Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
MAGYAR FŐLDMIYELÜ 147 ablakánál s lenézett az udvarra. Szép, gyönyörű reggel volt. Távol terjedelmes szántóföldjei látszottak, az ablak alatt pedig közvetlenül szép kender- föld volt, hol kis madarak repkedtek folyvást. Epen most repül ide a veréb fiókáival együtt, hogy kendermagot egyék. Mivel fiai még tapasztalatlanok voltak, leereszkedtek egészen a földre. — Ne egyetek a földről, gyermekeim, egyetek a tetejéből. A mi a földün van, az úgy is a miénk, a többit pedig nem sokára elviszik. Ezt hallván a férfi, elmosolyodott s a felesége, a ki a kemence előtt pástétomot sütött, látva ezt, így szólt férjének: — Mit nevetsz, vén kópé, valami csodálatosat látsz rajtam? — Amit nevetek, nem mondhatom meg, nem is rád vonatkozik, felelte az ember. Ismerjük az asszony természetét. No, könnyű is szabadulni tőllük, vagy megtörténik-e, hogy mindjárt az első szóra elhallgatnak ? De az asszony mind jobban kezdte gyötörni férjét, odament hozzá, nyakába borult és könyörgött: — Mond csak, édesem, mit nevettél? A férfi nem tudott tovább ellenállani, végre is igv szólt: — Hozd hát ünneplő ruhámat akkor majd megmondom. Az asszony el is hozta az ünneplő ruhát férjének, ki rögtön fel is vette s miután ruhát váltott, végigfeküdt egy vpadon, mint mikor a holttestet kiterítik. Volt a házban 50 tyuk, meg 1 kakas, hát azt mondja a férfi a feleségének: — Ereszd szabadon a tyúkokat, hadd lássam még egyszer ez életben mielőtt meghalnék. Meg akarta mondani az asszonynak, hogy mit nevetett s a kígyó mondása szerint készült a halálrra. De az asszony azt hitte, hogy tréfál, mert természete szerint vigkedélyü volt. Úgy tett, ahogy a férje parancsolta. Szabadon eresztette a tyúkokat; de midőn a kakas csapatjával a szobába jött, a tyúkok között felborzolva magát, büszkén mondta: — Kok-koko-ko, kó-kokok: lám, nekem ötven tyúkom van és mindegyiknek tudok parancsolni; a gazdáknak csak egy felesége van, azon sem tud uralkodni s e miatt a bolond meghal. Az ember, mivel minden nyelven értett, megértette azonnal a kakas kotkodácsolását is és belátta, hogy bolondul cselekszik. — Ráérek még meghalni — gondolta magában; hirtelen felugrott a pádról és rárivalt az asszonyra: — Asszony, mit állsz itt hiába! A pástétom, megég, eredj dolgod után, különben megcibálom a hajadat! Tüstént úgy tett mintha megakarná fogni az asszony kontyát, de az asszony az udvarra menekült s onnan az istállóba futott. A férfi aztán nem szólt egyszót sem s eképpen életben maradt. Az asszony nem kíváncsiskodott többé, enge- delmeskedelt férjének mindenbenben, boldogul éltek, veszekedés, civódás sohasem volt köztük. Eddig van. Finn eredetiből: Bodnár Virgil dr. kézirataiból. ISMERETEK TÁEA. Védekezés a földrengések ellen.*) Az utóbbi időben oly gyakran megismétlődő földrengések ismét felszínre hozták azt a kérdést, hogy nem lehetne-e valami uton-módon ez óriási szerencsétlenségek ellen védekezni, vagy legalább is azoknak pusztitó hatását csökkenteni. E kérdésre Milne angol tanár, aki elismert szaktekintély (a seismologia terén) adja meg a választ, még pedig olyképpen, hogy a földrengések ellen tényleg lehet védekezni, még pedig elég egyszerű módon. Tapasztalatok bizonyítják, hogy ott, ahol mocsarak vagy lápok vannak, esetleg ahol a talajt csatornák vagy mély árkok szakítják meg, a földrengés pusztítása sohasem volt oly nagymérvű, mint szilárd, egyenletes talajon. Ezt már az ókori emberek is megfigyelték, akik pedig aligha foglalkozhattak efféle tudománynyal. Bizonyítja ezt az, hogy például az epheusi Diana-templomot szándékosan egy szakadék szélére építették. A római kapitoliumot a földrengés rombolásától állítólag a katakombák (Földalatti óriási folyosók, hol az üldözött keresztények 300 évig éltek és temetkeztek.) mentették meg. Rechts Elisee följegyzései szerint a régi görögök és rómaiak is tudták már, hogy az üregek, kutak, mély árkok a mellettük épült házakat megóvják a földrengés pusztításától. A caquai hires tornyot a körülötte levő számos kút mentette meg egy földrengés alkalmával a rombadőléstől. Vivencis megállapította, hogy a rómaiak a Capitolium (Városháza) építésénél azért ástak több kutat, mint amennyit kellett volna, hogy egy esetleges földrengés erejét csökkentsék. Tokio egyes városrészeit is a keresztül-kasul húzódó árkok mentették meg már több Ízben a földrengés borzalmaitól. Ezekből a példákból tehát egész joggal feltételezhető az. hogy az árkok, csatornák vagy gödrök ellensúlyozzák a földrengés hatását. Milne tanár erre a körülményre felhívja most különösen a san-franciskóiak figyelmét, akik valószínűleg nem is fogják elmulasztani, hogy ily utón biztosítsák épületeiket egy esetleg újból bekövetkező földrengés ellen. Esterházy Miklós herceg és a munkások. Követni való példát állít a magyar gazdatársadalom elé Esterházy Miklós herceg, aki most a mezei munkák felvétele idején, jószágigazgatója utján uradalmi tisztikarához és bérlőihez egy minden tekintetben fontos és figyelemreméltó rendeletet intézett. A rendelet fontosabb intézkedései a következők: »Kutatván a sztrájkmozgalom indító okai után, úgy saját tapasztalataim, mint a kerületi gazdasági felügyelőink és tiszttartóink erre vonatkozó jelentéseiből arról gvőződtém meg, hogy e mozgalom oka — mint erre nézve a most említett jelentésekben elég szomorú és illusztráló példa van — leginkább azoknak az uradalmaknak egyes bérlői és ezeknek gazdatisztjei részéről a cseléd- és munkásnéppel szemben követett bánásmódban is keresendő. Ezen *1 Most, mikor már Biharországban is mozogni, morogni kezd a föld, nem lesz érdektelen e cikket leközölni. Szerk.
