Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-07 / 1. szám
FELELŐS S&EEpaTÓ ÉS FIADÓTDLAJDONOS : BOlttAR GÁSPÁR. Megjelenik minden vasárnap Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZ AT NI ÁR, Viz-utca 17. szám. Előfizetési árak Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre ....... 2 » Negyed évre......................1 » IX . évfolyam. Szatmár, 1906. január 7. 1. szám. Hétről-hétre. Mennyire haladtak a béke-kisérlettel ? Fájdalom, kevesebbre, mint azt méltán remélleni lehetett. Sőt beavatott körök tudják, hogy a megegyezés igen messze van. És pedig oly messze, hogy elmúlván az ünnepek még alapot sem találtak arra, hogy ezen megkezdhessék a tárgyalást. Nincsenek meg tehát még a feltételek sem, melyekkel a kibontakozás szálát megtalálhassák. Sőt mi több, még a kivánt fegyverszünet sem jött létre. A megyékben folyik a harc és pedig mindkét részről dacosan és állhatatosan. Esztendő múlt törvény nélkül. Az 1905. esztendőt befejeztük. Ezen esztendő lefolyása alatt egyetlen törvény sem létesült a nemzet javára. A törvénykönyvnek ez a lapja tehát üres leszen. A póttartalékosok családjáért. Majdnem félszáz ezer póttartalékosnak kellett tényleges szolgálatba bevonulni közvetlen a karácsonyi ünnep után. Ezek az emberek családot, feleséget és gyermekeket hagytak otthon kenyérkereső nélkül. Bátorításul és vigasztalásul szolgálhat — Írja Teleki Ar- véd gróf — hogy hazájukért szenvednek, di mert ok nem magukban vannak, a társadalomra hárul a kötelesség, hogy családjukat segítse. A segiíő mozgalom meg is indult, Hódmezővásárhely már megkezdette, kilencezer koronát szavazott mega póttartalékosok családjainak felsegitésére. Az adikozás országszerte folyik. A hajó elindult. A hajó elindult. Igen, az idők nagy tengerén az 1906-ik esztendő hajójf elindult. Vájjon milyen leszen útja? Ha igaz a szokott mondás, hogy a hajnal dicséri, mutatja a napot, akkor bizony vegyes érzelmek fognak el minket utazókat, vggódás és reménység közt kérdezgethetjük egymástól: szélcsend lesz-e, avagy viharok fogják zaklatni ami életünk hajóját? Az uj esztendő hajnalán nem támadt tgyan valami nagyobb szél a politikai világban. Öregeink azt szokták mondani, hogy a i?ggel keletkezett szél tartósabb. Hát ez biztató jel, hogy bekövetkeznek azok az áldásos, csöndes, békés napok, melyekre a nemzet bizony nagy szüksége vagyon. Mert azt is tudjuk ám, hogy nyugtával dicsérhetjük csak a napot. Hát az 1905-ik esztendőt is most már a maga érdeme szerint mérlegelhetjük. Kinos, nehéz esztendő vala, annyi bizonyos. Két esztendeje, hogy nincs valamirevaló termés. Ehhez járult, hogy országunk is a bizonytalanság karjai közt hánykolódott. Megakadt úgyszólván minden. De ez még hagyján. Jól mondotta a perbenviki gróf, hogy ha kievezünk emez idők bajaiból, romokat fogunk találni a mi társadalmunkban. Azon munkánk, szorgalmunk bus romjait, mely munkánkat nagy fáradsággal és szorgos gonddal építgettünk éppen a jobb idő reményében és biztos tudatában. Megpróbáltatás vár tehát a magyar népre mindenképen. Ha — amitől a jó Isten mentse meg a hazát — a békesség létre nem jön: nagy türelemre egy élni akaró és tudó néphez illő nyugalomra leszen szüksége e népnek. És óriási önfeláldozásra. Ha pedig — amit jobban szeretünk hinni — a sötét fellegekből előtör az igazság napja? Oh akkor, akkor újra építgetnünk, pótolnunk, folytatnunk kell sok-sok mindent, amit a belső vi-
