Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-24 / 38. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 301 — Kezeim közt akarom tartani, úgy vele meghalni, s miután meghaltam, ne irtózzék kezeimből kivenni s a fiamnak átadni! Ez utolsó kívánsága a lelkes hazafinak teljesült is, mert a jó fiú, a hazáért küzdő kapitány, atyja vérével befecskendezett feszületet kapott emlékül. Hiszem, mint nevezetes emlék unokákról-uno- kákra ereklye gyanánt fog szállani. Királyi írott parancs folytán a bánáti lázadás elnyomására küldött Kiss Ernő állott mellette, aranygyűrűkkel valának ékítve keze ujjai. Utána következett Dessewffy Arisztid. A kivégzés napján csinosan, mint menyegzőre elkészülve jelent meg. Végre ezeket követé Lázár Vilmos. Midőn az elválás e szomorú percében megcsókoltuk egymást, arra kért, ha talán nem jól találnak lőni,* ne engedjem kínlódni, hanem kérjem a vezénylő tisztet, hogy ismételtesse a lövést. Ezután mondván: »Isten önnel!« letérdelt a többivel együtt, s mielőtt szemeit, mint társai is saját e végre elkészített fehér kendőjével bekötötte volna, összetett kezekkel égre emelve szemeit, hangoztatá: »Istenem, nőm s három gyermekem!« Szemeik be lévén kötve, térdelve várták a bizonyos halált. Rögtön elébük lépett 12 gyalog katona töltött fegyverrel, egyre-egyre három volt számítva, s midőn célzó állásba helyezék magukat, mi pár lépésnyire oldalvást állottunk. Erre a parancsnok kardjával jelt adott, melyre 12 fegyver egyszerre eldurrant. A fegyverek durranására hárman rögtön élettelenül dőltek le. Kiss Ernő mozdulatlanul térdelve maradt, mert csak vállát fúrta keresztül egy golyó; elébe állott tehát három gyalog katona s elsütve fegyvereiket, ezek olták ki életét. Mig itt a vár sáncai között ezek történtek, addig többi társaink a hátramaradtakkal társalogtak. Ez idő alatt meglátogatá Sujánszky barátom a hős és rettenthetleu Damjanics hadvezért, ekkor adá rá áldását, saját kérésére, ekkor kéré föl, hogy halála után el ne mulaszsza ajánlani nejét a jó érzel- müeknek s különösen a lelkes honleány és a magyar foglyok védangyalának, özv. Vásárhelyiné ő nagyságának, ekkor vévé át tőle' átadás végett a neje, született Csernovits Emilia vigasztalására október 5-ike és 6-ika közötti éjjel irt imát. De intett az idő, hogy visszatérjünk azokhoz, kik reánk várakozának. Busan és legnagyobb szomorúságba merülve nyitám föl a reám várakozó Nagy Sándor József ajtaját. A vitéz tábornok, szobájába léptemkor, nem tekintve arra, hogy kezén s lábán vaslánc van, egész udvariassággal elémbe lépett s mert hallá a fegyverek erős durranását s azt is tudta, hogy négy elvtársa immár a haza szent ügyéért áldozatul esett, igy szólt: »Nemde, mondottam tisztelendő urnák, hogy nincs remény!* En válaszolni a nagy levertség és elérzékenyülés miatt nem tudtam, de ő folytatá: »Igen, még akkor a remény táplálhatott volna, ha bennünket, akasztófára ítélteket vittek volna előre, de miután azokra, kik lánc nélkül valának, dördültek a fegyverek, valamint eddig nem volt, úgy többé remény éppen nincs.« (Vége köv.) A GAZDA TANÁCSADÓJA. A megyei dülöutak rendezése. A földmi- velésügyi miniszter a vármegyei törvényhatóságokhoz a következő rendeletet intézte : »Előfordult, hogy a községek, amelyek közös dülöutak rendezése és állandó megjelölése iránt vagy nem a keliő időben intézkednek, hanem akkor, a midőn a kataszteri munkálatok e betétszerkesztés céljaira már rendeztettek, vagy pedig az állandó megjelölést mellőzik s a helyett néhány hét alatt elpusztuló karókat, zsindelyeket alkalmaznak és az igy kellőleg nem tájékozott fölvételeknél előforduló esetleges téves kitüntetések ellen — a telekkönyvi betétek elkészülte után kell a mezei közös dülöutak rendezése érdekében felszólamlásokkal élni. Az ilyen eljárás azt eredményezi, hogy a betétszerkesztés céljaira már rendezett kataszteri munkálatok föl lesznek forgatva, miáltal áttekinthetőségük biztossága veszedelmeztetve van, de egyszersmind az államkincstárra több költséget is ró. Fölhívom az I alispánt; utasítsa a községeket, hogy a megyei, községi és közös dülőutakat a részletes fölmérést megelőzőleg rendezzék.« A községi jegyző lakása. A belügyminiszter rendeletében föloldott egy vármegyei közgyűlési határozatot, a melylyel a megye kötelezte a területén lévő községek egyikét, hogy a jegyzőnek természetben való lakást adjon s érvényre emelte a község képviselőtestületének határozatát, a mely a községi jegyzők természetben való lakásadás vagy a lakáspénz emelése iránt való kérelmét elutasítja. A belügyminiszteri határozat ellen az érdekeltek a közigazgatási bírósághoz fordultak, a mely azonban a panaszt, annak érdemébe való beavatkozás nélkül visszautasította. Vihar statisztika. A statisztikusoknak mindenre van gondjuk, listába veszik még a természeti tüneményeket is. Németországban most egy vihar-statisztika jeleni meg, a miből megtudja az ember, hogy hová ne menjen, ha fél a villámlástól meg az égzengéstöl. Az ilyen embernek legke- vésbbé Jáva szigete ajánlatos, mert ezen a szép szigeten átlag minden negyedik napon vihar van, évenkint 97 napon van mennydörgés és mennykőhullás. A második helyen Szumatra áll, évenkint 86 viharos nappal. Hindosztánban évenkint 56 viharos nap van. Borneo szigetén 54, Brazíliában 51. Európában első helyen Olaszország áll, 38 viharos nappal, azután következik Ausztria 23-mat. Magyarországon egygyel kevesebb a viharos napok száma, huszonkettő. A parlamenti viharok ebben a statisztikában természetesen nem számítanak, Bajorországban 21, Németalföldön 18, Franciaországban és Dél-Oroszországban 16, Angliában és Svájcban 7, Norvégiában csak 4 viharos nap van átlag egy esztendőben. ___________EGÉSZSÉG. A kolera. Németország területén a koleramegbetegedések száma emelkedett, ellenben Gali- cziából nem jelentenek újabb eseteket. Tekintettel azonban arra, hogy Németországban sem terjedt a járvány uj területekre, remélhető, hogy az alkalmazott óvórendszabályokkal sikerült a baj fészkét elszigetelni s igy van rá kilátás, hogy nemsokára ki lesz irtva a baj csirája is. — A mi kormányunknak a kolera behurcolása ellen tett intézkedéseiről a
