Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-22 / 3. szám

MAGYAR FÖLÜMIVELŐ 23 a bundában, elsüli és a serét, amivel meg volt töltve, keresz­tülhatolt Beregszászi oldalbordáján. Eszméletlenül talál­ták meg az országúton és a debreceni közkórházba szállí­tották, ahol élet és halál között lebegett, most azonban már jobban van. — Megfagyott örült. Weisz Adolf nagy­kanizsai elmebajos órülési rohamában a napokban lakásá­ról megszökött és Nagyréce felé vette útját. Jó darab föld begyaloglása után pihenőt tartott, leült a földre, ahol más­nap megfagyva találták. — Farkaskaland. A minapában egy magyarosi székely feltarisznyázva ment Szovátára holmi ügyesbajos dolgának elvégzése végett. Szép csendesen ballagott az öreg székely, mikor egyszer csak látja ám, hogy kél farkas üldözi öt. Neki iramodott erre s szaladt előre, ahogy csak tudott. Az ut szélén egy fa volt, kapta magát az öreg s felmászott hirtelen rája. A két farkas megállott a fa alatt s folytonosan üvöltött fölfelé. Az öreg majdnem félóráig ült a magas fa­ágon, fázott, didcrgett s már-már kétségbeejtő lett a hely­zete. Ekkor a hátán lógott tarisznyát a benne lévő elemó­zsiával együtt ledobta a farkasok közé s azok neki rohantak, de a fiatalabbik farkas ügyesebb volt, szájáha kapta a ta­risznyát s elszaladt vele. Ám a másik sem volt rest, szaladt a zsákmányt vivő társa után, hogy ő is kaphasson valamit a jóból. Mikor aztán pár ezer lépésre elszaladtak a farkasok, egymás közt veszekedve a tarisznya fölött, az öreg székely leszállt a fáról s nyugodtan folytatta útját, mintha semmi sem történt volna; csak Szovátán ért rá, hogy elbeszélje a vele történt furcsa esetet. Van esze a székelynek. — Mikor a bot elsül. Joóni Imre v.ásáros- naményi lakos, hol-hol nem, szert telt egy botpuskára s ijesztgette vele a naményi lakosokat. Folyó hó 5-én azonban a tréfa szomorú fordulatot vett,' összekerült Jóni valahol Katona Józseffel s tréfából őt is ezélba vette bot­puskájával. Véletlenül, avagy készakarva, nem tudjuk, de a puska elsült s Katona József bal karját a serét keresztül fúrta. Jóni ellen gondatlanságért a feljelentés megtétetelt. — Tűzvész Süttörön. Stittör sopronmegyei községben szombaton délben, Szabó Ferencz szérüskertjé- ben tűz támadt. A nagy szélvihar egy pillanat alatt szét- hordta a szikrákat, úgy hogy ugyanegy időben a község négy háza lángba borult. Az orkánszerü szél lehetetlenné tette a védekezést. Eszterházy Miklós herceg és Baán Endre alispán Sopronból Süttőre utaztak. — Kétfejű borjú. A szepesmegyei merényi plébános tehenének egy kétfejű üszője lett. Ezen szép csodaállat áll egy teljesen kifejlődött testből négy lábbal, egy nyakból s ennek a végén kél tökéletesen kifejlett fej­ből. A plébános a ritka üszőt a Nemzeti Múzeumba küldi fel megőrzés végett. — Küzdelem egy veszett kutyával. Toldi András jándi lakos úgy látszik örökölte némileg Toldy Mik­lós hatalmas erejét és bátorságát. Ugyanis a napokban este 8 óra felé kifele tartott a konyhából s a mint a konyha aj­tóhoz ért, egy hatalmas veszett komondor támadta meg, a mely arcának ugróit; Toldi nem vesztette cl lélekjelenlétét, hanem megragadta a hatalmas állatot torkánál fogva s úgy tartotta távol magától addig, mig a házbeliek segítségére nem mentek, hogy a kutyát ártalmatlanná tegyék. A segítsé­gére érkező emberek a kutyát a fim kezében addig verték, a mig azt nem hitték, hogy megdöglött. Toldi a kutyát el­eresztette, de a hatalmas állat az ütlegektől nem döglött meg, hanem csak elszédült s rövid idő múlva iábra állott és elszaladt. Csak másnap reggel lőtték agyon. Toldit ugyan a kutya nem harapta meg, de a kezefején levő nyers sebbe a tajték belecsepegett. — Az állatorvosi szemle megállapí­totta, hogy a kutya nagyfokú veszettségben volt. Toldit e hó 10-én felszállitották Budapestre a Pasteur intézetbe.- A natrv vilácból 01asz tél °laszországban ° ' tudvalevőleg emberemléke­zet óta nem tapasztalt hideg uralkodik az idén. 1853. óta nem volt ilyen tartós és kemény lenn a tél. Milánóból az a hir érkezik, hogy a legnagyobb lombardiai tavak egyike a Varese-tó, befagyott. A garatói Magazano kolostorban két trappista szerzetest ágyaikban megfagyva találtak. A kolos­tort csak nemrég vásárolták meg francia szerzetesek. A trappisták törvényei tudvalevőleg nagyon szigorúak. Egy­szerű szalmazsákon hálnak és csak vékony takarójuk van. A lurini újságok több szerencséilenségről Írnak, amelyek a Szent-Bernáthegyen történtek. Tizenegy olasz csempész arra akarta felhasználni a nagy hideget, és a viharos idő­járási, hogy Svájcból cukrot és dohányt csempészszen Olaszországba A tizenegy csempész közül aztán ulközben hat megfagyott. A közelben lakó szent-bernáthegyi szerze­tesek mentették meg kutyáikkal a többi csempészt a biztos haláltól. A japán-orosz háború. Port-Arthur átadásával nagyobb hadizsákmány birto­kába jutottak a japánok, mint azt kezdetben hitték. Majd­nem hatszáz ágyú és több hadihajó került a japánok birto­kába. A japánok egyébként most Port-Arthur megerősíté­sén dolgoznak s a fogoly orosz katonák egy részét már kü­lön állományba helyezték. Az orosz tisztek egy része ön­ként fogságba került s inkább fogva maradnak, semmint becsületszavukat adják az ellenségnek. A japánok és a hadifoglyok. Gyakran volt már szó arról, mennyire nemesen bánnak az ellenséggel, a hadifog­lyokkal a japánok. Ennek újabb bizonyságát adja megint egy tokiói tudósítás. Nemrégiben ezerhatszáz oroszfoglyot, köztük tiszteket fogadott Nagasakiban a város kormány­zója, Arahava Heljakov orosz ezredes erről a fogadásról a legnagyobb lelkesedéssel szólott. Azt mondotta Inasában egy összejövetelen, hogy ez az »Isten hozott!« az ellenség részéről váratlanul lepte meg; úgy érezték magukat, mintha csak a maguk hazájukba tértek volna vissza. És meg van győződve arról, hogy a háború nemsokára meg log szűnni és a régi barátság újra helyre fog állani. Mostani helyze­tük, kölcsönös megértésnek és hazájának érdekére haszno­sabb, mintha Port-Arthur tovább ellenlállott volna. Ez nem hizelkedés, hanem a jellenlevő tisztek megegyező hangu­lata. Nem tudják eléggé kifejezni azt a fogadtatást, mely­ben volt ellenségei részesítették őket. Viselkedésük csak azt mutatja, hogy Japán a népek között a legmagasabb mű­velt alapon áll. így beszélt Heljakov a tokiói tudósítás sze­rint, de hogy a háború hamarosan véget ér-e, erről mégis többet tudnak Péterváron. Mindenki izgatottan veti fel a nagy kérdést, hogy váj­jon Oroszország folytatni fogja-e a háborút ? Szentpétervár­ról újból határozottan azt jelentik, hogy : igenis, folytatni fogja. Pedig annyi bizonyos, hogy maga az orosz nép egy­általában nem óhajtja a kétségbeesett harc folytatását. Port-arthuri árak. Mint Szentpétervárról jelentik, a »Növi Kraj« port-arthuri lap utolsó száma érdekes adato­kat közöl a port-arthuri élelmiszerek áráról; természetesen ezek az árak abból az időből valók, a mikor az ostromlot- tak már körülvéve voltak. Flgy font kutyahus ára 1 rubel, egy font lóhusé 2 rubel volt, egy tyuk 30 rubelbe, egy lúd 75 rubelbe és egy disznó 200 rubelbe került, mig egy tehé­nért 600 rubelt kértek. Stösszel utolsó hadi tanácsa. Angol újságok hosszú cik­kekben vitatkoznak a fölött, hogy ki volt hát Port-Arthur igazi hőse. Melyik tábornok volt az, a ki tiz hónapig tartotta a lelket a küzdőkben s hogy kit illet meg az utókor elisme­résének cser koszorúja. A fejtegetéseknek egy a vége. Bár­mit is beszéljenek, bármit is igyekezzenek kicsinyelni, Stös­szel érdemli meg egyesegyédül a nevet: Port-Arthur hőse. Vonatkozással erre idézik az utolsó haditanácsot. A tábor­nokok mind a megadás mellett voltak, csak Stösszel nem. — Harcolni kell utolsó csepp vérünkig! — mondotta. — De nem tudunk! — felelték a tábornokok ... A legénység már állva alszik s nem is veszi észre, hogy az ellenség szuronya már mellén van. Mi parancsot adhatunk, de ők nem engedesmelkedhetnek. — Akkor harcoljatok ti tábornokok ! kiáltott Stösszel és öklével az asztalra csapott. Egy pillanatra szinte fanatizálta a jelenlevőket, de aztán Lochinsky és Wiren admirálisok, Smirnoff, Fock tábornokok, Kartroff kapitány megtört hangon jelentették ki, hogy lehe­tetlen Port-Arthurt tovább is védeni. Stösszel szavát adta a cárnak, hogy a várat utolsó csepp vérig védelmezi s nem rajta múlott, hogy nem igy történt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom