Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / 52. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ U6 remélni. Hogy ez igy van, mutatja a rég’ múlt idő és a már nehány óra múlva néhai 1905. esztendő története is A magyar nép bízott a múltban s bízik a jelenben is. Reméli, hogy sorsa jobbra fordul, mert hiszen nem mondta hiába a költő: — Megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt !... Tehát méltán várhatja szivében-lelkében egyetlenegy forró óhajtása teljesülését, a jobb, boldogabb jövendőt, midőn megszűnik a panasz s nem hallatszik az ajkakról olyan rémesen a jajszó. Az 1905. esztendő elmúlik, de a helye nem marad üresen. Jön a másik, 1906. Hogy mit hoz reánk az uj esztendő, nem tudhatjuk. Mielőtt elhan- tolnók az ó-évet, legyünk figyelmesek, tanuljuk meg történetéből a hasznos tudnivalókat, vonjuk le a tanulságokat. Ezen lehanyatló esztendő a leghatható- sabban bizonyítja, hogy hátralevő esztendei gyorsan elmúlnak életünknek és mi közeledünk a sötét sir felé. Midőn most búcsút intünk az 1905. esztendőnek, írjuk emlékezetünkbe e nagy igazságot: — Az idő drága, — az élet rövid!... Se. F. TÉLI ESTÉK. Újévi népszokások. i. Az ó-év temetése és az újév reggele. Ez ősi szép szokás — melybe bizonyos babona is vegyül — ma is fenáll az egész Székelyföldön. Ó-év estéjén, mikor vége van a szokásos istenitiszteletnek, az ifjúság összegyűl a korcsma, vagy faluháza előtt s rúdra kötött kendők, égő szalmafonattal és egy szalmából s elhasznált ruhákból készített bábbal — mely a haldokló évet ábrázolja — megindulnak a szabad mező felé. Apraja-nagyja torka- szakadtából énekli: Uccu neked ó-esztendő, Üssön beléd a szöszmenkő. Elviheted, amit hoztál, Egyéb se volt búnál, bajnál Termés rossz volt, kevés a bor, Szűk a kenyér, nincs disznótor. Nem siratunk, rossz esztendő, Verjen meg a nyirágseprő. Mikor a menet kiér a mezőre, a szalmabábot istenesen elpáholják és szidják rettenetesen: »Nesze, dög, nesze! Rósz voltál, keserűséget hoztál, halált érdemelsz!« Aztán meggyujtják a bábot s énekszó mellett elégetik és behantolják száraz gályákkal, hogy legyen örökre eltemetve. A szomorú múlt el van temetve, a jobb jövő reményében vígan indul vissza az ifjúság a falu felé, hogy a »legénybiró« vezetése alatt megkezdje a kántálást. Huzza a cigány s az ifjúság torkaszakadtából kiséri. Megállnak minden ablak alatt s a »legény- biró« elől mondja: Hallod-e te jó gazda, Eressz münköt utunkra, Az Istennek áldása, Szálljon a te házadra. A többi folytatja: Mü héjában nem járunk, Az a szokás minátunk, Hogy bor, kalács, szalona Jut a zsebhe, kalapba. Persze, hogy meg is telik a zseb is, de ami alatta van. az is: a fej. Éjfélre már ugv el vannak készülve, hogy alig bírnak kitántorogni a forráshoz, melyből a falu iszik. Itt azután tövist kerítenek s betömik a forrást, mert az a hit járja, hogy aki újév reggelén legelőször kibontja s iszik belőle, az férjhez megy vagy megnősül abban az évben. Törik is magukat újév reggelén a falubeli lányok, hogy ki legyen az első a forrásnál. Olyik le sem fekszik, hogy ott lehessen a hajnal derengésénél. S ha megelőzték, mily keserves könyeket facsar ki szemükből a csalódás. Szentül meg van győződve az elkésett leány, hogy abban az évben nem kötik be a fejét, vagyis nem jut főkötő alá, ami természetesen keserves dolog. 2. Legéng-biró-választús. Újév reggelén első teendője az ifjúságnak, hogy legénybirót válasszon maga közül. Ilyen legénybirója minden valamirevaló falunak van. Ez a cim és hatalom a közigazgatásban ismeretlen valami, de a falusi ifjúság életében kis- királyság, mely egy évig feltétlen hatalmat és tekintélyt biztosit viselőjének. Attól a perctől fogva, hogy a bojtos pálcát — mint hatalmi jelvényt — a kezébe adták, egy évig ő rendezi az ifjúság sorsát a faluban. Nála nélkül sem tánc, sem kaláka vagy más egyéb mulatság nincs. Ó szerződik az ifjúság nevében az urasággal és ő felelős, hogy a kaláka-napszámokat pontosan letegyék, amiért az uraság a muzsikát szolgáltja a vasárnapi tánchoz a legénybirónak pálinkát fizet. A legénybiró ilyenkor felelős a rendért, csendért, ő ügyel fel a táncra, cigányokra és bepálinkázott legényekre. Neki feltétlenül muszáj engedelmeskedni. Sok szolgabiró megirigyelhetné azt a nagy tekintélyt, amiben része van. A legénybiró uralma újévtől újévig tart. — Egyes vidékeken pünkösdtől pünkösdig. — Az év első napján rendesen a korcsmában foly a választás és elégszer egypár bevert fej, vagy eltört borda árán jut a hatalmi jelvényhez, a bojtos pálcához. De hát ez már igy szokás, a magyar virtus valahogy utat kell, hogy törjön magának, egypár friss vércsöpp, egy kis parázsverekedés nem a világ. Az újévi kántálást, mely eltart estig, már az uj biró intézi, — rendesen verstudó, jóhangu, erős- lelkü legény — és úgy eldédelgetik a leányos házak, hogy ő maga sem tudja, hogyan kerül haza. De hát újév napján józan legénybiró szégyene volna a falunak! ISMERETES-TARA. SzőlőojtáB 1817-ben. »Az 1817-ik esztendőben a szőlőojtásnak egy uj fajtáját kezdték hazánkban meghonosítani, amit egy Arnus nevű szőlőbirtokos ismertetett meg először a gróf Eszterházi család zalavármegyei birtokainak inspektorával.
