Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-10 / 49. szám
Megjelenik minden vasárnap Szerkesztiség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre...............................2 » Ne gyed évre......................1 ' » A nép újságai. Irta: Mailáth József gróf. Az újságolvasás ma már oly általánossá vált, akár a pénzolvasás. A pénz is olvasva jó, mondja a közmondás. És általában tartják, hogy az újságok közt is az lenne a jó, melyiket sokan olvasnak. A nép lévén a nemzet nagy, leghatalmasabb része, természetes következménykép a nép újságainak kellene legtöbb olvasóinak lenniök. Vannak is. Mert népünk sem nélkülözheti immár az újságokat. Az ő lelke is joggal vágyódik a köztudásra, lelkének tartalmát igen helyesen, ő is igyekszik gazdagítani, szélesíteni. Talán tudvágyból, talán megérdemlett szórakozásból és tanácsadásul. Népünknek ezen újabb időben felébresztett lelki világába bele is markol a tisztes célokra törekvő iróvilág, de talán még jobban a puszta üzérkedési szellem. A népnek ma már sok, talán túl sok újsága van. Kérdések-kérdése azonban, hogy vájjon alkalmazhatjuk-e itt a fennt mondottakat? Hogy t. i. az lenne legjobb újsága, melyet legtöbben olvasnak? Mert a szegény nép azt a szerény kis újságot bizony megolvassa, még pedig tö- véről-hegyére. Akár azt a szerény garasokat, melyeket napi munkájával megszerzett. Ha már egyszer krajcárt ad érte, ki akarja használni. Apró pénzre óhajtja váltani. És bízni is akar benne, hiszen nyomtatva van. Előtte .a nyomott betű — majdnem szentirás. E lelki jelenséget aknázzák ki a nép újságainak szellemi és anyagi mozgatói és hihetetlen eszközökkel dolgoznak, hogy kinek- kinek újságát a nép mentői tömegesebben olvassa. De fájdalom éppen az eszközök meg nem válogatása okozza, hogy a nép újságainak nagy része sajnálatra méltó módon letért az igaz, őszinte hivatás ösvényéről. Nem megbízható, igazmondó vezetője, kalauza a mi népünknek, hanem félrevezetője, elbódi- tója, csalfa, beláthatlan Ígéretekkel dolgozó ámitója leszen a magyar embernek. Oly képtelen világba helyezi sok népújság olvasóinak gondolkozását, érzését, akaratát, melyből arra a küzdő kis emberre csak keserű csalódás, féktelen indulat és szánandó kiábrándulás borul. Nem csuda, ha a nép józanabb része már is idegenkedik, sőt visszaborzad sok olyan újságtól, melyet számtalanszor kétszínűségen, álnokságon és szemenszedett hazugságon csípett. Erről bőséges tapasztalatom vagyon. Nem vagyok barátja annak a taktikának, hogy a népnek nem kell. erről, vagy arról tudnia. A nép tudjon mindent, amit tudnia kell, vagy lehet. Hiszen ami egyszer világgá repül, az úgy sem jár mankókon. De, ha valahova illik, úgy ide valók bölcs Deák Ferenczünk szavai: Mindent írjatok, de csak az igazságot írjátok! Mily elrettentő ellentétben állanak a nép újságainak mai Írásai ezen szinigaz szavakkal! Mily tompult igazságérzettel és teljesen megvakult lelkiismerettel Ígérnek aranyhegyeket a kisembernek némely néplapjaink, soha se’ hittem volna, ha szemeimmel nem olvasom.
