Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-19 / 46. szám

A magyar gazdák és a politikai válság.

Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület e hó 9-én igazgató-választmányi tanácskozást tartott.

Az országnak ez egyik legtekintélyesebb egyesületének működéséből már eddig is sok áldás, megbecsülhetlen irányzó munkásság származott a hazára, a magyar gazdatársadalomra. Vezetői, a gazdavilág oszlopos tagjai, nem hiába, hogy az egyesület magatartására mindig kiváló súlyt helyez az igaz. érdekbefolyásoktól ment közvélemény.

Most is a fentjelzett igazgató választmányi tanácskozáson felszólalt az egyesület elnöke gr. Dessewffy Aurél és igen-igen komoly és megszívlelendő felhívással vezette be a tanácskozást.

E felhivást olvassa el a haza minden polgára. Olvassák el fent és lent egyaránt. Menten minden politikai szenvedélyességtől szól a tekintélyes főur a válságról és azon mély, törekvéseinket megzsibbasztó állapotokról, melybe a magyar gazdaközönség oly örvendetesen felpezsdült munkássága, reménysége úgyszólván bele kezd fulladni az áldatlan politikai tusákba.

A felhívást szóról-szóra közöljük.

Mielőtt a mai választmányi ülést megnyitom, lehetetlennek tartom, hogy ha mi magyar gazdák akár itt, akár bármely más nyilvános működés terén összejövünk, bizonyos megdöbbenéssel ne tekintsük mai viszonyaink mostani szomorú fejlődését. Különösen azért, meri egész anyagi és szellemi fejlődésünk kérdésesnek látszik s megdöbbenéssel látjuk, hogy az az alap, amelyen oly szépen fejlődtünk 34 éven át, mintegy egyszerre egészen uj, más irányokba látszik terelődni s ennek folytán aggodalom fog el bennünket az iránt, vájjon hova fognak az ügyek tovább fejlődni.

Én azon aggodalmamnak kell hogy kifejezést adjak rövid felszólalásom keretében, hogy ezen egyleti téren is, amelyen mozgunk, valamint a társadalmi működés minden egyéb terén is a mi igyekezetünk és törekvésünk úgy látszik meddő lesz s nem lehet oly eredménye, mint amilyen kívánatos volna. Különösen akkor nem, hogyha egész nemzeti életünk, amelyre alkotmányunk fel van építve, kérdésessé válik és oly irányba terelődik, amely minden békés embert aggodalomba kell hogy ejtsen.

Arra kérem honfitársaimat és az igen tisztelt választmányt, hogy a magunk részéről igyekezzünk mindenképpen odahatni, hogy a jövőben ismét a normális, rendes és azon utak legyenek megnyitva, amelyek általában ami alkotmányos fejlődésünknek megfelelnek, mert félő, hogy ellenkező esetben a mi működésünk és minden más működés, mely az ország szellemi és anyagi fejlődését elősegíthetné, meddővé és kérdésessé válik. Én óhajtom és remélem, hogy lesz tán valami útja és módja a kibontakozásnak, amire azonban, sajnos, ma még nincs kilátás.

Ez a hazafias aggodalmakkal, de nemzeti önérzettel és alkotmánytisztelettel teljes nyilatkozat valóban méltó a tekintélyes egyesület hivatásához. Nem csudáljuk, hogy megrezzen benne a hazafias aggodalom és még mindig élő reménység húrja is egyszerre a vezető nemes lelkében. Hiszen nagy társadalmi munkák kockázata lépdeli a gazdavilág lelkét. Megakadása annak az egyesületi, szövetkezeti életnek, mely egyedül van hivatva uj vért, erkölcsöt, életkedvet, önbizalmat önteni a már teljesen sorvadásnak indult magyar gazdavilágba.