Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-04-02 / 13. szám
Vili. évfolyam. Szatmar, 1905. április 2. 13. szám. FELELŐS SZERKESZT* ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Megjelenik minden vasárnap Szerkasztisig és kiadóhivatal: SZATMÁR, Széni István-tér 9. szám. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Tél és tavasz. Halál és élet... Szomorú, leverő gondolatok töltik el mindnyájunk lelkét a halál gondolatára. Szivszorongva szemléljük őszszel a viruló természetnek haldoklását; tudván, hogy a mi életünk is olyan múlandó. Majd jön a tél komor, fagylaló napjaival, hogy amit az ősz elfelejtett elhervasz- tani, azt ő végképpen megsemmisítse. Beszorulunk a szoba falai közé és van elég időnk fűtött kályha mellett a künn száguldó zivatar zúgását hallgatni. Ilyenkor nem csuda, ha epekedve sóhajtozunk egy-egy napsügár, egv-egy szép, enyhe tavaszi nap után. De különösen az elmúlt hosszú, hideg tél után óhajtjuk mindnyájan a tavaszt. A bebörtönözött rab amilyen nehezen yárja börtöne ajtajának megnyílását, éppen olyan nehezen várjuk mi az enyhe tavaszi napok elérkezését. Annak a szép, virágot fakasztó tavasznak elérkezését, mikor nem lesz szükségünk a meleg szobára, nem a meleg bundára, mikor mindnyájan a szabad természet gyermekei leszünk. Mikor megnépesül erdő, mező; vidám dal fakad a munkások ajkán. A zöld erdőn és mezőn megszólal a madársereg éneke és szól édesen, szivet-lelket andalítóan. Óh itt minden nagyon kedves! A tavasznak első virága a szerény kis ibolya kidugta már fejét a nem régen még hó és jég borította földből; mintha bátorítani akarna mindent, mintha azt mondaná : — Elmúlt a tél! Itt a tavasz! Látjátok, élet következik a halál után! Vajha mindnyájan megértenők, amit a szerény kis ibolya beszél. Megértenék különösen azok, akik a halálban nem látnak egyebet, mint végmegseminisiilést. Kételkedő embertársam, eredj ki tavasszal az Isten templomába, a nagy természetbe, ott az ébredő kis ibolya és a zöldülni kezdő erdő, mező beszélnek neked a feltámadásról és tapasztalni fogod, hogy igazat beszélnek. De nem csak az ibolya és a zöldülő erdő-mező hirdetik a tavasz elérkezését, hanem a kikelt zöld vetés, a megérkező vándor-madarak, gólya, daru, fecske stb. is. Minden, ami csak él a természtben azt hirdeti nekünk: — Ember, itt a tavasz! Isten segedelmével fogj munkához! Nincs a földnek olyan gyermeke, kinek szivében él csak egy mustármagnyi szeretet a természet iránt, hogy ne örvendene a felséges, szép tavasz elérkezésének, a természet feltámadásának! De nem folytatom tovább. Mert a tavasz szépségét, hasznát tol leírni képtelen; nyelv meg nem magyarázhatja soha. Nagyon szép tavaszi nap van. Megyek ki a természetbe; hol az enyhe tavaszi szellő lágyan, édesen súg fülembe sok szépet, — mindent. A természet ismét felnyitotta előttünk kebelét, mint egy nagy könyvet, menjünk tanuljunk meg olvasni belőle. Sz. F.
