Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-20 / 20. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 161 alap nélkül ez ország népének boldogulásáról szó sem lehel. És ezt hangoztatnunk kell most sokszor és mindig. Mert az országgal boldog mámorunkban el akarják hitetni, hogy népünkön csak az ipar pártolása segíthet. Ez a vélemény, ilyen alakban határozottan téves. Nagy csapás lenne az országra, ha a közvéleménynyel elhitetnék, hogy a gazdaság itt csak olyan másodrendű valami. Gazdaságunk ma is forrása a mi népünk boldogulásának. Es forrása, alapja az iparnak is. Ha gazdaságunk nincs vagy háttérbe szorítják, ebben az országban sem erős kereskedelemről, sem iparról szó sem lehet. Jegyezzük meg és ne feledjük a régi és bölcs mondást, melyet az iparosok és kereskedők nagy jól ismernek és hangozjatnak, hogy ha a parasztnak jól megy dolga, az ipar és kereskedelem érzi meg előnyösen és legjobban. Így is van a dolog. Főbenjáró kérdés tehát, hogy a törvényhozásban legyenek a gazdasági éleinek igazi képviselői, apostolai, kik ezen érdekért mindig síkra szádjának és felemeljék szavukat, mérlegre vessék tekintélyüket. Mondjuk, hogy a honatyák közt legjobb reménységünk szerint százával vannak a gazdák pártján. De jól esik, hogy ezek közt neveket sorolhatunk fel, mely nevekkel a gazdasági élet fejlesztésének és megmentésének erős, szívós munkájában sűrűn találkozunk. A gazdapárti országgyűlési képviselők sorában ott találjuk nevezetesen a következőket : Darányi Ignác dr. földmivelésügyi miniszter, Dessewffy Aurél gr., az OMGE. elnöke, Bernáth István. a »Gazdaszövntség« igazgatója, Andrássy Sándor gróf, Batthyány Tivadar gróf, Bernáth Béla, Bethlen István gróf, Baross János dr., Csitáry Béla, Emődy József, Laehne Hugó, Mérey Lajos, Nagy Emil dr., Sághy Gyula, Szilassy Zoltán, az OMGE. titkára, Szontágh Andor, Teleki Arvéd gróf és még számosán képviselik a magyar gazdákat olyanok, kik a gazdatársadalmi mozgalmakban állandóan részt vettek és az országgyűlésen is együtt működve munkálnak a magyar gazdák érdekeiért. Üdvözöljük őket! B. A fagyos szentek. Szép május hónap 12, 13 és 14-én volt nevenapjuk a három fagyos szentnek, a tiszteletreméltó Pongrác, Szervác és Bonifácnak, hogy azután egy évig szó se legyen róluk. A magyar gazdaközönség mindig félve várja ezeket a nemszeretem urakat s valóban boldog, ha baj nélkül túlesik nevüknapjain. Ez évben nem hoztak fagyot és veszedelmet, ámbátor nem lehetetlen, hogy az utolsó még meggondolja a dolgot, de akkor lesz is sirás a kis iskolás gyermekek közt, akiknek majálisuk talál e miatt elmaradni. A Meteor megmondta, hogy ebben az esztendőben nem kell tőlük félni, mert olyan jámbor ártatlansággal mennek, mint ahogy megjelentek. Dolgoznak a kivándorlási ügynökök! Hosszú idő óta, úgyszólván hétről-hétre hirdetjük, hogy a kivándorlás megdöbbentő arányának egyik leghatalmasabb, legbiztosabban megállapított rugói: a kivándorlási ügynökök merész izgatásai, úgyszólván mesterséges fogásai. Esetről esetre hivatkoztunk bizonyítékokra __ im e most mái- végre a hatóságok is be fogják látni hogy jó helyen tapogattunk és nem a levegőbe beszéltünk. Egy újabb esettel állunk szemben. És ami történik, illetve történt Szegeden most, az történik minden vidéken, úgy szólván minden megyében. Az eset következő: Szegeden a múlt héten éj folyamán 250 földes gazda érkezett a vasútállomásra, akik az ügyeletes rendőrliszlviselő kérésére elmondták, hogy Amerikába vándorolnak. Arra kérdésre, hogy miért hagyják itt Magyarországot, húzódozva feleltek, hogy itt nem bírnak megélni és már most különben is késő volna meggondolni a dolgot, mert mindenüket pénzzé tették és már a hajójegy árát is kifizették. További kérdezősködés folyamán kiderült, hogy a kivándorlókat, kiknek egy része módos tanyai gazda, kivándorlási ügynökök gyűjtötték össze és minden valószínűség szerint Németországon keresztül akarták Amerikába szállítani. Erre vall azon körülmény is, hogy a kivándorolni szándékozó gazdák közül többen már ki akartak menni Fiúmén keresztül, de visszautasították őket, részint mert útlevelük nem volt rendben, részint pedig, mert nem voltak egészségesek. Miután a gazdák elbeszéléséből nyilvánvaló lett, hogy az egész Alföld valósággal el van árasztva kivándorlási ügynökök által, a rendőrség a megdöbbentő esetről azonnal jelentést tett a belügyminisztériumnak és további intézkedésig visszatartotta a kétszázötven kivándorlót. Hát türhető-e tovább, hogy e hazában ilyen hiénák pusztítsák, kergessék ki a magyar népet? SZÖVETKEZZÜNK-EGYESÜLJÜNK! Szövetkezeti trafik engedély. A cs , . . i keresztény fogyasztási szövetkezet elnöksége azt kérdi tőlünk: mit csináljon a szövetkezet, mikor üzletvezetői gyakrabban változnak és az üzletvezető nevére kiállított engedélyt idejében nem lehet az uj üzletvezető nevére átíratni. A fináncok is sokat kellemetlenkednek és igy az engedély késik. Erre az »Uj Lap« a következőkép felel: A közérdekű kérdésre itt felelünk, hogy más is hasznát vegye. Még a múlt évben jelent meg egy pénzügyminiszteri rendelet a pénzügyigazgatóságokhoz, mely kimondja, hogy a dohányeladási engedélyt az erkölcsi testületeknek, tehát magának a szövetkezetnek kell megadni. A hol tehát az engedményes eddig az üzletvezető volt, vagy a hol ezután folyamodnak dohányeladási engedélyért, azt ezután ne egyes személynek, hanem magának a szövetkezetnek kérjék és a felpanaszolt bajoknak vége szakad. Mesterség és gazdasági munka. Egyik közigazgatási szaklapunkban egy falusi jegyző azt a kérdést tette fel, hogy csizmadia mesternek adhat-e munkásigazolványt. A szerkesztőség válasza úgy hangzott, hogy: ha gazdasági munkára akar szerződni, feltétlenül. Csizmadia mestereink a mai viszonyok között ugyancsak rászorulnak, hogy a jól fizetett gazdasági munkára álljanak be egyszer- másszor. Ez a rövid közlés jobban megvilágítja szomorú gazdasági állapotainkat, mint bármi hosszú fejtegetés. Nemcsak az a tanulságos benne, hogy a lenézett mezőgazdasági munka is képes jó és biztos kenyeret adni, de az is, hogy vidéki önálló iparosaink
