Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-24 / 52. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 414 bizony mit lehessen tartani a boldog uj esztendő kívánásáról. Sokan kihagyják a jó Isten gondolatát azért is, mert nincsenek talán megelégedve az áldással, mely onnan felülről hull. Ma temérdek olyan ember van, aki azt hiszi, hirdeti, hogy az ő sorsa boldogtalan, el­viselhettem Pedig nem ugv van. Az igények na­gyok. A gazdagságért, a pénzért való só­várgás veti szivükbe a boldogtalanság szik­ráit. Egy nagy titoknak nem tudása, elfelej­tése vagy nem akarása hozza tűzhelyükre, fejükre az elégedetlenséget. Hogy ugyanis ne várjunk mindent onnan felülről. Az áldás onnan hull, de csak úgy. ha mi is segítünk magunkon. Meg aztán azért sem kell ma a jó Isten gondolata, mert sokan, akiknek adatott, min­dig a földre szeretnek tekinteni. Azt túrják. Az anyagiakban könyökölnek, ügy élvezik a jólétet, hogy felülre, az égre sohasem néznek. Erre nézve a nagy Pázmány Péternek van egy magyar észjárásra valló derekas hasonlata. Körülbelül ez a summája: Azok az emberek, akik sohasem néznek az égre és úgy élvezik az ég áldását, hasonlók bizo­nyos jószágokhoz. Azok is földre szegezetten, mohó étvággyal falják a makkot, de soha nem néznek a fára, ahonnan a makk hull és igy nem is tudják soha, hogy az őróluk gondoskodó pásztoruk rázza te nekik az eledelt. Akár hogyan tekintjük is a mi társadal­munkat, be kell látnunk, hog}^ elégedetlen­ségének, boldogtalanságának egyik sárkány- feje az önzés, az egymás boldogulhatásával való nemtörődés. A kiki magának féle sivár elv, és annak feledése, hogy emberhez méltó gondolat és cselekedet: éljünk, de hagyjunk és segítsünk mást is élhetni. Ilyen emberies, művelt, istenfélő, köte­lességet szerető, boldogulásra törekvő esz­tendőt, kort kell édes mindnyájunknak kérni a jó Istentől. Mert csak ilyen társadalomban, összetartásban fogja megtelni az egyes em­ber is saját boldogulásának útját. A magyar társadalomban már készül ez az ut. A szövetkezeti erő tördeli ezt az utat. Ha nehézségekkel is kell küzdenie, de tör­deli és vezetgeti erre az útra a magyar népet. Boldog uj évet adjon a tehát a jó Isten! És ezzel virradjon reánk az a jobb kor haj­nala, mely a magyart összetartva áldása le- szen a nemzetnek. A magyar gazdákhoz. — Gróf DessewfFy Aurél, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnökének beszédéből. — Egy félszázad óta alig virradt reánk uj esztendő, amely az egész nemzetre oly sötét képet rejtett volna a jövendő fátyola mögött, mint a mostani. Az általános közgazdasági helyzetnek ebben a vigasztalanságában az egyes gazda alig remélheti boldogulásának biztosítását. Hogy a mezőgazdaság folyton rosszabbodó helyzete a gazdálkodó osztály teljes pusztulásával, a kúriák és kunyhók teljes elnéptelenedésével ne végződjék, annak csak egy eszköze van, ha a társulás, tömörülés, a szövetkezés rendelkezésére álló eszközeivel körülbástyázzuk érde­keinket és az értékesítés és kivitel célszerű és olcsó szervezésével, a fölösleges és káros közvetítés kikü­szöbölésével, a gazdálkodás modern eszközeinek tel­jes kihasználásával az értékesítést és a termelést lehető olcsóvá tesszük és ezáltal mezőgazdasági ter­ményeinknek versenyképességét a világpiacon biz­tosítjuk. Az gazdatársadalom a felzaklatott kedélyek lecsillapítására is a jogos igények kielégítésére, saját jogainak megvédelmezésére és ezzel a megzavart társadalmi béke helyreállítására óriási feladatok előtt áll. E közös célokat alig szolgálhatja bármely esz­köz jobban, mint a gazdasági egyesületek szervezete, melyekben a gazdasági értelmiség és gyakorlati érzék közösen alkothatja meg a szükséges szervezeteket és intézményeket. A gazdasági egyesületek javarésze a legnehe­zebb politikai viszony között jött létre és most, midőn nem sokkal könnyebb időket érünk, legalább nem kell uj intézmények szervezéséről gondoskodnunk, hanem csak a meglevők biztosításáról, megszilárdí­tásáról és fejlesztéséről, hogy az előttünk álló nagy feladatokra teljes mértékben alkalmatosakká váljanak. Ehhez első sorban az szükséges, hogy a gazda­sági egyesületek a gazdaközönségnek minél szélesebb rétegeit és minél nagyobb tömegeit foglalják maguk­ban. Ha az egyesületeknek a gazdaközvélemény irá­nyításában eddig is meg volt a maguk nagy feladata és jelentősége, mely teljes mértékben megérdemelte a gazdaközönség legmelegebb felkarolását, úgy két­szeresen megvan az most, a midőn a kilátásnélküli zavaros politikai helyzetben a társadalmi együttmű­ködés képes csak egyedül hasznos eredményeket felmutatni. Amidőn tehát ez alkalommal gazdatársaim szeme elé állítom a nehéz helyzetet, amely a jövőben az egész gazdaközönségre vár, addig is. mig a politikai látóhatár kitisztulása várható, a szokottnál is mele­gebb érzéssel hívom fel a tömörülésre, a társulásra, a gazdasági érdekeket szolgáló gazdasági egyesületek támogatására gazdatársaimat, mert mindnyájunk egyetértő, közös és önzetelen működése képes csak az elérendő nagy célok megvalósítására. Gyermekekre támadó szirti sas. Palmnickenböl jelentik: A királyi bányahivatal parkjában a napokban a növényház közelében együtt játszadozott Mierwald kertész Kurt és Walter fia. A magasságból hirtelen lecsapott egy hatalmas szirti sas s reávetette magát a négyéves Kurtra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom