Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 123 illetőleg Európa közt. Amerikai vállalkozók a Behring-szo- roson át egy 38 kilométer hosszú alagutat terveznek s az alaguttól kezdve amerikai oldalon csak 1900 kilométer vaspályára van szükség Sancouverig, mig orosz oldalon csaknem 6000 kilométer pályát kell kiépíteni. Minthogy a Beh- ring-szorosban két sziget van, az alagút építését nemcsak a két végállomáson, de egyidejűleg a szigeteken is megkezdik, ami nagy időnyereséget fog eredményezni. Az egész vállalat költségét mintegy ezerháromszáz millió koronában irányozzák elő és azt hiszik, hogy az amerikai vállalkozók ezt az összeget nagyon könnyen elő fogják teremteni. A GAZDA TANÁCSADÓJA. A haszonbérösszeg' visszatartására való jogosultság. A haszonbérbeadó a maga részéről a szerződésből folyó főkötelezettségének megfelelt azzal, hogy a haszonbérlemény tárgyát a haszonbérlőnek átadta, miből jogszerűen következik, hogy a haszonbérlő is köteles a haszonbér fizetése iránt elvállalt főkötelezettségét arra az időre, melyben a haszonbérlemény tárgyát használta, teljesíteni s annak fizetését nem tagadhatja meg, illetve a lejárt haszonbért vissza nem tarthatja abból az okból, mert a haszonbérbeadó az épületek javítása iránt fennálló szerződési kötelezettségének eleget nem tett, mert a haszonbérbeadónak e részben való esetleges mulasztása a haszonbérlőnek egyedül arra ad jogot, hogy a haszonbérbeadót elvállalt kötelezettségének teljesítésére szoríthassa, esetleg a helyreállítást a haszonbérbeadó helyett annak terhére teljesittesse és annak költségét a folyó haszonbérből levonhassa. (C. 1904. M. 21101.) A gazda felelőssége az állatokozta kárért. (A piacon át hajtott, különben jámbor tehén fellökött valakit és emellett a kirakott árukban is kárt tett, a károsultak beperelték a tulajdonost, kit a Kúria el is marasztalt a következő indoklással:) »A mezőgazdaságról és mezőrendőrségről szóló 1895. évi XII. t.-cikk értelmében az állatok által okozott mezőgazdasági károkért azok gazdája felelős; ez a felelősség korlátlan, tehát a gazdát akkor is terheli, ha a kár az ő mulasztásával nincs is okozati összefüggésben és az alól a gazda még akkor sem vonhatja ki magát, ha az állat őrizetét másra bízta. Amidőn a törvény a gazda felelősségét annak vétkességétől függetleníti, nyilván abból az alapeszméből indul ki, hogy az, a ki a maga érdekében oly erőket hoz működésbe és használ fel, a melyeket nem bir annyira féken tartani, hogy másokra veszélyesekké ne váljanak, viseli annak a kárnak kockázatát, a mely ebből másokra hárulhat. (C. 5427-1904.) KIS GAZDA. A vetnivaló tengeri nemesítése. Semmiféle vetőmagra se kellene nagyobb gondunknak lenni, mint a tengerire, vagyis kukoricára. Mert ez szerfelett könnyen elfajzik, aztán adhat olyan csöveket, a melyek könnyen megcsalják az embert és tévedésben tartják. Ugyanis a legtöbb gazda, mikor leszedi, vagyis letöri a tengerit, rendszerint csak azt nézi, hogy hány zsákkal lesz a cső s ha a zákok száma sok, ráhagyja hogy jól termett a kukoricája. Pedig nem úgy van a dolog. Mert hiszen, ha jobban szemügyre vesszük a kukorica csöveket, azt fogjuk tapasztalni, hogy ha külön-külön lemorzsolunk, lehántunk egy-egy egyenlőnek látszó csövet, mégis az egyikről sokkal több szem kerül le, mint a másikról. Igen, mert egyiknek a csutkája sokkal vastagabb, mint a másiké, egyiken a szemek sokkal tömöttebben állanak és súlyosabbak is, mint a másikon. Látni például olyan elkorcsosult magyar fajta kukoricát és pedig nagyon sok helyen, a melynek csövei nagyok, mutatósak ugyan, de a melyik sokkal kevesebbet ad még csutkától is, mint a kisebb, koránérő olasz fajták s melyiknél a csőnek több mint egyharmadát a csutka teszi, a melyen rendetlenül van s a két végén sokkal apróbb a szem, úgy hogy ha egy vékányit lemorzsolunk belőle, alig kapunk háromnegyed annyi szemet, mint az olasz fajtákról (pignoleltó vagy csinkvantinó) s a között a kevés szem között is több az alja, s a töpött apró szem. Evvel nem azt akarjuk mondani, hogy a magyar fajta tengerit hagyjuk el, hanem igenis, hogy nemesítsük azt, hogy mentői több jó tulajdoságot vegyen fel s ne csutkával, hanem szemmel fizessen gazdagon. Hogy pedig az ilyen nemesítéssel milyen szép sikert lehet elérni, mutatja többek közt egy jeles magyar gazda, a ki a pestmegyei közönséges magyar kukoricát 5 év alatt annyira nemesítette, hogy holdanként éppen kétszer annyi kukoricája termett a nemesitett mag után, mint szomszédjainak az ugyanolyan fajtájú, de nem nemesített mag után, a csövei is sokkal szebbek, hosszabbak, egészen benőttek voltak és a lemorzsolt szem hektoliterje 2-3 kilogrammal súlyosabb. Az ő nemesitési módja, a mit egyébiránt az országban már több nagyobb gazda követ, egészen egyszerű, úgy hogy azt minden gazda könnyű szerrel utána csinálhatja. Ő már töréskor kiválogatja a földről a legszebb, legegészségesebb szárakat, azoknak a termését külön töreti és meghántva szellős, de a nagy hidegtől óvott padláson tartja, a mi azért szükséges, mer a góré- ban, ha nagy hidegek járnak könnyen megfagy a kukorica és vagy egyáltalán nem csírázik, vagy ha nagy nehezen csírázik is, rosszul kel és később is nehezen fejlődik. Tavaszszal azután kiválogatja először a legszebb, legegészségesebb szinü és leghosszabb csöveket, azután ezek közül megint azokat, melyeknek a csutkája finom vékony, a melyeken a legtöbb sor van és a hegyük is jól be van nőve, valamit a tövén sincsenek üres hézagok. Ezeknek a már kétszer is kétszer is kiválogatott csöveknek a helyét és tövét azután — a hol a szem mégis apróbb és egyenetlenebb, — külön lemorzsoltatja és elhasználja vetésre pedig csak a csövek közepét morzsoltatja, a hol a szemek a legteltebbek, legépebbek, vigyázva itt is, hogy a morzsolás meg ne zúzza őket. Ezeket az igy kapott szemeket azután jól megmunkált, őszszel mélyen megszántott és megtrágyázott, tavaszszal megint alá forgatott földbe veti, mert
