Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-05 / 9. szám

VIII. évfolyam. Szatmár, 1905. március 5. 9. szám. y A kivándorlási ügynökök. Amit a múlt héten e helyen említettünk, csakugyan bekövetkezett. Az ugyanis, hogy előttünk gyanúsnak tűnt fel a szatmárhegyi és egyáltalán szat- mármegyei népnek egyszerre feltámadt vágya a kivándorlásra. Vágya és gyors elhatározása. A közelmúlt heteken rajkénfrwláttuk a népet a vasúti állomásnál. Búcsúztak, sírtak, de — határoztak. Ok mennek. Mert kergeti valami. Talán saját vágyuk, talán az itthon való nyomor? Nem éppen. ’Iszen láttunk köz­tük jobb módú gazdákat is. Ok mennek. Mert hatalmasan dolgoznak újra és újra a kivándorlási ügynökök. Ezek a szívtelen emberkupecek. Ezt irtuk, ezt panaszoltuk fel a múlt héten. És ime alig pár nappal rá olvassuk emez épen idevágó értesülést: A kivándorlásra való csábítás már sok ember­nek okozta vesztét és noha törvény őrködik a ki­vándorló fölött, lelketlen ügynökök mégis rendsze­resen kizsákmányolják a népet. Ilyen ügynök volt Hirsch Jakab, aki az ország minden részéből csá­bított a kivándorlásra. A múlt napokban Komárom és Esztergommegyékből, továbbá Szatmár és Sza- bolcsmegyékből indított útnak egy-egy csapat kiván­dorlót, akikkel Oderbergig kelteit volna mennie Hirschnek, hogy ott átadja őket más ügynöknek. Hirsch a két irányból érkező utasokat ellátta vasúti jegyekkel és megállapodás szerint a zsolnai állomá­son kellett találkoznia a két irányból érkező mun­kásokkal, ahol Hirsch várta is őket. A komáromiak és esztergommegyeiek pár órával előbb érkeztek Zsolnára, mint a Ruttka felól érkezők. Hirsch a ko­rábban érkezőket elvezette egy korcsmába, ahol rá­vette őket, nogy a pénzüket adják át neki, mert a határszélen nagy vizsgálatnak vetik alá őket s a pénzüket elszedik, hogy ezzel megakadályozzák a kivándorlásukat. Az emberek elhitték ezt a mesét s átadtak Hirschnek 1400 korona készpénzt azzal, hogy majd Oderbergnél azt visszakapják. A ravasz Hirsch azonban Csacán túl egyik megállóhelyen meg akart szökni az utasai elől. Ki is szállt a vonatról. Az emberek azonban folyton szemmel kisérték Hirscht s amikor észrevették, hogy szökni akar, le­ugráltak a vonatról s üldözőbe vették. Utói is érték és olyan alaposan elverték, hogy eszméletlen álla­potban vitték be Cserne községbe, ahol ápolás alá vették ugyan, de életbenmaradása reménytelen. A kivándorlókat a csendőrség bekísérte Csacára a szolgabirósághoz, ahonnan kihallgatásuk után a já­rásbíróságnak lettek átadva. Az újságok általában csudálkozással só­hajtanak fel, hogy hát hol vannak az alispá­nok, szolgabirák és elüljárók, kik nyomban filencsipnék ezeket a lelketlen kivándorlási­ügynököket ? Mi nem sóhajtozgatunk, hanem kimond­juk magyarán, hogy ezek ellen az emberku­pecek ellen nem elégségesek a legéberebb szemű alispánok, szolgabirák, elüljárók sőt detektívek sem. Itt maga a nép, a közönség tehet leg­többet. A nép okuljon már egyszer. Ne bízza életét, családi békéjét, boldogságát egy ko­misz kupecre. Aki neki igér eget és földet. Aki azonban, mint a fentebbi esetben is lát­hatja a nép, már jó előre kieszeli az ember­telen csalást. A közönség pedig mihelyt ilyen kiván­dorlási hullámzást vesz észre, ne sajnálja az utána való járást, hanem keresse meg a mozgatás forrását vagy figyelmeztesse a né-

Next

/
Oldalképek
Tartalom