Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-05 / 9. szám
68 MAGYAR FÖLDMIVELŐ De jött ugy-e bár a szomorú filokszerás idő. Jött a talián bor. Jött az akszisz, boritaladó. Jött a hamisitott kotyvalék. A borcsináló Engelék korszaka. A jó módú ember sem tudott tiszta borhoz jutni. A szegény ember egészen a pálinkához fanyarodott. Máskép néztek ám ki a borvidékek. Az én szülő városom is. Akik eddig szájukat sem öblítették volna ki pálinkával, most a pálinkával kezdettek cimboráskodni. Itták reggel, délben, délután és este egyarányosan. Az utcák sorát pálinkás boltok foglalták le. Lakadalmakon, keresztelőkön a vad ital járta. Az országutakat is ellepték a kocsmák, szekeres ember lépten nyomon pálinkába botlott. így szokott rá a magyar a pálinkára, igy hajtotta fejét legnagyobb ellenségének szomorú igájába. Csuda-e, ha a jobb lelkek, a népért, a nemzetért aggódó honfiak megdöbbenek? Mi leszen, ha a magyar nép ki nem józanodik az ördögcsinálta pálinka iszonyatos gőzéből, mámorából. Magyar népem, gondolkozzatok csak egy parányit e nagy. mélységes kérdésen .... ISHERETEETÁF.A. Leánykérés a különböző népeknél. A arab félvad törzseknél a leánykérés künn történik a pusztán. A kérő fölkeresi a leányt, a ki rendesen atyja nyáját őrzi, Amint az ifjú feléje közeledik, kódolásokkal védekezik. Ha a leány a férfit eltalálja egy kővel, ez dicsőségére szolgál, ha pedig a férfi, anélkül, hogy csak egy kődobás is érte volna, a leányt megtudja ragadni és édes atyja kunyhójába vinni, akkor az eljegyzés megtörténhetik. Az eszkimóknál egyszerűbb a háztüznézés. A szerelmes legény elmegy imádottja kunyhójába, megragadja a hajánál és úgy huzza be a saját sátorába. A yao-midos-oknál, egy tatár törzsnél már érdekesebb a leánykérés. Az első téli nap minden faluban nagy ünnepélyt rendeznek, a hol megjelennek a legények is, a leányok is. A férfiak hosszú sorban ülnek és muzsikálnak, mindegyik a kedvesének kedvenc dalát játszva. A leányok azután lassan elvonulnak a muzsikáló legények előtt. Ha egy leány meghallgatja imádoltját, virágot tesz az ölébe, ha azonban a lány félreforditolt fejjel megy tovább, akkor ez — kosarat jelent. Borneo-szigetén a dayakok között a következő szokás divatozik: A szerelmes legény felkeresi a leányt a szülei házánál és segit neki a ház körüli teendők elvégzésében, ha a leány szívesen fogadja segédkezését, akkor a legény éjjel odalopódzik kedvese ablakához és bekopogtat. A leány, a mint meghallja a kopogtatást, valami jelt ad; ez azt jelenti, hogy szülei is beleegyeztek. A legény szó nélkül távozik, mert a leány most már biztosan a felesége lesz. A japán virágot dob kedvesének hordszékébe; ez az ő szerelmi vallomása. Ha a leány kidobja a virágot, akkor a szerelmes mehet másfelé feleséget keresni. A spanyol udvarló egy pohár vizet kér imádottja szüleitől. Ha a vizet megkapja, de nem hívják be a házba, vagy nem kínálják meg székkel, akkor nem remélhet semmit. A kaliforniai karakóknál húsz kagyló az eladó leány rendes ára, de, ha nagyon szép a leány, negyvenet is elkövetelnek érte. A Koffer-legény öt tehénért veszi a feleségét, de, ha csinos a leány és módos a legény, tizet is megad érte. Gazdag legény mindig drágábban veszi a feleségét, mint a szegény, noha a leány apjától, anyjától sohasem örököl. Ha nincs fiúgyermek minden örökség az elhalt legközelebbi férfi-rokonáé. A híres szép navaja-törzs leányainak ára fe- jenkint tizenkét ló; drága a szomajéd leány is; a talár leányt annyi vajért adja az apja, a mennyit a leány nyom, A mizhmisz-törzsnél a gazdag legény busz tehenet ad a menyasszonyának, de a szegény egy disznóért is kap feleséget. Unyoróban rátára is kap asszonyt a házasu- lándó legény; a leányt azonban csak akkor kapja meg, ha az utolsó rátát is kifizette. Afrika és Dél-Amerika több törzsénél az a szokás, hogy a legény munkával fizet a mátkájáért. Beszegődnek szolgának, mint annak idején Jákob a leendő apósához és ha becsülettel kiszolgálja a meghatározott időt, elmehet a leánnyal együtt. A Manzoni-föld vad embereinél két szarvas-agancs a mennyasszony ára, de bizony akad megszorult, vagy könnyelmű apa, a ki féláron is eladja gyermekét. Olvasóinknak! A téli esték elmúltával »Fejtörő« rovatunkat beszüntetjük. A közeledő tavaszi és nyári estéken nincsen ideje népünknek a megfejtésre. A sokoldalú mezei munka ad elég fejtörést a gazdaembernek és családjának, mert bizony lavaszszal és nyáron a korán felkelő nap már munkában találja a gazdát és egész nap munkában elfáradva, csak a késő éjjeli órákban térhet nyugalomra. Nagy szüksége van a pihenésre, hogy hajnalhasadtával ismét munkához foghasson. Ha azonban Isten életünknek és egészségünknek kedvez, ez év november havában ismét fogunk népünk szórakoztatására »Fejtörő«-ket közölni lapunkban. Addig is kívánjuk, hogy adjon a Mindenható Isten kegyelme áldást, segedelmet népünknek munkájában; fáradságának gyümölcséül pedig bő termést! * A »Magyar Földmivelő« 7-ik számában megjelent »Be- türejtvény« megfejtése : »Éljenek a negyvennyolcas honvédek!« Megfejtették: Molnár Dániel, ifj. Molnár József, Molnár József, János, István, Zsuzsánna, Fodor Zsuzsánna, István, Józsaf, Oláh Eszter, Bodnár Gyuszi és Giziké, Tompa Lidia, Tompa Dániel, György, Emilia, Zentai Katholikus Kör. Liska István, Erzsiké, Lengyel Zsuzsánna, Juliánnna, Kosztura Erzsiké, Páricsi Bertalan, Pál Milike, Zsuzsika, Kőrösy Pál, Horváth Lajos, Keiner Rezsike. Perlstein Irénke, Papp László, Moskovits Márton, Gergely István, Sándor, Eszter, Borcsa, Kulcsár János, Szerdi Mihály, Bányacski István, Retek József, Berta Juliska, Dócs János, István, Kazup Erzsébet, Oláh Eszter, Kastkötő Mari, Filep János, Vajda János* Fodor János, Herczik János, György Károly, Balobás Balázs, Berta Eszti, Szabó Ilona, Szabó László, Térjék Mariska, Margit, Barna, Papp János, Bácskái János, Leni, Zsófi, László, Árpád. Az Ígért jutalomkönyvet Tompa Dániel (Karád) nyerte el, mit címére legközelebb el is küldünk.
