Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-08-06 / 31. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

247

annyira megritkitjuk, hogy a bogyók ne érinthessék egymást. Ezután 80—100 centiméter raffia- vagy pamutfonal 2 végét csomóra kötjük, közepén kétrét fogjuk s az igy támadt hurokba egy-egy fürt szőlőt helyezüuk, miáltal a pepecselő kötözgetés fölöslegessé válik.

mi ÚJSÁG?

Krónika.

Válságos helyzet. A megoldás még most sincs — távolról sincs — biztosítva. Sőt olyan hangok is hallatszanak, hogy mig az ellenzék a kibontakozást a magyar vezényleti nyelvtől teszi függővé, addig kibontakozásról beszélni sem lehet. így hát bizony elmondhatjuk, hogy a helyzet változatlan.

A deési beszéd. Az elmúlt vasárnap b. Bánffy Dezső mondott nagy beszédet. Nagy érdeklődéssel várták ezt a beszédet. A beszéd maga igen fontos kérdésekkel foglalkozott, — sor szerint első helyen sürgette az általános választói jogot, a közoktatás teljes megmagyarositását, az adóreformot, jövedelmi pogressziv alapon, a létminimumot, a jóléti intézmények egész sorozatát s az önálló vámterületet — és csak legutolsónak a sorban emlitette a katonai követeléseket. Az általános választói jogot Bánffy úgy irta körül, mint amelynek a választó-kerületek uj beosztását, a választási cenzus leszállítását, de azért a cenzussal nem bírók szavazati jogának külön rendezését is meg kell valósítania. Ebből konstatálható annyi, hogy a Bánffy általános választói joga nem az a teljes általános választói jog.

— Közös gyász. Julius 31-én múlt el az

56. év nagy költőnk Petőfi Sándor halála óta. Az 56. éve gördült le annak, hogy győzelemre hevítette a szabadságot hordozó zászlós vitézeket s bár ha vakéjbe borult is ragyogása, de tettei hirdeti nagy nevét mig magyar él e földön s örökké honszerelemre hevít. Megérdemli ó, hogy halála évfordulóján minden minden magyar szivében meggyujtva az emlékezet fáklyáját s szárnyat öltve, lelkünk gondolatja elröppenjen a segesvári harctérre, ahol nyugszik ő a szabadság szerelem dalnoka, ki nemcsak örök büszkességünk, de örök dicsőségünk is!

— Elégett termés. Faluhelyen rendes, de nem üdvös szokás, bár néha alkalmas szérű hiányában a kénytelenség diktálja, hogy az összes kicséplendő gabonát egy szérűre hordják össze. Az egymás mellé zsuffolt asz- tagok pedig rettenetes tűzfészekké válnak s ha kigyullad közülök egy, menthetetlenül odaég a falu összes termése. Ilyen tűzvész pusztította el a multnap Aradmegyében a lugozói földmives nép összes termését, Mikor javában folyt a cséplés, egy munkásnak pipájából szikra szállt a kévék közé. A kévéről a tűz gyorsan terjedt el s egyik asztag a másik után gyuladt ki. Rövid idő alatt a lugozói földmi- vesek mind a húsz asztagja lángba borult és veszély fenyegette magát a községet is, mert hatalmas szélvihar dühöngött s a .szél a falu a házai felé vitte az izzó pörnyét. A pusztulás láttára sokan a lángok közé akarták vetni magukat, hogy megmeneküljenek a rájuk váró éhínség elől és csak karhatalommal lehetett őket visszatartani. Az elégett asztagok értéke meghaladja a húszezer koronát és a termésből semmisem volt biztosítva,

— Villám a szószéken. Gombos Pál igrici községi születésű 23 éves, harmadéves ref. theolog us látogatóba ment néhány napra az emődi református lelkészhez. Az ifjú papjelölt megkérte a lelkészt, hogy a vasárnap délutáni istentisztelet alkalmával engedje meg neki, hogy ő mondhassa a templomi szónoklatot. A lelkész engedett a kérésnek. A beszédközben nagy égiháboru keletkezett és egy villám iszonyú dördüléssel épen a templomba csapott le. Amikor a hívők kábultságukból magukhoz tértek, megdermedve látták, hogy az ifjú papjelölt élettelenül hajlik előre a szószéken. Azonnal hozzáfutottak, de minden élesz- íési kísérlet hiábavaló volt: a szerencsétlen ifjút a villám agy onsuj tóttá.

— A honvágy. A »Budapesti Hírlap« írja, hogy

a napokban egy moóri iparos érkezett messze tengerentúlról. Évekkel ezelőtt kivándorolt Amerikába, de nem tudott boldogulni s egyre haza vágyott. Betegen hajóra szállt, hogy szülőföldjére visszatérjen, mert nem akart idegen földben nyugodni. A vasúti állomáson, Székesfehérváron, boldogan mesélte, hogy nemsokára otthon lesz Moóron. Vonata csak reggel indult tovább, tehát a váróteremben lefeküdt egy padra, ahol néhány óra múlva halva találták. Szegény Kil- binger Mihály csak meghalni jött haza.

— Szepesváralja pusztulása. Szepesváralján

aminap óriási tűzvész pusztított, melynek következtében kőrölbelül 300 ház lett a lángok martaléka. A tűz vigyázatlanságból keletkezett a város végén levő Árok-utcában Mis- sinay András napszámos házában. A nagy szélvész a szikrákat mindenfelé széthordta, úgy, hogy a tűz egyszerre három irányban terjedt el. A szomszédos Kolbach községben is gyújtogatott a kóbor szikra : 35 ház pusztult el ott is és csak Lukács István gazdasági titkár, valamint a falu emberei önfeláldozó munkája mentette meg a falut a végpuszlu- lástól. Szepesváralján a nyomor nagy. Az utcákat siránkozó és jajveszékelő emberek töltik meg. 500 ember az éhínségnek van kitéve. Ravnikról ideérkezett Párvy Sándor püspök, ki azonnal 3000 koronát adományozott első segélykép a leégettek részére. Vasárnap délig hivatalosan konstatálták hogy Laban János. Zelenak János, Ramesdorfer Károly, özvegy Vilckó Mária, Nyemóc Mártonná és Gallovics Anna porráégtek. Igen sok a sebesült, kiket az irgalmasok kórházában részesítettek első segélyben.

— Elgázolta a vonat. Jakab Mihály nevetlenfalusi gazda a napokban kora hajnalban egész családjával kiment búzát gyűjteni közvetlenül a vonat mentén levő földjére s 18 hónapos gyermekét letette a vonat töltésnek tövében egy bokor árnyékába. A szülők azután nem ügyeltek tovább rá. A nyugtalan gyermek azonban felmászott az alacsony töltésre egész a sínekig s az épen ott robogó 1761. sz. személy vonat alá került, mely a gyermek bal alsó lábszárát elvágta. A kis fiú csodálatos módon életben maradt, súlyos sérülésével bevitték a szatmári városi kórházba.

— A gyújtó áldozata. Szalontán egy asz- szonynak életébe került egy gyújtó könnyelmű eldobása. Most Szombathelyről Írnak hasonló esetről. Ott a Körmendi-utcában egy kerékpáros cigerettára gyújtott s az égő gyufát amint elhajította, ez a kis 8 éves Nagy Erzsi ruhájára esett. A könnyű nyári ruha azonnal lángot fogott, mire a megrémült leány futni kezdett, ami még jobban növelte a lángot. Az utcán járóknak sikerült nagy nehezen letépni a lángba borult ruhát a szerencsétlen gyermekről, kinek egész felső teste összeégett. A mentők a súlyosan sebesült gyermeket a kórházba szállították, ahol még ma is nagy kínokat szenved égési sebei miatt.

— A fejjel ugrás veszedelmessége. Győrött

az ottani vaggongyár egyik munkása, bizonyos Eorbély Sándor a Rábában fürdött és mindenféle bravurkodást vitt végbe. Egyszer csak egy hatalmas fejugrással merült le a vízbe, de nem került mindjárt elő. Pár perc múlva fölvetődött a fölszinre, s akkor látták rémülve a többi fürdözők, hogy a feje ketté repedt. Borbély ekkor már halott volt. Nyilván valami éles köbe ütötte a fejét a nagy lendület mellett s a végzetes ütéstől rögtön meghalt.

— Összemart gyermek. Déváról jelentik, hogy Brazova községben elszabadult egy láncon tartott házőrző eb, megtámadta az utcán játszó gyermekeket és egy kilenc éves gyermeket annyira összemart, hogy életben- maradásához kevés a remény. A kutyát lelőtték, felboncolták, de nem konstatáltak rajta veszettséget.

Leforrázta gyermekét. Budurasza községben — mint Nagyváradról jelentik — borzalmas véget ért a minap egy Bornja Tógyer nevű fiúcska. A kertben játszott anyja mellett, aki ruhát szapult. Egyszerre megvadult valamitől a közelben legelő tehén s egyenesen a sza- puló asszonynak rohant. Ez megijedt a megvadult állattól és ijedtségében az egész dézsa forró vizet gyermekére borította. A tehenet azután megfékezték a közéiben álló munkások, azonban a gyermek a forró vízben teljesen megfőtt. Az anya azonnal orvosért futott, de mire ez megérkezett, a kis fiúban már nem volt élet. A hatóság, miután gondatlanságot nem látott fenforogni, megszüntette a vizsgálatot.

— A tápió-szelei bérgyilkosok. A királyi

kegyelem örökös rabságra változtatta át özv. Borgovits