Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-12 / 10. szám

76

MAGYAK FÖLDMIVELŐ

— Édes jányom, bizony hogy ilyenfélére so’se gondoltam vagy gondolok. Ugyan az ég szerelméért, hát hol a föld keretén születnék még egyszer asz- szony, aki anyád helyét pótolja ?

Az öreg ellágyult. Sirt, mint a gyermek. Anna odament apja-urához és olyan édesen mondotta:

— Apánduram. En nagyon boldog vagyok melletted.

Gazduram aztán éjjel-nappal azon törte a

fejét, vájjon miért nem engedi az Isten ezt a leányt

az 6 tűzhelyéről. Miért kötötte úgy ide, hogy sehol

máshol nem lehet boldog, csak itt... az apai háznál.

*

Mariskát akkor láttad utoljára szives olvasóm, mikor a szülei házból, mint a szárnyára kelt madár elrepült. Jöjj velem. Itthon van az apai háznál. Látogassuk meg.

... Ott ül a nagy karosszékben. Arcán már ott a halál lehelete. Sorvadó életének búcsúzó fénye. A nemrég villogó szemekben az enyészet sötét leple borong. Aki ránéz, tudja, hogy egy kevés idő és a kedves lény elmúlik. Csak ő nem sejti. Csak ő hímezi a jövőt. Ilyenek a sorvadó lelkek.

— Az emberek azt hiszik, hogy én elmegyek, itt hagylak téged.

Kis lánykájához beszél a beteg emigyen.

— Én nem megyek. Nem hagylak téged gyermekem.

így megy ez napról-napra. Minden ébredéskor, minden lefekvéskor. Egyszer csak eljő a régen rettegett pillanat. A csöndes, nesz nélkül való — örök elszenderedés.

A ravatalt felállították. Ott fekszik az elmúlt kedves lény, mintha most is — mosolyogna. Kis leánya, mint máskor, mig jó anyja élt... jön ágyához. Most ravatalt talál.

— Édes anyám, kelj fel, már reggel van.

De az anya nem beszél, csak az ajka mosolyog, mintha suttogná:

— Én elmegyek, de te nem leszel árva. Anyád marad... a vén leány.

Bogdányi uram házában aztán folytak a napok, mint egykor, régen, mikor szintén egy árva gyermek csevegései hoztak olykor-olykor vidámságot a gyászos tűzhelyre.

A vén leány vitte tovább az anyai gondokat és nézte napról-napra a kis leányban saját fiatalságát.

Bogdányi uramnak őszbe borult a tarkója és a gyermekkel maga is gyermek lett. De most már érti ám, hogy miért nem engedte el az Isten az ő házától — a vén leányt.

Bodnár Gáspár.

iskeretek-tAra.

A Nap, mint égi test.

Naponta látjuk a látóhatáron fölemelkedni a Nap hatalmas korongját, méltóságteljes haladással végig vonulni az ég boltozatján, mig ismét letűnik nyugaton, hogy a másik napon újból kezdje pályafutását. így tart ez évezredek óta.

Mindnyájunkat érdekel ezen égi test. Tőle nyeri földünk a világosságot és meleget; nélküle lehetetlen volna az emberi, állati és növényi élet;

fagy, sötétség és pusztulás szomorú képe volna mindenfelé, ha ő nem árasztaná körül naponta jótékony sugarait.

Pályája csupán látszólagos. A Nap saját tengeje körül forogva egy helyben marad s a Föld, mig hosszúkás köralaku pályáján egy évi mozgással megkerüli a Napot, minden huszonnégy órában egyszer megfordul saját tengelye körül s ez utóbbi mozgása tűnik úgy fel előttünk, mintha a Föld állana s a Nap forogna körülötte. Éppen oly csalódásba ejt a Naphoz való viszonyunk bennünket, mint midőn sebesen robogó vasúti kocsiban az ablakon kinézve azt hiszszük, hogy a vonat áll s a mellette lévő tárgyak sebes futásban sietnek visszafelé.

A Nap tulajdonképeni nagyságához képest igen kicsinynek látszik 21 millió mértföldnyi távolsága miatt. A csillagászok számítása szerint tömege 350,000-szer nagyobb mint a Földé. Ezt legkönnyebben úgy lehet elképzelni ha felvesszük, hogy mindkét égi test körül vasút van építve: mig a Földet egy hónap alatt futná körül a gőzkocsi, addig a Nap megkerülésére teljes kilenc év volna szükséges a haladás sebességének egyenlő foka mellett.

Vonzó ereje is jóval nagyobb mint a Földé. Tudjuk azt, hogy a fölhajitott tárgyak a Föld vonzó ereje következtében esnek vissza a Földre. Mig a földön a szabadon eső test az első másodpercben 5 méter utat fut meg, addig a Nap felületén ugyanannyi idő alatt 140 méter mélységre esik. A vonzó erő okozza a testeknek a Földre gyakorolt nehézkedését, vagyis súlyát is. A Nap nagyobb vonzó erejéből következik, hogy ami a Földön 1 mázsát nyom, az a Nap felületén 29 mázsa súlyt képvisel.

A Nap tömege izzón forró állapotban levő fé- ' mekből és más anyagokból áll. hősége roppant nagy s ennélfogva melegít és világit, vagyis a testek részecskéiben azon hullámzó, rezgő mozgást idézi elő, melynek eredménye a melegség és világosság.

Hogy fogalmunk legyen a Földnek a naptól nyert hőmennyiségéről, képzeljük el, hogy a Föld egész felülete 30 méter vastag jégkéreggel van borítva: a Nap egy éven át a Földre árasztott hőmennyiségével képes volna ezen óriási jégtömeget fölolvasztani. Vagy hogy más példát mondjak, a Naptól nyert hőmennyiség akkora, hogy az képes volna minden percben 5 és fél köbmértföldnyi vízmennyiségnek mérsékletét egy Celzius-féle fokkal melegebbé tenni. Pedig a földnek csak kis részét kapja a nap melegének és fényének. Ha a nap körül egy vájt gömböt képzelünk, melynek átmérője akkora, mint a Föld átlagos távolsága a Naptól, azon képzelt gömb területén 2300 millió akkora gömb, minő a Föld, férne el egymás mellett; s minthogy a fény és hősugarak mindenfele egyaránt terjednek, valamennyi 2300 millió gömb egyaránt megvilágittatnék és megmelegittetnék a Nap által. Tehát a föld számára csak 2300 milliomod része jut a Nap által kiárasztott összes melegségnek.

Ha a Napot színes üvegen keresztül nézzük, tányérjának minden egyes pontja egyenlő fényesnek látszik, de ha távcsövet alkalmazunk vizsgálódásunk eszközéül, csakhamar észreveszszük, kogy kisebb- nagyobb foltok vannak rajta, melyeknek széle szürkés, belseje többnyire sötétebb, fekete, vagy barna-