégek, a többi szolgák is mind, felháborodtak erre a kegyetlenségre, csak a sátán örült, amint látta, milyen okosan cselekszik az ő embere : Aleb. A gazda arca elborult, lecsüggesztette fejét, de szó nem jött ajkára. A vendégek, a szolgák is hallgattak, némán várták, mi fog történni ezután. A gazda még mindig hallgatott, de egyszer csak, mintha nehéz terhet rázne le magáról, megrázkódott s tekintetét az ég felé emelte. A redők elsimultak homlokáról, mosolyogni kezdett, odament Alebhez és igv szólt: — Aleb, Aleb ! Nem az én Istenem sugallhatta ezt neked, hanem a te urad, a sátán. De tudd meg, hogy az én uram hatalmasabb, mint a tied. Engem nem boszantoltál meg, hanem megbosszantom én a te uradat. Értsd meg jól, Aleb, nem foglak semmiképen sem megbüntetni, szabad vagy, itt mondom vendégeim előtt. Menj el békességben, elviheted ünneplő ruhádat is. És indult vendégeivel lakása felé. Az ördög pedig összecsattogtatta fogait, bőszül- ten rohant le a fáról és eltűnt a föld színéről. Gr. Tolsztoj Leo után : B. Virgil kéziratából. MEZŐGAZDASÁGI MUNKÁS-ÜGY Munkás szerződést — egymás kölcsönös érdekeiért! Sok viszály, sok keserűség férkőzött csak nem rég és fájdalom férkőzik ma is a munkát-adók és munkások közzé. Olyan sajnos jelenségek fordultak elő, mint közönségesen tudva van, hogy a törvényhozás végre elérkezettnek látja az időt, hogy megalkossa az 1898. évi II. törvénycikket, mely a munkát-adók és munkások közt való viszonyt szabályozza. E törvény határozottan megköveteli, hogy a munkaadó és munkásai két példányban írásba foglalandó szerződést kössenek egymással s ezen szerződés a községi jegyző által a szerződő felek előtt, az elöljáróság egy tagjának jelenlétében felolvasandó, a felek jogaik és kötelességeikre anyanyelvükön kioktatandók, s a szerződésszegés törvényes következményeire figyelmeztetendők. A szerződési feltételek megállapítása a lelek szabad egyezkedésének tárgya, azonban a szerződő feleknek a lörvénynyel vagy a törvényhatóság szabályrendeletével ellenkező megállapodásai nem érvényesíthetők. Mit tapasztalnak ezzel szemben ? Hogy úgy a munkát-adók, mint a munkások elmulasztják a törvényes szerződés megkötését. Pedig ez könnyen megy, mert szóbelileg is előterjeszthető.