Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / 52. szám
418 MAGYAR FÖLDMIVELŐ AMERIKA Kivándorlók borzalmas utazása. New-York- ból jelentik, hogy a múlt héten érkezett oda a trieszti osztrák hajótársaság »Gartie« nevű hajója hét- százkilencven vándorlóval. Az utasok elbeszélése szerint az ut borzadalmassága szinte leírhatatlan volt. Több mint teljes négy héten keresztül voltak kénytelenek az utasok a hajó aljában maradni az óriási vihar miatt. Ezenkívül az öt hétig tartó utazás alatt többször riadalom tört ki a hajón. Egy asszony félelmében megőrült, a mikor egy éjjel a gépházban lüz ütött ki és az egész hajón kialudt a villamos vezeték. Sokan panaszkodtak a hajón uralkodó kegyetlen bánásmód miatt is. Az utazás alatt hárman haltak meg nyakszirtmerevedésben. Nagy tűzvész Chicagóban egy ottani áruházban, a melyben hatszáz embert foglalkoztatnak, óriási tűz támadt. Az alkalmazottakat és a vevőket rettenetes ijedelem fogta el. Sokan az ablakon ugrottak ki. hogy életüket megmentsék, de szétzúzott tagokkal holtan terültek el a földön. Azt hiszik, hogy több, mint 40 ember halott. ___ KIS Gr AZ 3D» A A kisgazda segélyforrásai. A mi népünk sok helyen még ma is azt nevezi földmivelésnek, hogy tavasszal, ősszel beveti, megszántja, megkapálja a földjét, azután ölbe rakja a kezét és várja az esőt, a napsugarat és imádkozik, hogy a rozsda meg az üszők kerülje el földjét. Hát ez helytelen felfogás, melynek káros következményei alaposan mutatkoznak is a kisgazdák állapotában. Nyomor fenyegeti a kisgazdákat. Alig van esztendő, mely a föld termékeinek a legtökéletesebben megfelelne időjárás tekintetében, Ha szárazság nincs, van eső, zivatar; egyszer megaszalódik a termés a melegtől, máskor megrothad a víztől. Hiszen nem mondjuk, a nagyobb gazda ki bírja ezt. Mert annyi mégis csak terem minden évben, amennyi a megélhetéshez szükséges. Egyszer több, máskor szü- kesebben. De mit tegyen az egy-két holdas birtokokos, öt hat gyerekkel. A kinek jó esztendőben is kevés, rossz esztendőben meg semmije sem terem. Ez az amiről beszélni akarunk, ami legnagyobb baja a mi népünknek. Csak az időjárástól függ az élete, mert csak a földjétől várja a mindennapi kenyerét. Tehát csak a földjére szorítkozik. De ha még ezt is okosan tenné. Hanem még azt sem becsüli meg eléggé. Szeretném én a magyar kisbirtokosokat levinni Horvátországba, az óriási, kopár, sziklás Karszthegységbe, hogy tanulja meg minden tenyérnyi föld kihasználását. Nem lát ott az ember csak sziklát, sziklát és megint csak sziklát. De aztán a kőóriások ölében, hátán és tetején valami zöldesféle ötlik a szembe. Messziről árva bokornak látszik s csak ha közelebbről nézzük meg, vesszük észre meghatva, hogy bizony föld az, termőföld, bevetve leginkább zöldséggel, ritkán gabonával s s körülárkolva kövekkel, deszkákkal, hogy el ne söpörje a szél. vagy a hó. S a bevetett terület terjedelme alig nagyobb nagyobb egy jófajta kihuzós asztalnál. Ha valamelyik gazdának például félhold termőföldje van ott, akkor legalább is negyven darabban van, messzire, óratávolságra egymástól s mégis küszködik, mégis miveli. mert abból él legalább is részben s mert ő is földmivelő népnek nevezi magát, mint a magyar. Ugy-e, hogy megbecsüli az a földjét. A magyar földmivelőnek nem kell annyit küz- ködnie, nem kell óriási hegyekre kannákkal felcipelni az öntöző vizet, még sem tudja okosan kihasználni földjét. Vegyünk csak egy esetet. Akinek két- három hold földje, háza van, annak mindenesetre van kertje is. Hány elhanyagolt, semmibe vett, értéktelen fákkal, vagy bokrokkal teleültetett kertet láttam én magyar vidékeken. Pedig mily kitünően lehetne azt hasznosítani, bevetni pl. zöldséggel. A zöldség nem függ úgy az időjárástól, mint a gabona. Meg lehet védeni a melegtől az öntözéssel, a hidegtől a melegágygyal. S a kisbirtokos gazda az ebből származó jövedelemmel mennyire pótolhatná, kiegészíthetné azt a szükségletet, amit szemes vete- ménvéből nem tud előteremteni. Mivelése is köny- nyebb. elvégezheti az asszonynép, értékesítése sem függ annyira az árak ingadozásától. Hogy mennyire jövedelmet hajtó a kerti veteménv mivelése, tudok sok példát. Egy alföldi kisgazda például annyira vitte, hogy felhagyva minden egyéb vetemény termelésével, egyedül uborkát ültet, a kellő összeköttetések, közvetítési szervek igénybevételével értékesíti s ma a tekintélyes falu egyik leggazdagabb embere. Pedig kofáskodáson kezdte. De van még más ezer módja a jövedelempótlásnak, szaporításnak. Mikor fogja végre a magyar ember megtanulni, hogy milyen könnyen elérhető kincs rejlik számára a baromfitenyésztésben, tojás, vaj, túró eladásában. Még bűnös kényelmességről sem kell lemondania, nem kell, ha nem akar az eladással foglalkoznia. Ott vannak az értékesítő szövetkezetek. Csak beszállítja a holmit s kapja érte a pénzt, Egész vidékeket ismerek, melyek tisztán ebből élnek és pedig szépen. Pl. Horvátországban, melyről előbb beszéltem. A legelhanyagoltabb és egyik legjövedelmezőbb mód azonban a népipar. Ehhez semmi képen sem vásik a magyar ember foga. Pedig milyen /virágzó volt valamikor a népipar. Egy régi könyvben olvasom, hogy hajdan Felső-Magyarországon minden falusi asszon}' tudott sört főzni. Ma legfeljebb, ha pálinkát főznek kis üstön, de azt is maguk isszák meg. Hát hol van a fonás, szövés, hímzés, csipkeverés, csereekészités, halinaszövés, szalma-, nád-, gyékény-, kosárfonás, cirokseprü-, donga-, talpfakészi- tés, famunkák, nádazó, teknőcsinálás s a többi egyéb százféle minden vidéken más-más mesterség. Pedig milyen egyszerű ugy-e s mennyi jövedelmet hozhat. Végezheti a ház asszonynépe, a gyerekek, mezei munkára alkalmatlan időben az egész család. Csodálatos, hogy manapság, mikor annyira terjed a szövetkezetek eszméje s nyomán azok létesítése, erre az iparágra nem fordítanak elég gondot. Hisz a népipari termelvények értékesítésének legnagyobb akadálya ez által megszűnt. T. É. Adjátok kézröl-kézre a mi újságunkat!
