Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-02 / 13. szám
100 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Ne légy bolond, Michel! — Mit, én bolond vagyok ... Én bolond! Nesze! És egy hatalmas pofon földre terité Emmelint. A gyermekek sírásra fakadtak. A szerencsétlen nagy nehezen fölvánszorgott, magához szoritá két kis ártatlanját, a kik kis karjaikkal kedvesen körülölelték és mindhármuknak összevegyültek fájdalomkönyüik. Michel gyászos szenvedélye még ezután sem enyhült. Ismertetek-e már részeges embert? Ez még az állatoknál is alábbvaló, a kinek nincs semmi lelkiismerete, aki nem gondol semmire, aki nem tud más szót kiejteni, csak ezt a szót: inni és mindig csak inni! Ha gyermekei vannak és ha gyermekei őt szeretik, a helyett, hogy karjai közé futnának, borzalommal távolodnak tőle: egy tántorgó, dadogó, tajtékzó ember látványa elrémiti őket. Ilyen volt Michel. Hányszor virrasztotta át az éjt a szegény asz- szony az őr helyen mély álomba merült ittas férje mellett! Hányszor riadt föl a gondolatra, hátha valamely vonat már az ő tudta nélkül megérkezett, valamely téves pályán s korláton összezuzódott, vagy a közel mélységbe zuhant. És valóban egyszer, miután feleségét megki- nozta, az ittas férj rá zárta az ajtót és szokása szerint a sorompónál mély álomba merült. Hirtelen éles füty hangzik fel s hosszasan szeli át a léget... Mindinkább közeledik a vonat, mind sürgetőbben hangzik a jelzés, mert a gépész tudta, hogy meg kell cserélni a pályát. Emmeline borzadva ugrik fel. — A vonat! — kiálta. Ki akar rohanni, de az ajtó be van zárva kívülről. Kezével hirtelen felszakitja inkább, mint felnyitja a kis ablakot s lélekszakadva kiáltja: — Michel! De semmi hang sem felel szavára. A füty mindinkább közelebb hangzik... a sötét éjben már látja is a gép tüzét... — Michel! — kiáltja még egyszer. És csak egy másod perc kell még, a szerencsétlen ott látja férjét mély álomba merülve, a vo nat olt fekszik szétzúzva, vagy a mélységbe zuhanva... hallja a jajkiáltásokat... aztán a börtön, a gyalázat, gyermekei kenyér nélkül. Egy ugrás, hirtelen átveté magát a hat láb magas ablakon... megragadja a sorompót... felnyitja a korlátot. Ideje is volt már; a vonat mint a villám haladt tova. Michel megrémülve ugrik fel... egy pillanat s mindent megért. Másnap a pályaőr elővette a szekrényből menn)regzői kalapját, hogy fekete fátyolt kössön reá. Emmeline a mint a szobába lépett, érezte, mintha egész testében hideg borzongás rázkódtatta volna meg; néhány óra múlva panasz nélkül mosolyogva szenderült el, miután e búcsú szavakat intézte férjéhez: — Michel, esküdj meg nekem, hogy nem fogsz többé inni! — Én megbocsátok! Gondolj kicsinyeinkre! Azután eljöttek a szomszédok; miután meggyuj- tották a viaszgyertyákat, elvitték a gyermekeket. Végül megérkeztek az atya, anya és a többi nővérek. Midőn Emmeline-t kiterítették a tölgyfa koporsóba, mély sóhaj tört elő a méltatlan férj kebeléből; letérdelt mellé, a kit annyira félre ismert és * kinek mélabús vonásain ott ült még a szomorúság, azután átkarolta arcát és mondá: — Emmeline... hát igaz az, hogy te megbocsátottál ? Azután tovább folyt a gyászszertartás. Reá borították a földet, s fekete fából keresztet állítottak fölébe. Ezen naptól kezdve Midiéiből a legjobb atya lett; szerette gyermekeit, s szerették őt gyermekei. Vasárnap mihelyst bevégzi teendőit, megfogta kis fia és kis leánya kezét s elvezette őket annak sírjához, a ki másodszor adott nekik életet, megmentvén őket a gyalázattól; a kicsinyek itt letérdepeltek, s elrebegték az imádságot, melyre tanították és Michel tört szívvel fordult vissza, hogy elrejtse könnyeit. Franciából: — gh. ismeretek-tAea. Népek és országok. Miért maradnak a hajadonok pártában? Erre egy világ tapasztalt aggastyán igy válaszolt: 1. Mert a legtöbb leány saját állapotán fölül akar férjhez menni és a tens meg a nagyságos ur nem mindig adja magát elő. 2. Mert többet szeretnek a tükörbe, mint a konyhába nézni. 3. Mert az okos ember egy divatbolond kedvéért nem akarja magát tönkre tenni. 4. Mert első szerepet akarnak játszani a házban, pedig az okos férfi tudja, hogy ekkor minden fölfordulva megy. 5. Mert a hízelgő gavallért elébe teszik a szilárd jellemű férfinak. 6. Mert pingálni tudnak, de varrni nem. 7. Mert azt hiszik, hogy csak bálban találnak férjet. 8. Mert mig fiatalok nagyon fitymálok. Szabó-város. Lengyelországnak Pietrkow kormányzóságában, Lodztól mintegy huszonkét kilométernyire van egy Brzeziny nevű városka, amelynek összesen 7669 lakosa közül 4000 szabó vanv nagyobbára zsidók. Ezek oly nevetséges áron árulják a férfiruhát, hogy három rubelért (egy rubel 3 korona 81 fillér), elég tisztességes öltözetet lehet náluk kapni. Az évi forgalmuk három millió rubelre tehető. Olaszország népe. Olaszországban most fejezték be a legutolsó — 1901-iki, népszámlálás adatainak a földolgozását. Ez volt az első népszámlálás Olaszországban, amelynél a lakosok felekezetét is számba vették, megengedték azonban, hogy aki akarja, a népszámlálási Ívnek ezt a rovatát ne töltse ki. Aki ilyen módon nem jelentette be, hogy milyen vallásn. azt felekezeten-kivülinek vették. A statisztika azt mutatta, hogy vallás dolgában Olaszország Európának talán legegységesebb állama. Harminckét millió négyszázharmincegyezer lakosából harmincegy és félmillió katholikus, sőt igazában még több, mert a 794.000 emberből, aki nem jelentette be, hogy milyen vallásu, a túlnyomó nagy rész szintén katholikus. Az olasz protestánsok száma 65.500, a zsidóké 35.600.
