Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-10 / 36. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 285 — Ne érintsd a virágot, — szóla a sírok an}rja hanem állj ide s ha a halál jő — minden pillanatban várom — ne engedd, hogy a virágot leszakítsa fenyegesd, hogy majd te is úgy teszesz a többi növénynyel s akkor majd félni fog. Ő a jó Istennek felelős minden növényről, mely itt van, neki nem szabad egyetlen egyet sem leszakítania, mig az Ur meg nem engedi. Hirtelen hideg fuvalat járta keresztül az egész üvegházat s a bus anya megtudta erről, hogy a halál megjött. — Hogy találtad meg ide az utat s hogy tudtál hamarább ide érni, mint én? — kérdé a halál. — Én anya vagyok! lön a felelet. A halál kinyújtotta kezeit a kis beteges virág fölé, de az anya mindkét kezével elfedte azt; vigyázva azonban, hogy egyetlen szirmát se érintse. A halál ekkor rálehelt a kezekre, az asszony érezte, hogy az hidegebb a jéghideg szélnél; kezei bágyadtan estek le. — Ellenem semmit sem tehetsz, — szólt a halál. — De a jó Isten tehet, — viszonzá az anya. — Én csak azt teszem, a mit ő akar, — mondá a halál — én az ő kertésze vagyok; én elviszem minden virágát és fáját s átültetem a paradicsomkertbe, egy ismeretlen országba; de hogy tenyésznek azok ott s miként megy ott minden: azt neked nem szabad megmondanom. — Add vissza gyermekemet, — mondá az anya sírva és esdve s hirtelen átfogott két virágot kezeivel. Add vissza gyermekemet! — kiálta újra, vagy kitépem minden virágodat, mert kétségbe vagyok esve. — Ne bánts egyet se, — inté a halál. — Azt mondod, szerencsétlen vagy s még más anyát is ily szerencsétlenné akarsz tenni ? — Hogyan? Más anyát? — ismédé a bánatos anya s azonnal eleresztette a virágokat. —■ Itt vannak szemeid — mondá most a halál. A tóból halásztam ki azokat, oly szépen ragyogtak ott, én nem tudtam, hogy a te szemeid voltak. Vedd vissza őket, most még tisztábbak, mint azelőtt voltak, nézz le velők ebbe a mély kútba. Megmondom neked a két virág nevét, melyeket ki akartál tépni. Jövőjöket, egész emberi életűket látni fogod a kutban. Az anya lenézett a mély kútba. Ah, mily örömmel látta, mint lett az egyik virág az emberiség áldásává, körülte mindenütt nagy boldogság és öröm terjedt el. Látta a másik virág életét is; bú, gond, gyász és nyomor vette azt körül. — Mindkettő Isten végzéséből és akaratából van, — monda a halál. — Melyik hát ezek közül az öröm s melyik a szerencsétlenség virága? — kérdé az anya. — Azt nem mondom meg neked, — felelt a halál. — De azt tudd meg mégis, hogy az egyik virág a te gyermeked élete is. Az lett volna gyermekednek is sorsa, jövője, a mit láttál. Az anya ijedtében hangosan felsikoltott. — Melyik volt az én gyermekem sorsa? — kérdé. — Mondd meg azt nekem. Szabadítsd meg az ártatlant a romlástól, mentsd meg gyermekemet mindazon nyomortól, melyet láttam. Vedd el inkább őt s vidd el az Isten mennyországába. Felejtsd el könyeimet, felejtsd el esedezéseimet. felejts el mindent, a mit mondottam s tőled kértem. — Nem értelek, — válaszolt a halál. — Visszaadjam gyermekedet, vagy elvigyem őt abba a hazába, melyet te nem ismersz ? Ekkor az anya újólag sírni kezdett, kezét tördelte, térdre roskadt s Istenhez könyörgött. — Ne hallgass meg engemet, mindenható Isten, ha akaratod ellen esdek hozzád valamiért, ne hallgass meg. Legyen meg mindenben a te szent akaratod! Néma fájdalmában fejét keblére hajtotta, — a halál pedig elvitte gyermekét az ismeretlen szebb világba. _ A MJE R IK A Óriási torlódás az amerikai hajókon. Száz és száz amerikai, átrándulván a nyári időre a meg- vénhedt Európába, most abba a kellemetlen helyzetbe jutott, hogy nem tud visszatérni hazájába, mert jó ideig lehetetlen akár angol, akár német hajón kabinra és ágyra szert tenni. így van ez nemcsak az első osztályon, hanem a másodikon is. Tizenhárom gőzhajó ment el a múlt héten Doverből és Liverpoolból Kanadába s az Egyesült-Államokba s ezeken a hajókon az utasok már januárban és februárban lefoglalták helyeiket. Egy amerikaitól a napokban 3400 márkát kértek a hamburgi teherszállító társaság egyik hajójának kapitányi kabinjában való utazásért. Az amerikai azonban meggondolta a dolgot s elhatározta, hogy inkább megvárja az óriási torlódás lezajlását. Több másodosztályú utas, akiknek nincs pénzük a további európai tartózkodásra, elhatározta, hogy nekivág az útnak, még ha a fedélzeten kell az egész időt eltöltenie. Nagy bajt okoz az, hogy a hamburgi teherszállító társaság »Amerika« hajója nem teszi meg első útját szeptemberben, mint ahogy várták. Az óriási s egyelőre lebonyolithatlannak látszó forgalmon nagyot lendített volna ennek a hajónak az útja, mert az »Amerika« 550 első osztályú utast. 300 másodosztályút és 2550 harmadosztályút képes befogadni. Az amerikaik szerencsétlenségére azonban ez a 4000 lélek befogadására berendezett úszó város csak októberben indul el Amerika felé. Nagyon valószínű hogy akkor is szinültig meg fog telni az itt rekedt amerikaiakkal s az egyelőre elutazni nem tudó európaiakkal, mert az Amerikába menő hajókon már októberre, novemberre, sőt decemberre is le vannak foglalva az összes helyek. KIS GAZDA. Ez év terméseredménye. Most már a sok-sok ezernyi cséplőgép jóformán elmondotta a mondókáját. Már igazán tudják a gazdák, mi jutalmazta verejtékes munkájukat? Mi a terméseredmény ? Mi módra fog szerepelni az idei termés — a nemzeti jövedelembe. Az ország főterménye a búza, nem hagyta az idén cserbe a gazdákat. 5—6 tiszamenti vármegyét kivéve, jó közepesen ütött ki a búzatermés és van
